„Az ikonfestő tudja, hogy kezét csak kölcsönözte az Úrnak, hogy Ő megmutatkozzék” – Megnyílt Gyurácz-Németh Teréz kiállítása Győrben
Gyurácz-Németh Teréz amatőr alkotó ikonjait és akvarelljeit bemutató tárlat nyílt február 15-én a győri Triangulum Galériában.
A kiállításmegnyitón az alkotót és az egybegyűlteket Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntötte. Beszédében kiemelte, a tárlat címe a régi jól ismert házi áldásra emlékeztet, ahol Isten van, ott béke van, szeretet van, ott szükség nincsen. Az ikonokat végig szemlélve -akik megfordulnak ezen a kiállítóhelyen- ezzel a békével, szeretettel, ezzel a gazdasággal, -hogy szükségem nincsen másra- térhetnek haza szeretteikhez- fogalmazott.
Mert ha valamire ma szüksége van az embereknek, akkor arra az isteni jelenlétre, melyet ezek az ikonok sugallanak, mely mindnyájunk életét képes gazdagítani, beteljesíteni. Nagyon sokan sajnos nem ismerik ezt a békét, ezt a jelenlétet, ezt találkozást Istennel. Ez a kiállítás most egy kicsit templommá vált, egy ikonosztáziont épített nekünk a művésznő
– hangsúlyozta Veres András.
A kiállítást Németh Gábor, az MKPK Titkárságának irodaigazgatója nyitotta meg, aki nyitóbeszédében emlékeztetett, 843-ban egy konstantinápolyi szinódus úgy határozott, hogy Krisztus ikonjainak festése törvényes és helyes; ami nem egy a művészetről szóló döntés volt, hanem hitvallás a megtestesülésről.
Az Ószövetség azt tanította, hogy Isten ábrázolhatatlan, tiltotta is ábrázolását, még a nevét is évente egyszer mondhatta ki a főpap: ezzel kívánták megóvni a szennyezett, evilági valóságtól. Az Újszövetségben örömhíre az, hogy Isten emberré lett és hogy az Istennek emberi neve van Jézus, és emberi arca van, amelyet az ikonokon lehet ábrázolni. Az ikon tehát annak a bizonyosságnak a hirdetése, hogy Isten emberré, láthatóvá lett.
– fogalmazott az igazgató, hozzátéve, a kiállítás új megvilágításba helyezi azt az ószövetségi tanítást, hogy Isten képmására vagyunk teremtve, mondhatni, hogy mindannyian ikonok vagyunk. Ha úgy nézünk egymásra, mint ahogyan egy ikont nézünk, akkor a hit és a szeretet tekintetével felismerhetjük egymásban Isten képmását – hangsúlyozta Németh Gábor.
Az ikonfestő tudja, hogy kezét csak kölcsönözte az Úrnak, hogy Ő megmutatkozzék. Tudja, hogy szolgálatot teljesített. Ezért nem is írja alá a nevét, névtelen marad. Nem saját magát, saját elképzelését valósítja meg, hanem a természetfelettit állítja elénk: míg a reneszánsztól kezdve a művészek arra törekedtek, hogy a valóságot adják vissza, ezért élénk színekkel festették meg a természetet, a képeken a szereplők mozognak, gesztikulálnak, fontos a háttér. Az ikonfestés más: az ikonfestő azt adja vissza, ami a látható mögött van, nem az utat, hanem a célt állítja a néző, a szemlélő elé.
– fogalmazott. Németh Gábor János evangéliumából idézve elmondta, az első kérdés, amit feltesznek Jézusnak, az nem valamiféle hitigazságra vonatkozik, motívuma nem is számonkérés vagy kíváncsiság, hanem egy egyszerű, kissé félénk kérdés: Mester, hol lakol? Hol vagy Istenem, hol vagy jelen?
És Jézus Andrásnak és Jánosnak válaszolva nem egy lakcímet ad tudtul, hanem egy életet és életformát oszt meg: gyertek és nézzétek meg. Azt, hogy Isten hol van jelen, azt elmagyarázni nemigen lehet, azt látni kell. Ezért amikor egy térdelő és hitvalló művésznő kiállításán, amelynek ez a motívuma, témája, hogy hol van jelen az Isten, hol lakik, én semmi mást nem tudok mondani, mint amit annak idején Jézus mondott: gyertek és nézzétek meg.
– zárta beszédét Németh Gábor.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotók: Horváthné Szabó Annamária
