Ungváry Zsolt: Az ember esendő, de az elvek szilárdak

„A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd”, írja József Attila az Ódában, s mivel ez így irodalom, értelmezési keretei is tágak, a befogadótól függőek és egyben elvitathatatlanok tőle.

Én tehát ezt a sort mindig úgy értelmeztem, hogy hiába tudjuk és ismerjük el az igazságokat (legyenek azok bár erkölcsiek, társadalmiak, sőt biológiaiak), az életünkben ezeket nem mindig tudjuk maradéktalanul megvalósítani. Egyértelműek például a tízparancsolat pontjai, mindenki érzi-érti, hogy így helyes, mégis e tiszta beszédet a hétköznapokban, létünk keretei között meg-megszegjük, csak „dadogunk”. Szó szerint és jelképesen.

Senki sem tökéletes, de legalább tudnunk kell, mi a tökéletesség, és törekednünk kell rá.

A baloldal ezzel az egyszerű elvvel is hadilábon áll. Sokszor olyan dolgokkal támadja politikai ellenfeleit, amelyek ugyan szerintük nem számítanak bajnak, mégis vádként használják.

Miközben harciasan kiállnak mindenfajta szexuális deviancia és a parttalanul „szabad” szerelem mellett, mégis vérben forgó szemekkel és megsemmisítő dühvel csapnak le, ha a kormányoldalon homoszexuálist vagy a családi életét nem túl pedánsan rendező figurát találnak. Nagy általánosságban és milliós tételben kiállnak az abortusz mellett, de a konkrét személyhez kötődőt ők is gyilkosságnak tartják.

Az őszödi beszédről azt hirdetik, hogy fantasztikus retorikai teljesítmény, igazi államférfiúi teljesítmény, ugyanakkor számtalanszor hozzák fel, ha ebből hasznot remélnek, hogy „Orbán őszödi beszéde” (2022-es választáshoz vagy a kegyelmi ügyhöz kapcsolódóan), amivel nyilvánvalóan ártani akarnak és nem dicsérni. A Bokros-csomagról ugyanígy azt vallják, hogy sikeres, bravúros gazdasági lépés, de ha megszorítást orrontanak a Fidesz részéről, elkezdenek „bokroscsomagozni”.

Egyfelől toposz az antiszemita Fidesz, de nem támogatják, ha a Közel-Keletről importált zsidóellenességet a kormány összekapcsolja a migrációval, és próbál ellene védekezni. Az ő narratívájukban Orbánék megcsinálják azt a bravúrt, hogy egyszerre arab- és iszlám-, illetve zsidóellenesek.

A saját maguk által is rossznak vélt elveiket rávetítik a kormányra, és furkósbotként ütnek vele. Holott normális ember (párt, közösség) fordítva működik. Tudja, hogy esendő emberekből áll, akik azonban a jó célért akkor is küzdenek, ha esetleg személyes életükben (vagy annak egy-egy részletében) nem is úgy viselkednek.

A paralimpián sérült, fogyatékkal élő sportolók szép eredményeket értek el, akár fél karral úszva, fél lábbal ugorva. De valószínűleg ők is úgy gondolják, hogy azért az ép két kar és láb az ideális, és ők is jobban szeretnének egészségesek lenni.

Horn Gyula bár maga láncdohányos volt, mégis az ő kormánya fogadta el Magyarországon az első törvényeket a nemdohányzók védelmében. (Igaz, nemzetközi elvárások alapján, de akkor is.)

Én például sosem ültem lovon, talán nem is mernék, az egész közeg távol áll tőlem, mégis büszke vagyok a honfoglalók lovastudományára, vallom és támogatom mindazt, ami lovas őseink kultúrájából fakad. Kommersz farmernadrágban járok bocskai helyett, a derékszíjamon nincs turulveretes tarsolylemez, de megdobban a szívem, ha ilyeneket látok, és úgy tekintek rájuk, mint identitásomhoz szervesen illeszkedő tárgyakra, művészetre, hitvilágra. Keresztényként is magaménak érzem a fehér lovat áldozó, vagy az Istent források és kövek mellett kereső eleinket.

Nem iszom alkoholt, a bornak a szagát is utálom, de kulturális, gazdasági és egyéb okokból helyesnek tartom a magyar borvidékek fejlesztését, népszerűsítését, támogatását.

Lusta városi firkász vagyok, de elismerem, hogy a szorgalom magasabb rendű és törekedni kell rá.

Ha valaki nem tudja mindig mindenben a kívánatost cselekedni, attól még nem emelheti a bűnt piedesztálra.

A konzervatívok azt mondják: esendőek vagyunk, de ismerjük a jót, és törekszünk rá. A liberálisok azt mondják: esendőek vagyunk, bűnöket követünk el, ezért megváltoztatjuk a bűn fogalmát, s mindjárt nem lesz semmi baj.

A további támadások kivédésére, a félremagyarázások elkerülésére szögezzük le: ha van is a Fideszben például a saját neméhez vonzódó politikus, ez az ő magánügye; ha nem jár templomba, ha az élet bizonyos helyzeteiben megbotlik, megbocsátható, feltéve, ha egyébként a közügyek szolgálójaként munkájával, döntéseivel, szavazataival a nemzet fennmaradását és szuverenitását támogatja, és a természet rendje iránt elkötelezettként tevékenykedik. Nyilvánvalóan, ha köztörvényes bűncselekményt követ el, annak jogi következményeit viselnie kell. De a Btk. is azokkal szigorú igazán, akik szándékos vétkeikkel alaptörvényünk szellemiségével szállnak szembe. Mert a törvény a tiszta beszéd kell legyen.

A baloldal törvényei dadognak, maguk sem hisznek bennük. Talán azért, mert nem hisznek a Nagy Törvényhozóban sem, és maguk eszkábálnak helyette fura szabályokat. Amiket aztán másokon kérnek számon.