Drogozni sem engedünk egy tizenévest – Ne váljon az okoseszköz digitális családtaggá!

Mit jelent a családi életben a kibervédelem? Különösen aktuális kérdés ez az ünnepek kapcsán, hiszen minden bizonnyal számos esetben lesz valamilyen okoseszköz a fa alatt. De ahogy dohányozni, drogozni, féktelenül bulizni sem engedünk egy tizenévest, minden felügyelet nélkül korlátlanul bolyongania sem szabadna a virtuális világban, ahol számos nehézség, megpróbáltatás és egészségre ártalmas veszély leselkedik rá. Eőry Csaba Örs adatvédelmi szakembert és mentort, a DIMENTOR ZRT. vezérigazgatóját arról kérdeztük, hogyan tehetjük a fiatalok életét és családunkat internethesználat szempontjából biztonságossá. Mert fontos, hogy az okos eszközök az életünket megkönnyítő használti tárgyak maradjanak, s ne lépjenek elő digitális családtaggá.

Korábbi beszélgetésünkben arról volt szó, hogy a gyermekeinket is meg kell tanítanunk arra, hogy vigyázzanak az adataikra, és hogy a családban is fontos a kibervédelem. Mindeközben a családi ügyintézés egy jelentős része is áttevődött az internetre, s nemrég volt hír, egy nagy bank fizetőszolgáltatását törték fel hekkerek. Tudunk ma függetlenedni ezektől a problémáktól, vagy olyan ez, mint a 90-es években, amikor minden második ember autóját feltörték?

Az emberiség felgyorsította a világtársadalom működését azzal, hogy az üzleti élet szereplői mindig a konkurenseket megelőzve igyekeznek nagyobb profitra szert tenni. Ezért kínálnak egyre gyorsabb és egyszerűbb technikai megoldásokat az emberek ügyes-bajos dolgainak elintézésére. Az internet is ezt szolgálja.

Manapság a kényelem a legerősebb mozgatórugó, és képesek vagyunk ennek mindent alárendelni.

Egyre többen próbálnak mindent okoseszközön, vagyis egy zsebszámítógépen elintézni a napi bevásárlástól kezdődően a kapcsolattartáson át a családi programok megszervezéséig.

Azt azonban kevesen tudják, vagy még nem gondoltak bele, hogy az internetes ügyintézés is olyan, mint a műholdas navigáció: lehet, hogy a legrövidebb út ismeretlen, sötét sikátorokon át vezet. Dönteni kell: Keveset akarunk sétálni, mert úgy kényelmes, vagy szeretnénk átlátható, biztonságos úton járni?

Az interneten sokkal több az ismeretlen szereplő, mint az ismerős, és a virtuális világban egy közösséget alkotunk velük, ezt sajnos tudomásul kell venni. A világhálót emberek működtetik a saját szándékaik által vezérelve, de mi őket nem ismerjük. Ezért érdemes úgy használni az internetet, hogy csak a legszükségesebb személyes információt, tudnivalókat közöljük a neten keresztül – saját magunkról és az ismerőseinkről is!

Fontos biztonsági szabályok ezzel kapcsolatban, hogy ahol lehet, név nélkül vagy kitalált becenevekkel vegyük igénybe az online szolgáltatásokat, és csak a cél eléréséhez feltétlenül szükséges adatokat adjuk meg, többet ne! Például egy hírlevél-feliratkozáshoz sem a nevünkre, sem a telefonszámunkra nem lehet feltétlenül szükség.

Emellett a különböző webes felületeken lehetőleg más-más e-mail-címet használjunk, és egyik se az legyen, ahol a magánlevelezéseinket bonyolítjuk. Igen, így öt-tíz vagy még több különböző e-mail-címre is szükségünk lehet, de emiatt szerencsére nem kell az eddigieknél több e-mail-fiókot használnunk. Erre valók az úgynevezett továbbító címek vagy idegen szóval aliasok, amik gyakorlatilag a leveleket a fő postafiókba kézbesítő tetszőleges további e-mail-címek. Ez hasznos az átverős e-mailek kiszűrésében, mert például ránézésre feltűnik, ha egy „áramszolgáltató” küld nekünk „számlalevelet” a streamingszolgáltatónk részére megadott e-mail-címünkre, és hasznos az ellopott belépési adatok megváltoztatásakor is, mert elég a nyilvánossá vált továbbító címet törölni és egy másikat létrehozni helyette. Előnye továbbá az is, hogy egyik továbbító címmel sem lehet az e-mail-fiókunkat megtalálni és feltörni, hiszen ezek a címek nem a postafiókunkat azonosítják, csupán technikai e-mail-címek.

