A következő napokban eldől, hogy komolyan vehető-e még az EU
Nagyjából egy hónapja derült ki, hogy az Európai Bizottság azt javasolja, hogy kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások Ukrajnával. Az Uniós bürokraták testülete annak ellenére döntött így, hogy Kijev még saját elemzésük szerint sem teljesítette az ehhez szükséges összes feltételt. A döntés tehát egyértelműen politikai, a következmények ugyanakkor beláthatatlanok.
Komoly előrehaladást ért el Ukrajna az európai értékek gyakorlatba ültetésében – ezzel indokolta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, hogy miért javasolja a testület azt, hogy kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások Ukrajnával. A Bizottság döntése akkor szinte mindenkit meglepetésként ért, a nyugati tagállamok többségének vezetése ugyanakkor némi gondolkodás után azonnal eufóriában tört ki és üdvözölte is a döntést. Egyedül Magyarország és Orbán Viktor volt az, aki kételyeinek adott hangot. A kormányfő többször világossá tette, hogy Magyarországnak elvi problémái vannak a döntéssel. És valóban:
a csatlakozás menete eddig nem egy a la carte étlapnak tűnt, ahonnan mindenki a számára megfelelő elemeket válogatja ki, hanem egy világos, transzparens és komolyan vehető folyamatnak.
Ezt rúgná fel a Bizottság azzal, ha 4 hónappal a tagjelölti státusz megadása után máris elindítaná a csatlakozási tárgyalásokat. A két aktus között ugyanis a korábban taggá vált országok esetében évek teltek el, ahogyan a nyugat-balkáni országoknál is ez volt a helyzet. Ha pedig Brüsszel a politikai szimbolika miatt felrúgja az eddigi folyamatot, azzal a saját rendszerét és metódusát teszi komolyan vehetetlenné. Ebből a szempontból pedig
Orbán Viktor valójában nem az Uniós közös akarat kerékkötője, hanem ő az, aki meg akarja védeni Brüsszel tekintélyének utolsó morzsáit.
Persze nincs könnyű dolga, a nyomás ugyanis óriási azzal kapcsolatban, hogy Magyarország változtassa meg az álláspontját és hagyja jóvá a csatlakozási tárgyalások megkezdéséta csütörtökön kezdődő állam- és kormányfői találkozón. A nyugat-európai vezetők a valóságtól teljesen elrugaszkodva próbálják őt győzködni sőt, fenyegetni, hogy álljon be a sorba. A miniszterelnök vállát ugyanakkor komoly felelősség nyomja, hiszen sem a magyarok, sem a többi tagállam polgárainak elsöprő többsége nem akarja a tagok között látni Ukrajnát. Ami persze teljesen érthető. A kamionosok és a gazdák helyzete már pontosan megmutatta, hogy milyen piaci zavarokat okozna Kijev csatlakozása. Nem beszélve arról, hogy teljesen átalakulna a döntéshozatal és a fejlesztési források elosztása is. Gondoljunk csak bele! Ukrajna GDP-je harmada a bolgárnak. Ez már önmagában azt jelentené. hogy a fejlesztési források nagy része oda összpontosulna. Ráadásul az Uniós átlag is alacsonyabb lenne és mivel a kohéziós pénzeket ez alapján osztják szét, az így
az átlag fölé kerülő magyar régiók jó eséllyel egyetlen euro centre sem lennének jogosultak Brüsszelből.
Az Unió polgárai tehát a józan ész érvei mentén értik és érzik azt, amit a politikusaik nem. Persze a széljárás itt is fordul. Kedden már az osztrák kancellár is úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi feltételekkel nem támogatható az ukrán csatlakozási tárgyalások megindítása. Sőt, Giorgia Meloni, olasz kormányfő is olyan kijelentést tett, amely azt tükrözi, hogy megérti a magyar álláspontot. Orbán Viktor tehát jó eséllyel ismét olyanok helyett is beszélt, akik nem merik elmondani a valódi véleményüket. Abban biztosak lehetünk, hogy az állam és kormányfői csúcstalálkozón komoly vita lesz a kérdésben és Orbán Viktor lesz az, aki a magyar és ezzel együtt a valós európai érdeket is képviselni fogja.
