Kezd megjönni Európa józan esze
A békepárti erők jelentős előretörését hozta a hét végi európai parlamenti választás. Jól látható ugyanis, hogy a leginkább háborúpárti országok kormánypártjai igencsak leszerepeltek a választásokon.
Az Európai Unión belül az elmúlt időszakban a két legnagyobb tagállam, Németország és Franciaország kormánya tette a leginkább háborúpárti lépéseket. Emlékezzünk csak a berlini kormányra, amely a sisakok küldésétől egy szempillantás alatt eljutott odáig, hogy a legmodernebb tankjait és légvédelmi rendszereit, valamint eurómilliárdokat adott Kijevnek. Közben pedig a háború okozta gazdasági válság terheit a német emberek és vállalatok fizetik meg a magas energiaköltségekben, a magas inflációban és az emiatt csökkenő reálkeresetekben.
Nem csoda, hogy az emberek kiábrándultak a koalíciós kormányból, amely teljesen elvesztette az emberek bizalmát.
A kabinetet alkotó legnagyobb párt, a szociáldemokrata SPD a szavazok alig 14%-át szerezte meg, miközben a Zöldek kevesebb, mint 12%-ot kaptak, a legkisebb koalíciós partnert, a liberális FDP-t pedig a szavazók csupán 5,2%-a választotta. A három párt összesített eredménye 31%, vagyis a németek kevesebb, mint egyharmada szavazott a jelenleg az országot kormányzó pártokra. Még csúnyább a vereség, ha azzal hasonlítjuk össze, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép CDU egyedül szerezte meg a választók 30%-ának támogatását, vagyis szinte pontosan olyan eredményt, mint a három másik párt együttesen.
Ebből pedig a kormánykoalíciónak egyértelműen azt a következtetést kellene levonni, hogy a választók nem szeretnék a háború folytatását.
Hasonlóan egyértelmű képet mutatnak a francia eredmények. Nem volt Európában az elmúlt hónapokban háborúpártibb vezető, mint Emmanuel Macron francia elnök. Ő volt az, aki atomfegyverekről beszélt, szorgalmazta az európai csapatok Ukrajnába küldését és számtalanszor elmondta, hogy Putyin nem nyerheti meg az orosz-ukrán háborút. Ezekkel a nyilatkozatokkal éppen Macron volt az, aki azt a tétet adta ennek a választásnak, amit a magyar miniszterelnök, vagyis hogy a háború és a béke kérdésében döntünk. A franciák válasza pedig egyértelmű volt. A békepárti erőt, a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülést szavazták meg Macron pártjával szemben. Míg ugyanis Le Penék a szavazatok több, mint 31%-át zsebelték be, addig Macronék ennek kevesebb, mint a felét szerezték csak meg. Ennél egyértelműbb eredmény aligha születhetett volna. Macron pedig le is vonta a következtetést és előrehozott parlamenti választásokat írt ki, ahol most úgy tűnik, hogy a jobboldali pártok közös listán, összefogva indulnak.
A békepártiság tehát Franciaországban hamarosan a jelenleginél is nagyobb győzelmet arathat.
Macron és a francia háborúpárti erők kudarcát ugyanakkor érdemes még egy kontextusban megvizsgálni. Ahogyan írtam, a vasárnapi választás előtt Macron volt az egyik politikus, aki a nyilatkozataival a háború és a béke kérdését emelte a választás tétjévé és egyértelműen állást foglalt a háborúpárti oldalon. Ezzel szemben állt Orbán Viktor, magyar miniszterelnök, aki szintén jól érezte a választás tétjét, és ő egyértelműen a békepárti oldalt választotta. Az eredmények ebből a szempontból is magukért beszélnek.
Háborúpárti Macron: 14,6%, békepárti Orbán: 44,8%.
Azt gondolom, hogy ezeken a számokon nincs mit magyarázni. Háromszor akkora arányú szavazatot kapott a béke, mint a háború. Ez akkora különbség, ami még a Holdról is látszik. Akkora különbség, amely el kell hogy gondolkodtassa a háborúpárti erőket. Az európai választók megtették, amit megtehettek. Innentől a politikusokon van a sor, hogy komolyan veszik-e még a népszuverenitás elvét. Ha igen, a békéért vívott első ütközetet megnyertük. Novemberben Amerikában pedig jön a második felvonás.
Címlapkép: Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) párt frakcióvezetője. Fotó: MTI/AP/Lewis Joly