A jelszavak esetében is legyen hasonló az eljárás,

ne egy-két jelszót használjunk csupán az összes felületen, hanem tegyük ezeket is egyedivé! Például az adott jelszóba írjuk bele a szolgáltatás nevét, ahol azt használjuk, emellett lehet egy állandó része a jelszavainknak, például egy filmcím vagy egy rövid verssor, és legyenek a jelszóban számok és írásjelek is, ezek használata is lehet konzekvens, például szóközök helyett felkiáltójelek, és minden jelszó egy egyes számmal kezdődjön. Így a jelszó hossza el fogja érni a ma biztonságosnak mondható tizenöt-húsz karaktert, egyedi lesz, mégis könnyű lesz megjegyezni a logikus felépítése révén.

Ha mindezek mellett az egyes szolgáltatásokban bekapcsoljuk a kétfaktoros azonosítást is, akkor a telefonunk vagy az okoseszközünkön lévő applikáció nélkül az adathalászok nem fognak tudni belépni helyettünk az internetes felületekre, például a netbankunkba akkor sem, ha a felhasználónév-jelszó párost már megszerezték vagy éppenséggel kicsalták tőlünk.

Az elmondott javaslatok megfogadásával nagy mértékben csökkenthető a fiókfeltörés és az átverés kockázata.

Még nekünk, felnőtteknek is komoly problémát okoz, hogy letegyük a telefont a kezünkből, pedig mi nem ezen a platformon szocializálódtunk. A kamaszoknál pedig sokan számolnak be róla, hogy szinte lehetetlen letenni a telefont este, vagy abbahagyni egy játékot – ha egyszer megkapták az első saját okoseszközt. Hogyan szabályozzuk önmagunkat, az online eltöltött időt?

Először arra kell nekünk, felnőtteknek ráébrednünk, hogy a digitális eszközök és az internet rabszolgájává tudunk válni vagy már azzá is váltunk. A gyermekek és a fiatalok számára ez azért sokkal nehezebb feladat, mert születésüktől kezdve látják maguk körül ezeket az eszközöket, természetes számukra, hogy van internet, számítógép és okoskütyü. A szülőknek arra kell odafigyelniük, hogy egy elfogadható arány érvényesüljön az analóg és a digitális világban töltött idő meghatározásakor. Ez kizárólag tudatos és következetes döntések mentén valósítható meg, ami sok esetben nemcsak a gyermeknek, hanem a szülőknek is próbatételt jelent.

Ebben a témában is nagyon fontos a családon belüli rendszeres és őszinte párbeszéd.

Amikor egy kamasz megkapja első vagy újabb okoseszközét, nem szabad magára hagyni, hogy felügyelet nélkül azt tegyen vele és úgy, ahogy éppen eszébe jut, vagy hogy az élmény órákra vagy napokra magával ragadja. Az eszköz használata előtt a szülőknek – a megfelelő biztonsági beállításokon túl – egyértelműen meg kell határozniuk azokat az időpontokat, idősávokat, helyszíneket és körülményeket, amelyekben a gyermek felfedezheti, illetve később majd használhatja új szerzeményét.

Ezt számára érthető módon el is kell mondaniuk neki, el kell fogadtatniuk vele, ami a kamaszkori ellenállás miatt legtöbbször küzdelmes feladat. Ugyanakkor rossz kifogás az a tévhit, hogy szülőként nem szólhatunk bele a gyermekünk digitális és online életébe, mondván, hogy nem tilthatjuk, ez a divat, ez a jövő, ami elkerülhetetlen! Eltiltani nem is érdemes a fiatalt a digitális eszközöktől, de a gyermek nagykorúságáig a szülője felel a viselkedéséért, döntéseiért, tetteiért és az egészséges fejlődéséért is.

