Miért készülünk kevesebbet a szülésre, mint a saját esküvőnkre? – Szakértő a Vasárnapnak
A régi korokban a nők általában otthon szültek bába illetve a nőrokonok segítségével. Ám mára nagyon eltávolodtunk ettől a gyakorlattól: napjainkban a többség kórházban szül, és jelentős probléma a medikalizáció, a császármetszések magas aránya is. A legtöbb nő csak a saját szülése során „látja”, éli át először élesben, milyen is egy gyermek világra jövetele. Éppen ezért nem mindegy, hogyan készülünk erre a nem mindennapi eseményre, amelynek hatásait egy életen át visszük majd magunkkal. Arról, hogyan, miért is érdemes erre a nagy eseményre felkészülni, Bakonyi Márta perinatális szaktanácsadóval beszélgettünk.
Mit mondana egy laikusnak, miért fontos előre készülni a szülésre? Miért van szükség szülésfelkészítőre, nincsen a nőkbe „kódolva”, hogyan kell szülni?
Persze, minden nőben mélyen benne van a „kód”. Ez tud felszínre jönni, amikor szül. A kérdés, hogy hogyan történik ez a folyamat. Szerintem érdemes elgondolkozni azon, hogy az esküvőre sokáig készülnek a párok, akár egy évig, a baba születésére – ami szintén egy hatalmas fordulópont az életünkben – valahogy kevesebbet…
A szülésre való készülés paradox dolog. Egyfelől nem lehet mindent kimerítően felkészülni, mert nincs bizonyosságunk arról, hogy pontosan mi fog történni. Mégis nagyon sok minden megismerhető azzal kapcsolatosan, hogy mi és miért történik velünk. Ezáltal biztonságosabban érezhetjük magunkat, és könnyebben tudunk dönteni a szülés során kialakuló helyzetekben.
Azt tapasztalom, hogy rengeteg ismeret hiányzik a szülés-születéssel kapcsolatban. Mikor tanulunk erről? Talán az iskolában egyszer hallunk róla… rengeteg tévhit lengi körül ezt az időszakot.
Filmekből, videókból, esetleg elmesélt szüléstörténetekből tudunk meg valamit. A nemtudás, tabusítás pedig sok-sok félelmet szül, ami hátráltathatja a szülés-születés folyamatát.
Úgy látom a szüléskészülés csoportjaimban, hogy a nyolc alkalom végére magabiztosabban, nyugodtabban indulnak el az útjukon azok, akik végigjárják a készülés folyamatát.
Kinek van nagyobb szüksége szülésfelkészítő tanfolyamra? Aki már szült, de valamilyen traumával küzd, esetleg felül akarja írni az előző szülésélményét, vagy egy először szülő anyukának, aki nem tudja még, mire számíthat?
Mindkettő helyzettel találkozom. Nem tudom rangsorolni. Annak van szüksége rá, aki úgy érzi, hogy szeretne jönni. Persze, elsősorban első gyermeküket váró párok jönnek a felkészítésre. De keresnek meg olyan helyzettel, hogy a második gyermekét várja az anya, és az előző nagyon nehéz, traumatikus szülését szeretné lezárni, elrendezni és utána pedig készülni a következő szülésére.
A szülés egyszerre fizikai és mentális történés, a felkészülés során melyik aspektust tudják jobban körbejárni? Jól gondolom, hogy a mentális megerősítés esik a leginkább a latba, hiszen mindig adódhatnak váratlan események, amikre nem lehet előre felkészülni?
A szülésfelkészítés során próbálom fenntartani az egyensúlyt a testi és lelki folyamatok megismerése között, hiszen a test és a lélek szétválaszthatatlan. Fontosnak tartom, hogy megismerhessék önmagukat, párjukat a várandósság, szülés-születés és a gyermekágy témáiban. Nagy élvezettel hallgatják egymást, olykor csodálkozva, hogy eddig ilyenekről nem beszéltek egymással és eddig ismeretlen részüket ismerik meg önmaguknak és a másiknak. Sőt sokszor viszik haza a témákat és folytatják otthon a beszélgetést. A lelki, mentális folyamatoknak esetleg változásoknak időre van szükségük, ezért is nyolc alkalmasak a felkészítőim és egy alkalom két és fél óra.
Van valamilyen statisztika arról, hogy milyen arányban lesznek beavatkozásmentesek azok a szülések, ahol az édesanya járt valamilyen felkészítésre, és mi a helyzet azokkal, akik úgy gondolják, hogy nincsen ilyesmire szükségük?
