Fake-ezzük meg a kacsákat!

A hírközléssel, a kommunikációval egyidejű a megtévesztés, a félrevezetés, a hamis információk elhintése. A nyomtatott sajtó virágkorában ezeket a fals üzeneteket hírlapi kacsának hívták. Az internettel aztán megnőtt az ellenőrizetlen történetek száma, és felgyorsult a terjedési sebességük, kacsából pedig fake news-zá amerikanizálódtak.

A pletykák sajátossága, hogy szívesebben hisszük el és osztjuk meg másokkal a kedvezőeket, mint a rosszakat. Ezért is futott be nagy karriert újévkor az az álhír, mely szerint egy vatikáni szaklap szerint Erdő Péter a legesélyesebb arra, hogy a következő pápa legyen. Bár később kiderült, hogy a forrásul szolgáló portál nem is szaklap, és az esztergomi érsek az esélyesek közül csak a betűrend miatt áll az élen, azért mégsem teljesen alaptalan arra gondolni, hogy suttognak ilyesmiről az egyház berkeiben.

Az utóbbi időben bebizonyítottuk, hogy atlétikai- és úszóvilágbajnokságot is meg tudunk rendezni, éppen úgy, mint Európa Liga döntőt vagy monumentális tűzijátékot. Fel tudjuk tartóztatni a migránstömegeket, méltóképpen fogadjuk a pápát (akkor is, ha nem magyar) és ki tudunk jutni veretlenül a foci EB-re. Nem jelent gondot számunkra, hogy mindenkit a megfelelő névmáson szólítsunk, és nem omlik össze a költségvetés, ha a babát váró fiatalok tízmillió forintot kapnak. A Nobel-díjak osztásánál kétszer is sorra kerülünk, Vogel Soma pedig annyi ötméterest véd ki, amennyi a győzelemhez kell. Ezek után nyilvánvaló, hogy alkalmasak és méltók vagyunk arra, hogy mi adjuk a keresztény világ vezetőjét. Járna is nekünk, amiképpen az olimpia is, nem véletlen, hogy amint a Momentumnál hírét vették egy esetleges magyar pápa lehetőségének, rögtön aláírásgyűjtésbe kezdtek ennek megakadályozására.

Ez persze nem csak verseny, nem poén vagy játék; komoly szakrális tartalom kapcsolódhat hozzá. Úgy tűnik, ismét mi maradtunk a kereszténység utolsó védőbástyája Európában; itt, a lerombolt vagy szórakozóhellyé alakított templomok kontinensén, a szekularizációt úgy lebonyolító nyugaton, hogy a vallás leválasztása az államról már-már üldözésbe torkollott, életképesebb vallások tagjai pedig olykor nyílt háborút is folytatnak ellene. Franciaország, Németország és a többiek már elestek, Lengyelország most készül erre, nekünk kell őriznünk a lángot, és ehhez szimbolikusan is remekül passzolna a pápai tiara.

Voltunk ennél már fajsúlyosabbak és közelibbek Szent Péter trónjához; a legendás, déli harangozást kiérdemlő Hunyadi János után fél évszázaddal Bakócz Tamás személyében majdnem megcsíptük már a pozíciót. Azt akkor a Mediciek jelöltje (Soros by középkor), X. Leó nyerte el, és hogy az intézménynek grandiózus központot készítsen, búcsúcédulák árusításába fogott, ami elindította a reformációt és ezzel a nyugati egyház legnagyobb szakadását. Bakócz kárpótlásul keresztes hadjáratot hirdethetett, abból lett a Dózsa-felkelés, ami miatt Mohácsnál nem mertek a parasztok kezébe fegyvert adni, jött a középkori magyar állam bukása és százötven éves török megszállás.

Mindenki jobban járt volna tehát, ha már akkor magyar pápát választanak. Talán a mai, hasonlóan válaszutak sokágú kereszteződéséhez érő korszakunkban kijavíthatnánk ezt a hajdani rossz döntést.

Az utóbbi időben többször született meglepetés. A konklávé eredménye ugyan nem tippmix, de ki fogadott volna Wojtylára, aki 455 év után az első nem olasz pápa lett, vagy akár Ferencre, aki a 8. század óta az első Európán kívüli, a legelső amerikai, valamint szintén példátlanul a déli féltekéről származik. (Jó, Ratzinger diadala abszolút papírforma volt, de ez csak a szabályt erősítő kivétel.)

Malakiás ír püspök XII. századi jóslatát az utolsó pápáról elvileg Ferencre vonatkoztatják, de azt is megírta, hogy Péternek fogják hívni, mint a legelsőt. Nem véletlen, hogy senki sem vette fel pontifikátusa kezdetén ezt a nevet.

A jóslatoknak azonban általában az a sorsa, hogy nem szoktak beigazolódni, sem a maják 2012-es világvégéje, sem a kétezres átállás, sem az 1999-es napfogyatkozás nem hozta el. Ráadásul Ferenc még él, és bár legújabban a meleg párok megáldása kapcsán támadtak vele szemben kétségek, amióta nálunk járt, pontosan tudjuk, hogy azt kell figyelni, mit mond ő, nem pedig azt, miképpen interpretálják ezt balliberális sajtó fake kacsái.

Nálunk nagy hagyománya van, hogy az ateista újságírók előszeretettel ártják bele magukat az egyház dolgaiba, tanulságokat vonnak le, kioktatnak, fenyőünnepet csinálnak a karácsonyból, és közben nem látják a fától az Erdőt.

Címlapkép: illusztráció. Forrás: freepik