Tönkre akarja tenni a német kormány a gazdákat?!
Ezen sem csodálkoznánk, hiszen Belgiumban és Hollandiában is hasonló események játszódnak le. A tőkeszegény gazdák pedig előbb-utóbb arra kényszerülnek, hogy eladják a földjeiket.
Mint ismert, a német alkotmánybíróság elmarasztalta a Scholz-kormányt a költségvetési „trükközésért”, ezért a költségvetésben egy 60 milliárd eurós hiány keletkezett. A lyuk befoltozásának egyik eszköze, hogy három év alatt folyamatosan megszűnne a gazdák számára eddig biztosított gázolaj-energiaadó visszatérítése. Márpedig a dízeltámogatások nélkül nagyon költséges lenne a mezőgazdasági munkagépeket üzemeltetni. A nyilvánosságra hozott csomagról a Bundestag jövő héten szavaz, de a kancellár a traktorok ezreivel országszerte felvonuló gazdáknak csak annyit üzent, hogy joguk van tüntetni.
Vajon mennyire német ez a jelenség, amely a lehetőségeiktől megfosztott gazdák tönkretételéről szól? Erre a kérdésre kereste a választ az Anti-spiegel. Elsőként a jól ismert holland eseményeket említette meg. 2022 végén ugyanis a Rutte-kormány bejelentette, hogy akár 3000 „csúcsszennyező” gazdaságot és jelentős ipari szennyezőt vásárol fel, hogy megpróbálja csökkenteni az uniós előírás szerint már „illegálisan magas” ammónia- és nitrogénoxid-kibocsátást. Azt is felajánlotta a gazdáknak, hogy felvásárolja a földjeiket, de cserébe egyetlen más uniós országban sem folytathatnak hasonló tevékenységet. Ez nem volt más, mint egy pénzzel édesített kényszerkisajátítás. Később Rutte bukását – sok egyéb mellett – a gazdák tömegtüntetései is okozták.
Belgiumban ugyancsak tiltakoztak a gazdák a megélhetésüket veszélyeztető szabályozások miatt, amelyek egy része szintén az EU „klíma-előírásai” miatt született meg. Az országban, az elmúlt 13 évben, 14 százalékkal csökkent a gazdaságok száma.
A megszorítások, amelyek ellen a német gazdák jelenleg tiltakoznak, illeszkednek abba az összképbe, amely a Nyugat szinte minden országában megfigyelhető. És a német kormány, nevezetesen Özdemir szövetségi környezetvédelmi miniszter is azon dolgozik, hogy csökkentse a gazdák által tartott haszonállatok számát, mert „túl sok” széndioxidot bocsájtanak ki.
Hirdetés
Az egyes kormányok által felhozott módszerek és indokok különbözőek, de mindegyiknek ugyanaz az eredménye: a nyugati országokban a kis gazdaságok haldokolnak, és földjeiket többnyire a nagy élelmiszer- és mezőgazdasági vállalatok vásárolják fel. E cél elérése érdekében a kisüzemek feltételeit fokozatosan és tudatosan lerontják annak érdekében, hogy földjüket eladják.
Vajon mi lehet a háttérben?
A cikk az ENSZ „Fenntartható fejlődési céljait” (SDG) említi amelynek határideje 2030. Ennek része az úgynevezett C40-es városok létrehozása. C40 Cities Climate Leadership Group (C40) nevű koalícióhoz egyelőre 100 különböző város csatlakozott a világ minden tájáról. A Klaus Schwab Világgazdasági Fóruma által támogatott C40, 2030-ra „ambiciózus célokat” tűzött ki maga elé. A C40 városok lakói számára: nulla kilogramm húsfogyasztás, nulla kilogramm tejtermék, személyenként és évente legfeljebb három új ruhadarab, nulla saját tulajdonú személygépkocsi, személyenként háromévente egy rövid távú járat (kevesebb, mint 1500 kilométer).
Ha a húsfogyasztást 2030-ra nem lehet nullára csökkenteni, akkor évente és személyenként legfeljebb 16 kilogramm hús engedélyezett, azaz napi 44 gramm. Három új ruhadarab helyett pedig évente nyolc új ruhadarabot engedélyeznének…
A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend gyakorlatilag az élet minden területét lefedi. A célokért az úgynevezett „filantrópok”, azaz a nyugati oligarchák alapítványai lobbiznak, akik vagyonukkal meghatározzák a nyugati államok politikáját.
Ezeknek az oligarcháknak konkrét céljaik vannak, beleértve az agrár-élelmiszeripari ágazat irányításának megszerzését. Ezzel átvennék az irányítást az államok élelmiszertermelése felett. (Ukrajnában ez már lényegében meg is történt a baromfihússal…) Pontosan ez az, amit most látunk az EU-ban, mert ha a gazdaságok elpusztulnak, és földjeik mezőgazdasági vállalatokhoz kerülnek, néhány vállalat átveszi az élelmiszertermelés irányítását.
Az ilyen konstellációk, amelyekben néhány szereplő irányítja a piacot, nem árcsökkenéshez, hanem ármegállapodásokhoz, végső soron pedig áremelkedéshez vezetnek. Vagy, ahogy a nemrég elhunyt Henry Kissinger fogalmazott:
„Aki uralja az élelmiszeripart az uralja az embereket…”
Címlapkép: A 2024-es támogatáscsökkentések miatt tiltakozó német gazdák traktorjaikkal a Brandenburgi kapunál 2024. január 9-én. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
Hirdetés
