Sötét diktatúrák végnapjait idézi a brüsszeli rettegés
Az elmúlt másfél évben többször is használtam az Európai Unióban zajló folyamatokra az afrikai banánköztársaságok hasonlatot. Először akkor, amikor a Brüsszelt beszövő korrupciós botrány részletei kiszivárogtak és kiderült, hogy az érintett szereplők egyikénél több százezer eurót találtak készpénzben, egy bőröndben. Az afrikai banánköztársaságokban megszokott jelenet az átláthatóság, a tisztaság és a kenőpénzmentesség fellegvárában, Brüsszelben történt. Másodszor pedig akkor jutott eszembe ez a fordulat, amikor a Donald Tusk győzelme után Brüsszel szemében egy csapásra a demokrácia fellegvárává váló Lengyelországban a rendőrök szabályos razziát tartottak az elnöki palotában, miután az államfő már elment onnan. Mindkét esetben ordított a kettős mérce az Uniós intézmények részéről, mi pedig nem tudtuk, hogy kínunkban sírjunk vagy inkább nevessünk. Ami viszont kedden történt, arra már tényleg elfogytak a szavak, arra már a banánköztársaságos hasonlat is fájóan gyenge. Merthogy a konzervatív konferencia tulajdonképpeni betiltásával
Brüsszel saját magát és az általa oly’ sokat hangoztatott liberális értékek legfontosabbikát köpte szembe.
A konferenciát ugyanis azért akarta betiltatni az érintett kerület polgármestere, mert nem értett egyet annak céljaival, szellemiségével és egyébként is, nem tudta garantálni a résztvevők biztonságát. Ismét kiderült tehát, hogy szép dolog a liberalizmus egészen addig, amíg mindenki liberális. A helyzet ugyanakkor ennél sokkal veszélyesebb. Az eset ugyanis tökéletes lenyomata annak, hogy
a józan konzervatív hangokkal szemben a liberálisoknak nincsenek érveik.
Úgy tűnik, hogy ők maguk is belátták, hogy a genderpropaganda, az erőltetett migráció és a háború további fokozása melletti eszmefuttatásaik gyenge lábakon állnak. Ezért inkább úgy döntöttek, hogy ha már vitába szállni nem tudnak a konzervatívokkal, inkább megpróbálják elhallgattatni őket. Ami még rosszabb, hogy annyira elszakadtak a valóságtól, hogy az érintett városvezető meg sem próbálta leplezni a hatósági intézkedés mögötti politikai érveket sőt, egyenesen büszke volt arra, hogy a liberális értékek melletti kiállása odáig fajult, hogy rendőrökkel akarja betiltatni az övétől eltérő véleményt megfogalmazók konferenciáját. A pillanat történelmi:
a mostani szélsőséges liberalizmus alapját adó ’68-as mozgalom ugyanis most ért el életciklusa végéhez, amikor olyanná vált, aminek az ellenében létrejött.
A most a karhatalommal véleményeket elhallgattatók elődjeit ugyanis ezekkel az eszközökkel próbálták meg, ha nem is elhallgattatni, de legalábbis kordában tartani. Szűk hatvan év alatt aztán eljutottunk oda, hogy a lázadókból elnyomók lettek. Persze ehhez kellett, hogy lázadásuk sikere után újabb és újabb célokat és véleményük szerint elnyomott csoportokat keresve maguknak oda jussanak, hogy ők adják az aktuális hatalmi elitet. Azt az elitet, amely mára egy tipikus önkényuralmi rendszer jegyeit hordozza magán. Eltávolodott a társadalomtól, kontraszelektált és korrupt vezetőkből áll, és hatósági eszközökkel igyekszik elhallgattatni a más véleményt megfogalmazókat. Ez utóbbi ugyanakkor általában ezeknek a rendszereknek a végét is szokta jelenteni. És ezért június 9-én mi magunk is tehetünk. A tét nem kicsi.
Vissza kell szerezni a szabadáságunkat, a józan ész hatalmát, és Európát újra egy keresztény alapokon nyugvó, élhető hellyé kell tenni.
A remény még nem veszett el, és a konferencia szervezői mellett kiállók egyre hosszabb névsora mutatja, hogy ehhez szükséges cselekvő emberekből sincs hiány. Tegyük hozzá mi is a magunkét a változáshoz a szavazófülkében!
Címlapkép: Rendőrök állnak a Nemzeti Konzervativizmus Konferenciának (NatCon) otthont adó épület előtt Brüsszelben 2024. április 16-án. Emir Kir, a rendezvénynek otthont adó brüsszeli kerület polgármestere végzést adott ki a kétnaposra tervezett konferencia betiltására. Fotó: MTI/AP/Virginia Mayo
