Már látszanak a békemisszió első eredményei
Július elején, vagyis kevesebb, mint egy hónapja indult öt állomásos békemisszióra Orbán Viktor miniszterelnök. Diplomáciai erőfeszítéseinek hatásai pedig már most látszódnak.
A kormányfő tárgyalásai során felkereste Volodimir Zelenszkij ukrán, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi-Csin-ping kínai elnököt, a NATO-csúcson nyugati vezetőkkel egyeztetett, majd Donald Trump volt amerikai elnökkel is megoszotta azt, amit tapasztalt. A háború kirobbanása óta eltelt két és fél évben egyetlen vezető sem volt, aki ilyen rövid idő alatt ennyi, a háború lezárásában szóba jöhető partnerrel tárgyalt volna. Orbán Viktor megbeszélései már csak azért is voltak egyedülállóak, mert
szinte ő az egyetlen politikus, akivel az összes érintett és a konfliktus rendezésében potenciálisan szerepet játszó geopolitikai tényező beszélő viszonyban van.
Ez pedig abban az időben, amikor egyre inkább blokkosodás figyelhető meg, amikor az oldalak között egyre kevesebb a kommunikáció, egy óriási érték. Persze éppen a blokkosodásnak és az ehhez kapcsolódó, ideológia vezérelt csőlátásnak köszönhetően a miniszterelnök kapott hideget-meleget a békemisszió után. A mainstream brüsszeli politika részéről nem meglepő módon csak hideget, ugyanakkor az kétségtelen, hogy a vita a tárgyalásai körül forgott, vagyis sikerült a béke kérdését is a diskurzus középpontjába emelni. Persze a hazai és a nyugat-európai balliberális élet politikusai és véleményformálói már a misszió végének másnapján igyekeztek gúnyosan megjegyezni, hogy az egész értelmetlen volt, hiszen még nincs is béke sem ukrajnában, sem a világban. Ugyanakkor ha csak annyi eredménye lett volna a diplomáciai erőfeszítéseknek, hogy a közbeszéd fókusza világszerte a háború folytatásáról a békére helyeződött, már sikeresnek mondhatnánk a békemissziót. Ennél azonban sokkal többet sikerült elérni.
A békemisszió ugyanis elindított egy olyan folyamatot, amelynek keretében a különböző érintettek elkezdtek egymással beszélni és egyre többen változtatják meg az eddigi álláspontjukat.
Orbán Viktor útja után telefonon beszélt egymással az amerikai és az orosz külügyminiszter. A svájci külügy vezetője felhívta orosz kollégáját, miközben az ukrán diplomácia első embere Kínába látogatott, hogy hivatali partnerével tárgyaljon. És ami a legfontosabb fejlemény volt: Zelenszkij ukrán elnök beszélt Donald Trump volt és leendő amerikai elnökkel. Jól látható tehát, hogy elindult egyfajta erjedés és egyre nagyobb és összetettebb mátrixa alakul ki az egymással párbeszédben lévő feleknek. És éppen ez a kulcs, ami elvezethet majd egy esetleges tűzszünethez, vagy békéhez: a párbeszéd. A másik álláspontjának megismerése, ami a magyar miniszterelnök célja is volt.
Az álláspontok változása ráadásul nem csak a beszélgetések számának gyarapodásában mutatkozik meg, hanem a nyilatkozatokban is. A napokban Ukrajna egyik legelkötelezettebb támogatójának, Finnországnak az elnöke nyiltkozta azt, hogy feltétel nélküli béketárgyalásokra van szükség. Vagyis álláspontja szerint Ukrajnának is mindenre nyitottan kell odaülnie az asztalhoz. Ez jelentős elmozdulás az eddig uralkodó nyugati és ukrán véleménytől. És
biztosak lehetünk abban, hogy Alexander Stubb szavait újabb és újabb hasonló nyilatkozatok követik majd más nyugati politikusok részéről. Orbán Viktor ugyanis kinyitotta pandora szelencéjét.
Jól ismerte fel, hogy eljött az a pont, amikor nyugaton is egyre többeknek van elegük a végeláthatatlan öldöklésből. És ahogyan a migráció ügyében is felzárkóztak a magyar állásponthoz a nyugati politikusok és ma a szigorú határvédelem már sok nyugat-európai ország hivatalos politikája, úgy a béke ügyében is hamarosan fordulat következik.