Ahogy dohányozni, drogozni, féktelenül bulizni sem engedünk egy tizenévest, ugyanúgy nem szabad engedni, hogy minden felügyelet nélkül korlátlanul bolyongjon a virtuális világban, ahol a függőség kockázata mellett szintén számos nehézség, megpróbáltatás és egészségre ártalmas veszély leselkedik rá.

Az időbeosztás meghatározása kapcsán nem győzöm hangsúlyozni a szülői példamutatást. Sajnos személyesen is ismerek olyan családot, ahol mindenki az okoseszközével ül le a családi étkezésekhez, és a beszélgetés helyett hírek olvasásával, közösségi média böngészésével és játékkal töltik ezt a – szerintük – üres időt. Ez nem csak a családi közösségre van romboló hatással, hanem egyben mérhetetlen udvariatlanság is közös étkezés közben gondolatainkkal máshol időzni. Tartsuk szem előtt, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Ahogy a munkának, a tanulásnak, a tisztálkodásnak és az alvásnak, úgy az okoseszköz használatának is.

Igyekezzünk olyan családi napirendet kialakítani, ahol a mindennapi tevékenységünkben ezek a tevékenységek egyaránt megfelelő helyet kapnak. Létező és nem megtagadható igény, hogy a gyermekek játsszanak vagy szörfözzenek a neten, de ezt időbeli és térbeli korlátok közt tehessék csak meg!

A határok technikai beállításához az Android és iOS rendszerű okoseszközökhöz, valamint a Windows rendszerhez is rendelkezésre állnak gyártói alkalmazások, amelyeken keresztül az eszköz és az applikációk használati ideje a szülők által szabályozható, de az internetelérés időbeli korlátozása a legtöbb otthoni wifi router megfelelő beállításaival is elérhető, ha például az a wifi hálózat, amelyre a gyermekek eszközei csatlakoznak, este nyolc és reggel hat óra között nem elérhető, mert „alvásidő” van.

Hogyan mutassunk példát a gyermekeinknek arról, milyen a felelősséggel történő internethasználat? Milyen szabályok mentén érdemes haladnunk, hogy elkerüljük azt, hogy az internet átvegye az uralmat a családi életünk felett?

Lássa a gyermek a családi élet minél több analóg és offline lehetőségét és eseményét!

Attól, hogy sok kényelmi funkció rendelkezésre áll a virtuális világban, fontos, hogy a családtagok egymással a fizikai térben tartsák a kapcsolatot, és valódi, azaz ne virtuális élményeket gyűjtsenek együtt, vagy külön-külön maguknak.

Ezzel együtt fontos az is, hogy a gyermekek ne azt lássák, hogy a szülők minden feladatuk elvégzéséhez vagy a nap mint nap felmerülő kérdések megválaszolásához rögtön okostelefon vagy tablet után nyúlnak. Ilyen helyzetekben egymástól is lehet segítséget kérni, kérdezni, egymással élőben beszélgetni, és igen, léteznek még könyvek, amikben megtalálható a várt segítség, például szakácskönyvek a vasárnapi ebéd elkészítéséhez.

Ha mégis elkerülhetetlen a digitális segítségkérés, akkor az legyen célirányos, tartson a lehető legrövidebb ideig, majd a szülő térjen vissza családtagjai körébe, „fejben” is, érezzék, hogy fontosak egymásnak, és azt is, hogy az együtt töltött időben valóban egymásra figyelnek.

Fontos példamutatás az is, hogyha a szülő nem posztol a közösségi médiában sem magáról, sem a családról, sem másokról olyan képeket, videókat, szövegeket, amelyek akár nyomban, akár évekkel később ellenük fordítható, mert befolyásolásra, zsarolásra, kirekesztésre is felhasználható. A felelősségteljes kommunikáció részeként, ahogy személyes beszélgetés során is kerüljük a kellemetlen pletykálkodást, az interneten is előre át kell gondolni a közlés nyelvezetét, fogalmazását, a megosztás tartalmát. Nincs utólagos törlési lehetőség! Amit egyszer közzétettünk az interneten, az ott is marad.

