Botrányolimpia volt az idei, elképesztő magyar sikerekkel
Kifejezetten Janus-arcú ötkarikás játékokon vagyunk túl, hiszen teljesen mást mondhatunk el róla, ha különböző nézőpontból vizsgáljuk. Ha a magyar sportszerető ember szemüvegét vesszük fel, akkor csodás 16 napon vagyunk túl, ha a politika szűrőjén keresztül vizsgáljuk, nagyot csalódhattunk.
A nevető szemünk elégedetten nyugtázza, hogy Magyarország még mindig sportnemzet. Régiós összehasonlításban vizsgálva az érmeink száma bőven meghaladja a többi országét, sőt még csak a közelünkben sincs senki. Az egy főre vetített érmek számát tekintve is bőven az élmezőnyben vagyunk, bizonyítva, hogy ha emberfeletti teljesítményről van szó, továbbra is számolni kell Magyarországgal. Valójában ugyanakkor nem is ez a fontos: az élményt, a sikert ugyanis nem feltétlenül az érmek számában kell mérni. Mert persze örökre az emlékezetünkbe és a szívünkbe ivódik Milák Kristóf aranyérme, a férfi párbajtőrcsapat megnyert döntője, vagy épp az, ahogyan Rasovszky Kristóf maga mögé utasította a világot az erősen kérdőjeles vízminőségű Szajnában. És ne feledkezzünk meg Kós Hubert teljesítményéről, Márton Viviána fölényes győzelméről, vagy az utolsó nap csodájáról, Gulyás Michelle öttusa aranyérméről.
Ugyanakkor az aranyérmeken túl is rengeteg olyan pillanat volt, amikor meghatódott, büszke lehetett, vagy épp összeszorult a magyar szív.
Gondoljunk csak Vogel Soma földöntúli ötméteres védéseire az olaszok ellen, Valter Attila és Vas Kata negyedik helyére országúti kerekpárban, vagy épp férfi kézilabdásaink utolsó másodperces drámájára a norvégok ellen. Azt gondolom, hogy nem volt Magyarországon olyan ember, aki ne öltelte volna magához Imre Bencét azután a meccs után. Mert a sport erről is szól. A csalódás ugyanúgy benne van, ahogyan az öröm. Ahol nyertesek vannak, ott veszteseknek is lenniük kell, és ez ettől szép. Mert a ma veszteseiből könnyen lehetnek a holnap győztesei. Ami miatt pedig minden egyes magyar sportolóra büszkék lehetünk, hogy
mindenkin az látszódott, hogy küzd, hogy akarja, hogy lelkes, hogy örül annak, hogy ott lehet Párizsban és képviselheti Magyarországot.
Mert Magyarország mindannyiunk közös szenvedélye. És az olimpián részt vevő 178 sportolónk mindegyike miatt jó volt magyarnak lenni! Ez az az élmény, amit nem vesz el senki; sem tőlük, sem tőlünk, és ez az, amitől az olimpia más, mint minden más sportrendezvény. Hogy négyévente átélhetjük a katarzist.
Pedig a szervezők tettek róla, hogy elrontsák az élményt. A megnyitón átélt kereszténygyalázás nemcsak a nézőknek, hanem a sportolóknak is fájó pont marad.
Rétvári Bence: Nem hagyható szó nélkül az, ami a párizsi olimpia megnyitóján történt
Ahogyan örök rossz emléket jelent a Szajna vízminősége körüli hercehurca és azok a sportolók, akik rosszul lettek az elvileg úszásra alkalmas vízben. Nem fogjuk elfelejteni a boksz körüli visszasságokat sem, hogy bizonyítottan férfi sportolók indulhattak a nők között, és verték agyon – sajnos nem csak képletes, hanem a szó szoros értelmében véve is – a mezőnyt.
A fenntartható olimpia jegyében pedig alig volt étel a sportolóknak, egyes helyeken pedig a klímát nem sikerült bekapcsolni a spórolás jegyében.
A sport ereje ugyanakkor abban rejlik, hogy bármennyire is próbálkozott a liberális politika a játékok megmérgezésével, végül a teljesítmény, a küzdeni akarás és a hit kerekedett felül, az emberfeletti győzelmek és azok elhozói pedig, reméljük, feledtetik majd a negatívumokat.
A Los Angeles-i szervezőknek pedig már most van min gondolkodniuk. Egyrészt azért, hogy az egyébként jogos célként megfogalmazható fenntarthatósággal ne essenek át a ló túloldalára. Másrészt azért, hogy érdemes-e a megosztó politikát ilyen mélyen belevinni az egységet hirdető sportba. A válasz számunkra egyértelmű, reméljük, négy év elteltével a házigazdáknak is az lesz. Mi pedig nem kívánhatunk mást a sportolóinktól csak azt, hogy négy év múlva legalább ennyi emlékezetes és örömteli pillanatot szerezzenek nekünk.
Címlapkép: A francia csapatot szállító hajó a párizsi Eiffel-toronynál a 2024-es párizsi nyári olimpia megnyitóünnepségén 2024. július 26-án. Fotó: MTI/EPA/Szilágyi Anna
