Budapest elveszett tetődíszei – A Zuglói Református templom
Zugló egyik jellegzetes karakterű utcája 1879-től viseli a Róna nevet. Eredetileg a Nagy Lajos király útjától az Egressy útig, majd 1900-tól a Kerepesi útig húzódott. 1935-ben az újonnan létrehozott XIV. kerület része lett. A városrész egyik legrégebbi, nevét majd száz éven keresztül őrző közterületéből 1961-ben lett a meggyilkolt kongói politikus emlékére Lumumba utca. Eredeti nevét csak a rendszerváltást követően kapta vissza. Sokan azonban úgy gondolják, hogy az utcát a 19. és 20. század egyik legkiválóbb szobrászáról kellene elnevezni (akiről a mai napig nincs közterület elnevezve Budapesten). Így maradhatna a Róna utca, csak kiegészülne egy József személynévvel. 
A Kálvin tér-i templomtól való nagy távolság késztette Zugló református vallású híveit arra, hogy egy új templomot építsenek, hogy hitéletüket a lakóhelyükhöz közel található épületben gyakorolhassák. Korábban az istentiszteleteket különböző világi helyszíneken tartották, a magán háztól a fogadón át a helyi iskoláig. Az új templom számára a Róna utca 71-es szám alatti telket gróf Teleki Lajos ajánlotta fel jutányos feltételekkel. A historizáló stílusú templom 1894-ban épült Feszty Gyula építész (a híres festőművész Feszty Árpád testvére) tervei szerint, historizáló stílusban. A tornyát akkor még klasszicizáló, csúcsos gúlasisak fedte. Akkor még nem sejthették, hogy aligha van Budapesten még egy templomtorony, amit olyan sok stílusban építettek volna át közel 100 év alatt, mint a Róna utcait. Az elkészült „Szenthajlékot” Szász Károly püspök 1894. november 14-én szentelte fel. Az egyesített Budapesten a zuglói templom épült meg másodikként, – a Németajkú Református Leányegyházközség 1870 és 1878 között elkészült temploma után – az új főváros református templomai közül.
Egy kicsit megkésve 1908-ra épült fel a szolgálati lakás, 1913-ban pedig felavatták a templom orgonáját. 1939-ben aztán bővítették és átépítették a templomot, amely során az eddigi historizáló épület barokk stílusjegyeit hangsúlyozták ki. Az átépítés után csak az oldalhomlokzat ablakai emlékeztetnek az eredeti templomra. Főhomlokzatát a Róna utca irányába bővítették egy balusztrádos, vázadíszes, csigamintás bejárati résszel. Ekkor épült jellegzetes neobarokk stílusú hagymakupolája is, amely csupán 24 évig díszítette a templomot. 
Budapest világháborús ostroma során csak néhány belövés érte. Egyes, meg nem erősített források szerint az 1960-as évek elejére annyira leromlott az állapota, hogy alapos felújításra szorult. Ezt az 1960-ban készült fénykép cáfolja. Mindenesetre 1963 és 1974 között újra átalakították az épületet, amely „konstruktivista” jelleget kapott. Ekkor vesztette el az épület eredeti jellegét: megfosztották homlokzati díszeitől és modern stílusban „állították helyre”, tornyára pedig résablakok és lapos tető került. Érdekesség, hogy a terveken egy 5 méter magas csúcsdísz, rajta a reformátusok buzogány jelképe is látható, azonban a visszaemlékezések szerint ez végül nem épült meg.
Az utolsó nagy átépítés 1986-tól 1994-ig tartott. Fekete György belsőépítész tervei alapján ekkor készült el a torony rozsdamentes acélcsövekből álló vázsisakja, amelynek kialakítása a magyar Szent Korona felső részének, a Corona Latinának ívformáit idézi. 
Az átépítési munkálatok során az orgona a karzatról visszakerült a régi helyére a szószék mögé, így 260 főre nőtt a templom befogadóképessége. A toronyban jelenleg két harang függ, az egyiket 1939-ben öntötték Sopronban, a másikat 1948-ban Szlezák Rafael készítette Rákospalotán.
A sorozat hamarosan folytatódik!
Fecske Gábor László