A gyermekek sosem azzal azonosulnak, amit hallanak, hanem azzal, amit látnak. Magyarázhat a szülő napestig, ha a cselekedetei nem tükrözik a mondanivalóját, mert egy hiteltelen szóbeli üzenet nem fog eljutni a kamaszhoz, bármennyi időt szán is a szülő a tekintélyes magyarázatokra.

A példamutatás minden szövegelésnél fontosabb! Az okoseszköz pedig maradjon csak egy eszköz, és ne váljon a család nélkülözhetetlen részévé, úgy is mondhatom, ne váljon digitális családtaggá!

Kockázatot jelent az is, hogy a virtuális világ napról napra újabb és újabb varázslatos élményekkel könnyedén magával ragadja az embert, ezért a fiatalok szemléletformálása biztos, hogy nem egy egyszeri feladat. Rendszeressé kell tenni ezt a témát a családban és az ismerősi körben, és a technológiák fejlődését követve időnként frissíteni kell azokat az ismereteinket, amelyek hatékonyan támogatják a mindennapi tudatos döntéseinket.

Milyen módon tudjuk védeni magunkat és családunkat, ha nem elkerülhető, hogy bizonyos esetekben az online térben működjünk? Számít, hogy milyen internetes szolgáltatásokat veszünk igénybe?

Éppen ezeket a lehetőségeket vesszük sorra és beszéljük meg az általam vezetett Digitális Védelmi Mentorprogramok családvédelemről szóló részében. Elmondom a legfontosabb javaslataimat.

A munkám során sajnos egyre többször találkozom olyan beszámolóval, amely valamilyen illegális internetes adatgyűjtésről szól. Ma már a felhasználónév-jelszó párosok ellopása mellett egyre népszerűbb az internetes kommunikációból, azaz hozzászólásokból, csevegésekből, online játékokból származó információk jogellenes gyűjtése, a különböző közösségimédia-profilok nyilvános adatainak mentése, sőt internetes álismeretségek kötése abból a célból, hogy az elkövető hozzáférjen a közösségi média azon részéhez is, amelyek a beállítás szerint nem nyilvánosak, csak az ismerősök láthatnak.

Azt látom, hogy egyre nagyobb üzletet jelenthet az internetfelhasználók tömeges manipulálása akár reklámok, akár politikai üzenetek, akár álhírek vagy átverések célzott küldésével, hiszen sajnos egyre több az ilyen irányú próbálkozás és az ebből eredő anyagi vagy erkölcsi károkozás.

Mit tehetünk mi ez ellen?

Tudatosan tartózkodjunk attól, hogy az életünk morzsáit, amelyek a személyünkről, személyiségünkről, életmódunkról, szokásainkról árulkodnak, de ugyanígy a lakóhelyünkre, pénzügyi helyzetünkre, napirendünkre, családunkra, érdeklődési körünkre, gondolkodásmódunkra vonatkozó információkat, azaz a személyes adatainkat internetes kommunikáció során megosszuk másokkal.

Az online kapcsolattartás, a közösségi média, a chatprogramok vagy az e-mailezés nem olyan, mint egy szombat délutáni baráti összejövetel, ahol néhány ismerőssel sztorizgatunk, fényképeket nézegetünk, elmeséljük örömünket, bánatunkat, és mivel a szó elszáll, egy hét múlva már az a pár ember is alig emlékszik arra, hogy ki mit mondott pontosan. Az online világban mindennek nyoma van, minden visszanézhető, és már a közzététel utáni pillanatokban lemásolható, ellopható az információ.

Az egész világháló ingoványos terület, amelynek többmilliárd szereplőjét és algoritmusait nem lehet szemmel tartani, tevékenységüket képtelenség felügyelni!

