Ferenc pápa: X. Piusz pápa sírt a világháborút látva, aki könyörgött a nagyhatalmaknak, hogy tegyék le a fegyvert

„Tiszteletadás X. Piusznak. Kortárs portrék” címen jelent meg a vatikáni államtitkárság munkatársa, Lucio Bonora atya könyve a Kappadue Kiadó gondozásában, amelyhez Ferenc pápa írt előszót.

Az előszó elején Ferenc pápa kifejezi, milyen boldog, hogy a tanulmány sok éves kutatás után létrejött. A Szentatya kifejezte, mindig is szerette X.Piuszt. 

 Amikor Buenos Aires-ben voltam, ünnepnapján, augusztus 21-én szokásom volt összehívni az érsekség hitoktatóit

– fogalmazott Ferenc pápa, aki szép emlékeket őriz ezekről az alkalmakról. Szívesen töltötte ezt a napot olyan személyekkel, akik kicsiket és nagyokat a hit igazságaira tanították, mint ahogy X. Piuszt is mindig a hitoktatás pápájaként ismerték.

Emellett szelíd volt és erős, alázatos és nyílt. Olyan pápa volt, aki megérttette az egész egyházzal, hogy eucharisztia nélkül és a kinyilatkoztatott igazságok befogadása nélkül a személyes hit elgyengül és meghal. Én X. Piuszt más okból is szeretem. Azért, mert jezsuitaként X. Piusznak köszönhetjük, hogy elősegítette a Bibliai Intézet születését itt, Rómában, melynek teológiai és spirituális jótékony hatásai hamar az egész egyházban elterjedtek. X. Piusz olyan pápa is volt, aki sírt a világháborút látva, melynek őt tartják első áldozatának, aki könyörgött a nagyhatalmaknak, hogy tegyék le a fegyvert. Milyen közel érzem őt magamhoz a mai világ e tragikus pillanatában…

– írja szomorúan Ferenc pápa.

X. Piusz olyan pápa volt, aki vágyott a kicsinyekkel lenni, a szegényekkel, a rászorulókkal, a földrengés sújtotta lakossággal, a hátrányos helyzetűekkel, és mindazokkal, akik természeti katasztrófák vagy az élet nehézségei miatt szenvedtek. Olyan pápa, aki mintegy emlékműve volt a lelkipásztorkodásnak, ahogyan Szent XXIII. János nevezte őt, amikor megengedte Velencének, hogy a Szent Márk-székesegyházban tiszteljék földi maradványait 1959 tavaszán.

– tette hozzá a Szentatya. Ferenc pápa dicsérő szavakkal méltatja a most megjelent kortárs portrékat tartalmazó kötetet, amelyet Lucio Bonora atya nagy gonddal és lelkesedéssel szerkesztett. Sajátos tanulmányról van szó, mely 80 képen keresztül ismerteti meg a X. Piusz személyének szentelt festményeket vagy szobrokat. Egyszerű vagy híres művészek alkotásai ezek egy olyan pápáról, akit már életében szerettek, majd szentként fohászkodtak hozzá még a boldoggá avatása előtt az egyszerű emberek, a hívek, papok, plébániák, katolikus iskolák diákjai szerte a világon, az őket szolgáló sok szerzetessel, de értelmiségiek és államférfiak egyaránt.

Ferenc pápa nagy örömmel engedélyezte tavaly Treviso, Padova és Velence szép templomaiban a „Peregrinatio corporis”-t, a Szent X. Piusz földi maradványainak szülőföldjét bejáró zarándokútját, amelyet péteri szolgálata megkezdésének 120. évfordulója alkalmából tartottak.

Örülök, hogy a sok ezer hívő, aki lerótta tiszteletét ereklyéi előtt, imáival és részvételével megmutatta, hogy X. Piusz nem csak a történelem elmúlt időszakához tartozik vagy egyes csoportok kiváltsága, hanem a mai egyház része, az egyház népéhez tartozik, vagyis az emberekhez, a mindenféle korosztályú megkereszteltekhez, akik hűségesek akarnak lenni az evangéliumhoz és saját pásztoraikhoz, és a szenteket valóban életpéldának érzik, őszinte útitársaiknak Jézus és az evangélium nyomában, példájukból és életük döntéseiből merítve. Éljen Szent X. Piusz és éljen mélyen a mai egyház szívében!

– zárja előszavát Ferenc pápa az elődje portréit bemutató kötetben.