Rögös út vezet a békéig, de legalább már látszik az irány
Lassan két és fél éve már, hogy ropognak a fegyverek Ukrajnában és a harcok egyre csak intenzívebbek. Ez sajnos nem csoda, hiszen most még mindkét fél abban bízik, hogy a terepen tudja döntésre vinni ezt a háborút. Ugyanakkor már látszik a békéhez vezető út, amelyet éppen Orbán Viktor békemissziója jelölt ki.
A miniszterelnök volt ugyanis az egyedüli hivatalban lévő, súllyal rendelkező politikus, aki vette a fáradtságot arra, hogy felkeresse az összes háborúban álló felet és azokat a szereplőket is, amelyek képesek alakítani a helyzetet.
Felmérés: A magyarok többsége egyetért Orbán Viktor békemisszójával
Ennek megfelelően tárgyalt az ukrán, az orosz, majd a kínai elnökkel, ment el a NATO-csúcsra, és találkozott Donald Trumppal, a republikánusok elnökjelöltjével, akinek jelen pillanatban komoly esélye van arra, hogy novemberben visszaszerezze a Fehér Házat.
Orbán Viktor nem csinált mást, mint párbeszédet folytatott, megismerte a felek álláspontját. Éppen azt tette, amit a Magyarországgal szembeni kritikák során számon szoktak kérni rajta.
És éppen azok, akik sokszor habzó szájjal bírálják őt a párbeszéd állítólagos hiánya miatt, most azért támadják lépten-nyomon, amiért párbeszédet folytatott. Teszik mindezt azért, mert szerintük az orosz-ukrán háborúnak egyetlen megoldása van, méghozzá az, hogy ha Moszkva kivonul az összes megszállt és ellenőrzése alatt tartott ukrán területről.
Nem volt ez mindig így. Emlékezzünk csak vissza, amikor még Európa nagyhatalmainak vezetői, Olaf Scholz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök is a kommunikációs csatornák nyitva tartása mellett érvelt. Sőt, mindketten Moszkvában találkoztak Vlagyimir Putyinnal. Aztán ezek az próbálkozások erőtlenné váltak, és jött a fegyverek nyelve.
Két és fél év után ugyanakkor itt lenne az ideje mindenkinek belátni, hogy a harctéri megoldás nem működik, és vissza kell ülni a tárgyalóasztalhoz.
Éppen ezért tesz erőfeszítéseket a magyar miniszterelnök azzal összhangban, amit az európaiak és az összes nyugati társadalom elvárna a vezetőitől. A világban ugyanis nagy többségben vannak a békepártiak, ugyanakkor ez a többség egyelőre csendes. Persze mindent el is követnek azért, hogy ez így maradjon. Nem véletlen, hogy két hónapon belül két, a béke mellett hangosan kiálló politikus ellen követtek el merényletet. Előbb Robert Fico szlovák miniszterelnököt akarták meggyilkolni, majd Donald Trump republikánus elnökjelöltet érte egy majdnem halálos támadás.
A háborús pszichózis olyan mértékűre nőtt a nyugati világban, ami ezt eredményezi.
A békéért tenni tehát mindenkinek erkölcsi kötelessége lenne. Elsősorban az ukránok miatt, akik közül egyre többen vesztik életüket a harctéren, és akik közül egyre többeknek az élete válik kilátástalanná. Másodsorban magunk miatt, a társadalmaink és a gazdaságaink egészséges működése érdekében.
A békéhez vezető út ugyanakkor hosszú és rögös. Éppen ezért nem támadni, hanem segíteni kellene azt, aki elindul rajta, és veszi a fáradtságot, hogy lépéseket tegyen az érdekében. Mert az már kiderült, hogy egyetlen út van, a párbeszéd. És
azzal, hogy Orbán Viktor ezt elindította, máris kezdetét vette egy olyan diskurzus Európában, amely nem arról szól, hogy hová kell atomfegyvereket telepíteni, hanem hogy melyek a megfelelő, a béke érdekében tett lépések.
A közélet vitái már nem az eszkaláció, hanem a rendezés kérdése körül forognak. Ez már önmagában egy hatalmas eredmény, és mutatja a kiutat a jelenlegi helyzetből. Ezen az ösvényen pedig minden támadás, minden konfrontáció ellenére tovább kell menni.
Címlapkép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (j) fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt Kijevben 2024. július 2-án. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