Az internetes vásárlásokhoz vagy más online szolgáltatások igénybevételéhez, ahogy korábban is elmondtam, használjunk olyan kitalált adatokat, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a személyünkhöz.

Egyedi, a nevünket nem tartalmazó e-mail-címekkel, becenevekkel megnehezítjük az azonosításunkat és későbbi befolyásolásunkat. Azt javaslom, ne használjuk a közösségimédia-profilunkat se más szolgáltatásnál belépési azonosítóként, mert ez a személyes adatok automatikus összekapcsolásával további visszaélésekre ad lehetőséget.

A közösségi médiában kerülni kell a naplószerű bejegyzéssorozatokat, amelyekből könnyedén áttekinthető a szokásos napi- és hetirendünk, a családi menetrend és programszervezés, vagyis megismerhető a családunk egész élete. Az nem elegendő, hogy zárt vagy privát státuszúra van állítva a profilunk, hiszen ha bármelyik ismerősünk fiókjába bejutnak az illetéktelenek, ugyanúgy látni fogják az életünket, mint azok, akikben megbízhatunk.

A megelőzés a célravezető, családi életünk ne legyen nyilvános!

Az online csevegőalkalmazások esetében fontos, hogy olyan szolgáltatást válasszunk, amelyben a beszélgetés a végpontok között titkosított, azaz csak a küldő és a címzett fél készülékén látható az üzenetek tartalma, és hogy ne legyen a szolgáltatásnak olyan webes felülete, amelyre bárhonnan, egy böngésző segítségével belépve hozzáférünk az összes korábbi üzenethez. Az, hogy egy szerveren elérhetőek az üzeneteink, önmagában az információ bizalmasságának sérülékenységét jelenti. Az üzeneteknek az egymással csevegők készülékében van a helyük, nem távoli szervereken!

Ezeknek a javaslatoknak a megvalósításához jó szívvel ajánlom azokat a felelősségteljes magyar tárhelyszolgáltatókat, amelyek havi párszáz forintért olyan biztonságos szolgáltatást nyújtanak, amellyel egy család saját e-mail-rendszert, családi naptárat, egyéni névjegyzéket, családi fájlmegosztó-felületet és akár online adatbázisokat kezelhet anélkül, hogy másik földrészek óriásvállalatainak népszerű, ingyenesnek tűnő, ám az adatok védelme szempontjából bizonytalan szolgáltatásait venné igénybe. Az ilyen tárhelyek, ellentétben a globális szolgáltatók szervereivel, igen ritkán válnak nemzetközi bűnözők célpontjává.

Miért érdemes még előfizetni valamilyen családi tárhelyszolgáltatásra?

Azért, mert az ingyenes szolgáltatások csak látszólag ingyenesek. Amikor okoseszközt vásárolunk, és elkezdjük használni, számos beépített funkciót találunk a készüléken, amelyek valójában valamilyen felhőszolgáltatáshoz kapcsolódnak. A névjegyzék, a naptár, a fotótár és az e-mailek, de még az aktuális GPS koordinátáink tárolási helye is általában nem a készülék, hanem a telefon szoftverének gyártója által üzemeltetett távoli szerverek. Ez azt jelenti, hogy

az általunk és a készülékünk által elmentett bizalmas információkat, hiszen a rokonaink, ismerőseink, üzleti partnereink személyes adatai bizalmas információk, azonnal átmásoljuk egy olyan számítógépre, amelyet nem mi kezelünk, és az üzemeltetője nem vállal felelősséget az ott tárolt adatokért. Ez a magántitok jogosulatlan továbbadását jelenti, amely általunk elkövetett törvényekbe ütköző cselekedet!

Itt szeretném megjegyezni, hogy az Európai Unió adatvédelmi rendelete, a GDPR és az információs önrendelkezésről szóló magyar törvény előírásai konkrét segítséget és sok iránymutatást adnak ahhoz, hogy egymás életét a személyes adatok tisztességes és átlátható kezelésével mi magunk is védeni tudjuk, emellett lehetőséget biztosítanak arra, hogy számon tudjuk kérni másokon a saját személyes adataink megfelelően biztonságos és körültekintő kezelését. Ne a büntetés elkerülése, hanem embertársaink, családunk és saját magunk életének védelme legyen a cél!

