Zelenszkij is orbánista lett?
Az első és legfontosabb, hogy ezzel a mondatával Zelenszkij aláhúzta azt, amit Orbán Viktor, magyar miniszterelnök 2022 óta következetesen mond, vagyis hogy Ukrajnának csak úgy van esélye ebben a háborúban, ha megkapja az amerikai támogatást. A kormányfő ezekért a kijelentéseiért komoly bírálatokat kapott, egyesek egyenesen kiátkozták az európai politikából, míg mások „csak” Putyin leghűségesebb csatlósának nevezték. Pedig
Orbán Viktor egyetlen realista európai politikusként ki merte mondani a nyilvánvalót. Azt a tényt, amelyet több, mint két évvel a háború kezdete után végül Zelenszkij is kénytelen volt elismerni.
Az ukrán elnök kijelentéséből azonban további, nagyon fontos következtetések is levonhatók. Az egyik ilyen, hogy Zelenszkij ezzel beismerte, hogy Ukrajna sorsáról valójában nem Kijevben, hanem Washingtonban döntenek. Csak és kizárólag az Egyesült Államokon múlik ugyanis, hogy meddig tart a vérontás, Ukrajna önmagában gyenge ahhoz, hogy a saját sorsát alakítani tudja. A tények ellenére ez egy végtelenül szomorú dolog. A szuverenitásáért küzdő állam ugyanis jelen pillanatban csak annyira képes, hogy egyik függésből a másikba kerüljön. És bár az önállóságért harcolnak, valódi, szuverén döntéshozatalról egyelőre nem beszélhetünk, és ezt most maga Zelenszkij is elismerte.
Ahogyan azt is, hogy
Európa bármennyire is próbál az eseményeket irányító aktorként feltűnni a keleti végeinél dúló háborúban, valójában Kijevben sem mérvadó az, ami Brüsszelben történik.
Hiába segít ugyanis az Európai Unió erőn felül az ukránoknak, Zelenszkij is pontosan tudja, hogy a valódi döntések nem ott születnek, és a valódi támogatás nem onnan érkezik. Az ukrán elnök kijelentéseiből így a brüsszeli bubokérkban sem ártana némi következtetést levonni. Egyrészt arra vonatkozóan, hogy mit várhatunk Ukrajnától, s hogy mennyiben tekinti Kijev az Európai Uniót komolyan vehető félnek. Ennek ugyanis a jövőben óriási jelentősége lesz. Vajon felvesz-e az Unió egy olyan országot a tagjai közé, amely Washington szavát előbbre valónak tartja, mint Brüsszelét? És vajon
mi lesz akkor, ha a keleti végeken kialakul egy inkább a tengerentúli erőkhöz lojális lengyel-ukrán-balti hatalmi központ, amely reális gazdasági és népességbeli ellensúlya lehet a mostani nyugat-európai centrumnak?
És bár azt gondolnánk, hogy ez a pillanat még messze van, az ezzel kapcsolatos következtetéseket ma kell levonni. Ahogyan azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért van az, hogy az Európai Unió a saját határainál sem tud rendet tenni, miközben Ursula von der Leyen Bizottsági elnök a ciklusa elején egy olyan 5 évet ígért, amely visszahelyezi Európát a globális térképre. Ez az, amiből nem lett semmi, sőt, az Unió súlya csak még tovább csökkent a világpolitikai színpadon.
Zelenszkij szavaiból pedig még egy következtetés levonható, ami talán a legszomorúbb. Az elnök ugyanis ezzel áttételesen azt is elismerte, hogy nyugati támogatás nélkül már rég vége lehetett volna annak a háborúnak, amely több tízezer ember életét oltotta ki és amely családok kettészakítását, városok elpusztulását és egy generáció nyugatra vándorlását hozta magával. És mindez nem jelenti azt, hogy kisebbítenénk Oroszország, a támadó bűnét. Mindez nem jelenti azt, hogy elfelejtenénk, hogy ki az agresszor ebben a háborúban. A kérdés mindig az: meddig éri meg harcolni az igazunkért és mikor érdemesebb azt mondani, hogy a nagyobb jó érdekében inkább engedni kell?
Címlapkép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kezet fog tárgyalásuk után Brüsszelben 2023. február 9-én. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
