Vakok az Unió vezetői
Történelmi döntésként értékelték Nyugat-Európa politikusai, véleményformálói és újságírói is a múlt heti Uniós állam és kormányfői csúcstalálkozón született döntést, amelyen úgy határoztak, hogy hivatalosan is megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások Ukrajnával. Orbán Viktor egyetlen reális politikusként távol maradt az erről szóló szavazástól.
Tüntető gazdák, eladhatatlan mezőgazdasági termékek, több napos várakozás a határokon. Egyelőre ennyit hozott az Uniónak az, hogy közelebb engedte magához Ukrajnát bizonyos területeken, segítségképpen. Persze Brüsszel segíteni sem tud úgy, hogy saját maga ne gyengüljön. Így lett az ukrán gabona harmadik világba való eljutását célzó szolidaritási folyosók ötletéből az, hogy az Uniósnál jóval olcsóbb élelmiszer alapanyag elárasztotta a piacot, tönkre téve ezzel a gazdák lehetőségeit, hiszen a különböző és egyre szigorodó szabályozásnak köszönhetően ők nem tudnak olyan olcsón termelni, mint ukrán társaik. A mezőgazdasági problémák ráadásul tovább terjedtek, miután Brüsszelben úgy döntöttek, hogy több terméket vámmentesen lehet az Unió területére hozni. Így lett eladhatatlan a gabona mellett például a méz, vagy a tojás is.
A gazdák mellett az Ukrajnának nyújtott segítség másik közvetlen kárvallottjai az európai fuvarozók, mert miután olcsóbban dolgozó ukrán kollégáikat beengedték az Uniós piacra, rájuk már kevésbé van szükség, ők ugyanis – szintén a szabályozások és a magasabb költségek miatt – nem tudnak olyan olcsón dolgozni, mint ukrán társaik. Ebből lett elegük és vették blokád alá először Lengyelország, majd Szlovákia, végül pedig Magyarország ukrán határátkelőit.
Ezek a példák jól mutatják, hogy nemhogy az ukrán csatlakozás, de már egy-egy engedmény is milyen szinten szét tudja zilálni az Uniós piacot, milliárdos veszteségeket okozva egyes szektoroknak.
Nem véletlen tehát, hogy a reális elemzők és a reális politikusok is azt mondják, hogy Ukrajna nem alkalmas az Uniós tagságra. Ezt a realitást ugyanakkor csupán Orbán Viktor képviselte a legutóbbi Uniós csúcstalálkozón, ahol elmondása szerint 8 órán keresztül győzködte kollégáit arról, miért hiba megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat keleti szomszédunkkal. Az észérvek ugyanakkor nem hatottak, ezért született meg az a megoldás, hogy Orbán Viktor nem volt ott a szavazásnál. Ezzel ugyanis közvetlenül még nem sérül a magyar érdek, hiszen a budapesti kormánynak még legalább 75 alaklommal lesz lehetősége behúzni a kéziféket, a végső szót Ukrajna Uniós csatlakozásáról pedig a magyar parlamentnek kell kimondania. Érdekes ugyanakkor, hogy a miniszterelnök elmondása szerint a többi tagállam legfőbb, a csatlakozási tárgyalások megindítása melletti érve az volt, hogy ezzel kívánják megadni az esélyt Kijevnek a háború folytatására és megnyerésére.
Ez az indok tökéletesen mutatja azt, hogy a jelenlegi európai elit mennyire elszakadt a valóságtól és mennyire alkalmatlan a feladata ellátásra.
Mert mi kell a háborúhoz? Ahogyan már Montecuccoli is megmonda: pénz, pénz és pénz. Hogy kicsit árnyaljuk a képet, azt is mondhatnánk, hogy pénz, pénz, pénz, fegyver és katona. Azzal viszont, hogy a Brüsszel tárgyalni kezd Kijevvel, egyikből sem lesz több. Vagyis Ukrajna egy tapodtat sem közeledik a győzelemhez, sőt, fordulat sem várható a háborúban ettől a döntéstől. Ez a lépés leginkább ahhoz hasonló, mint amikor valaki az aktuális trendeknek megfelelően ukrán zászlóval, égő esőerdővel, vagy épp szivárványszínű zászlóval egészíti ki a közösségi média profilképét. Valójában semmit nem ér el vele, de a lelkiismerete legalább nyugodt lehet. Csakhogy
az állampolgárok nem ezt az a fajta ócska szimbolikus politizálást érdemlik a vezetőiktől.
Az európai emberek ennél többet, jobbat érdemelnek. Szerencsére ezt már ők is kezdik érezni és sorra olyan vezetőket választanak, akikről azt gondolják, hogy valóban tesznek valamit és értük tesznek lépéseket. Ezt mutatják a szlovák, valamint a holland választások eredményei is. A sor pedig jövőre az Európai Parlamenti választásokkal folytatódhat, amely után végre Európát is olyan vezetők képviselhetik, akik az európaiak érdekeit tartják szem előtt.