Igen! Szerencsére Pleván Timi óriási munkát folytat azzal, hogy már több mint 25 ezer anya által kitöltött kérdőív alapján elkészíti a szüléssel kapcsolatos részletes statisztikát az Ablak a világra című projektjével. Tőle idézek:
„Ráadásul a szülészeti adatbázis szerint
jelentősen csökkenthető egy-egy beavatkozás előfordulási aránya, ha jól felépített, független szülésfelkészítőn veszel részt. Még akkor is, ha korábban szültél már.
Például a második szülésükről beszámoló anyák között 20 százalék volt a császármetszés aránya kórházi felkészítő esetén. Viszont 9,3 százalék, ha az anya független szülésfelkészítőt választott. Ugyanígy alacsonyabb számos szülészeti beavatkozás aránya (indítás, vénabiztosítás, oxytocin stb.), és magasabb a jógyakorlatoké (vajúdástámogatás, aranyóra) független felkészítő esetén.”
Mit szokott tanácsolni az édesanyáknak, hogyan lehet legjobban megküzdeni a szülés előtti félelmekkel, aggályokkal? Vannak erre technikák vagy jól bevett gyakorlatok?
Félelem és aggodalom mindig van a szüléssel kapcsolatban, ami teljesen normális. Kérdés, hogy milyen nagyságú. Mindenképpen jót tud tenni, ha valakivel beszél ezekről. Kap teret és időt, hogy kimondhassa, hogy mit érez, gondol. A csoportos felkészítőn segíteni tudnak ebben a társak is, azáltal, hogy kimondódnak a félelmek, szorongások megérzik, hogy nincsenek egyedül. Mások is éreznek így, ez már tudja oldani. Történetek mesélése, légzőgyakorlatok is sokat segítenek.
Milyen arányban vesznek részt nők és férfiak ezeken az alkalmakon?
Hozzám nagyrészt párok jönnek, hiszen ideális, hogyha együtt, egymást támogatva tudnak menni ezen az úton. Minden témát az apa-anya-baba szemszögéből járunk körül. Ennek az időszaknak mindhárom szereplő helyzete, jólléte fontos. Van, hogy az apa veszi fel velem a kapcsolatot, hogy jelentkezzenek. Vagy a szülésfelkészítést adja ajándékba a feleségének, hogy dedikált időt szánjanak a babára legalább egyszer egy héten.
Kapcsolatban marad azokkal az édesanyákkal, akik önhöz jártak felkészítőre? Volt olyan meghatározó élmény, amit a kismama a szülés után mesélt el, és ami megerősítette abban, hogy érdemes ezeket az alkalmakat megtartani?
Nagy örömömre sok édesanyával kapcsolatban maradok hosszabban. Hálás vagyok, hogy végigkísérhetek családokat ebben a hatalmas változásokkal teli időszakban. Van, hogy a szülés előtti hetekben felkérnek szülésre bocsátó ünnep tartására. Olykor a család mellett vagyok a szülés-születés alatt. Illetve tartok gyermekágyas anyáknak Anyabölcsőt, ami egy megtartó, támogató női kör. Ahol az anya van a fókuszban, teret és időt adunk annak, hogy egymás örömei és nehézségei meghallgatásra kerüljenek.
Egymás történeteit hallva rácsodálkoznak, hogy milyen hasonló dolgokat élnek meg nap, mint nap. Sokat tanulnak egymástól és formálják egymást. Megérzik az anyák, hogy együtt könnyebb megélni a kisgyermekes mindennapokat.
Sok meghatározó történetem van az elmúlt évekből, amik megerősítik a hivatásom. Hirtelen most ez a történet ugrik be: több évvel ezelőtt történt, amikor egy harmincas éveiben járó apának fogalma sem volt, hogy egyáltalán létezik méhlepény, illetve, hogy az mire jó. Befejeződött a szülésfelkészítő csoport, és miután megszületnek a babák, tartok egy szülésélmény mesélős kötetlen alkalmat. Ekkor elmesélte a feleségével a történetüket, és a végén megkérdeztem, hogy mi lett a méhlepénnyel. Az apa büszkén mesélte, hogy, ja, azt hazavitték, ásott egy gödröt beletette és ültetett rá egy fát, ami az ő lányáé. Ez szerintem egy szép szimbóluma annak, hogy sokszor a nemtudásból egy szép, terebélyes fa nőhet ki.
Címlapkép: Bakonyi Márta