Ugyanis felelősek vagyunk egymásért is! A magánélet és a magántitok védelmét Magyarország Alaptörvénye és a magyar Polgári törvénykönyv is előírja, ebből eredően a digitális eszközeink segítségével tárolt és kezelt bizalmas személyes információkat nem másolgathatjuk tetszés szerint ismeretlen üzemeltetők ismeretlen helyeken, ismeretlen szándékkel üzemeltetett internetes szervereire!

Meg kell találnunk az egyensúlyt az online és az offline életvitel között. A kreatív fejlesztők az élet minden területére próbálnak digitális eszközöket fejleszteni, az üzletemberek pedig igyekeznek ezekhez pénzzel megfizethető online szolgáltatásokat nyújtani. A kényelem csábító érzése ellenére nem szabad elfelejtenünk három dolgot:

Az egyik, hogy amikor életünk valamely részét digitalizáljuk, akkor virtualizáljuk is egyben, ami azt jelenti, hogy a háromdimenziós világunk egy részét a számítógépek nyelvére, nullákká és egyesekké, azaz bináris számhalmazzá alakítjuk, amely csupán programozás és üzleti jó szándék útján tud a továbbiakban számunkra kielégítő élményt nyújtani.

A kézzel fogható bizonyítékaink – az irataink, a számláink, a nyilatkozataink, gyermekeink iskolai érdemjegyei – eltűnnek, átalakulnak virtuális javakká, amelyek a jövőben nem lesznek velünk többé, és még a megőrzésük is kihívást jelent. Az életünk fizikai értelemben lassan kiüresedik.

A másik, hogy egyre több esetben használunk online kommunikációt. A csevegések, a levelezés, a fényképek és videók megosztása, a távoli munkavégzés csak úgy tud megvalósulni, hogy szolgáltatókat veszünk igénybe. Amikor részt veszünk egy közös élményben, önmagunkat adjuk a közösségnek, de ezzel egyidőben megosztjuk a saját személyiségünket, tudásunkat, jellemzőinket azokkal a szolgáltatókkal is, akik csupán az online élmény létrehozásáért felelnek, az adatainkért nem. Az egyéniségünkben rejlő magántitok nem titok többé, és a többieké sem, akik részesei ennek a közös élménynek.

A harmadik, hogy

amikor életünk egy részének digitalizálása, azaz virtualizálása mellett döntünk, akkor kiszolgáltatottá is tesszük magunkat azoknak az eszközöknek, amelyekkel az így létrehozott virtuális számhalmazt ismét az emberi elme számára értelmezhetővé tudjuk alakítani. Kell hozzá legalább egy fizikai eszköz, megfelelően működő alkalmazás, adott esetben egy vagy több online szolgáltató és nem utolsó sorban elektromos áram! Eszközök nélkül valójában nincs semmink, és megáll az életünk.

Ezek azok az alapvető érvek, amelyek mentén el kell döntenünk családon belül, hogy mennyire engedjük be az internetet az életünkbe, azaz milyen arányban tudunk ragaszkodni a fizikai világhoz és a hagyományos emberi életvitelhez, mennyire adjuk fel saját életünk biztonságát, és tiszteletben tartjuk-e rokonaink, ismerőseink magánéletét, vagy mindent feláldozunk a kényelem, a szórakozás vagy a pillanatnyi virtuális élmények oltárán, de akkor vállalnunk kell az ezzel járó lelkiismeretes felelősséget is.

Mindenkinek javaslom úgy kialakítani a család mindennapi életét, hogy különösebb hiányérzet nélkül mindannyian és együtt is bármikor vissza tudjanak vonulni „offline” világukba kikapcsolódni, pihenni, feltöltődni. Így még egy váratlan áramszünet sem kelt zavarodottságot és feszültséget, hanem gyertyafényt, nyugalmat és természetes egymás felé fordulást fog tudni hozni az egész család számára. A karácsonyi Szent Család is ezt jelképezi. Őrizzük meg a békét és a biztonságot!