Egyre kevésbé vonzó a baloldal
Érdekes kutatást tett közzé a napokban Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője. A szakember 2010-ig visszamenőleg azt vizsgálta, hogy a baloldali ellenzék pártjai mekkora támogatottsággal rendelkeztek másfél évvel az országgyűlési választások után.
Az eredmény az ellenzék számára kiábrándító. Persze pártok jöttek és mentek, ennek ellenére jól összehasonlítható, hogy az éppen aktuálisan együttműködő pártok közös támogatottsága mekkora volt másfél év elteltével. Az adatsor elképesztő mélyrepülést mutat. Míg 2011-ben a szóban forgó pártok 47%-os támogatottsággal bírtak, 2015-ben pedig 51%-ossal, addig 2019 ugyanezen időszakában már csak 40%, most,
2023 októberében pedig csupán a választók 35%-a adta volna rájuk a voksát.
Vagyis a baloldali összefogás 6 pártja összességében semmit nem tudott erősödni a választások óta eltelt másfél évben. Ez már csak a nemzetközi trendeket figyelembe véve is meglepő. A háború, valamint az elhibázott brüsszeli szankciók miatt kialakuló válság – amelyet súlyos infláció is követett – Európa-szerte megtépázta a kormányon lévő pártok támogatottságát. Elég csak Németországra gondolnunk, ahol a hárompárti koalíciónak ma már nem lenne többsége. Magyarországon ugyanakkor a nehéz helyzetből nem tudott profitálni az ellenzék. Ez egyrészt köszönhető a kormánypártok hitelességének, hiszen a Fidesz-KDNP egy világos válságkezelő tervvel állt az emberek elé, amelyet következetesen végre is hajt, ennek tudható be, hogy az infláció mára a felére csökkent a januárihoz képest.
A baloldal ugyanakkor óriási hitelességi deficittel küzd.
Nem elég, hogy a pártok a választások óta önmaguk marcangolásával voltak elfoglalva és egy épkézláb, komolyan vehető javaslatot sem tudtak letenni az asztalra az ország sorsának jobbra fordítása érdekében, nemrég kirobbant a rendszerváltás utáni Magyarország történetének legnagyobb pártfinanszírozási botránya.
A guruló dollárok ügyében pedig csak a kérdések szaporodnak, a válaszokat egyik politikai erő sem igyekszik tisztázni. Továbbra sem tudni, hogy honnan érkezett a kampányukba 4 milliárd forint és hogy mi történt azzal a pénzzel? Ahogy Karácsony Gergely mozgalmának 500 millió forintos támogatására sincs érdemi magyarázat, a főpolgármester adománygyűjtő ládikákról szóló meséjét ugyanis saját szövetségesei sem hiszik el. Ami ugyanakkor az eddig megismertek alapján a legvalószínűbbnek tűnik, hogy
a baloldal a magyar emberek képviselete helyett az idegen érdekek szolgálatába állt. Tette mindezt egy olyan pillanatban, amikor szuverenitásunk léte, vagy nem léte az egyik legfontosabb kulcskérdéssé vált.
Egy szomszédunkban dúló háború árnyékában, amikor nyugatról a korlátlan migráció és a genderpropaganda támogatói ostromolnak minket, elképesztő jelentősége lenne annak, hogy a teljes politikai elit azt az álláspontot ossza, amit az emberek többsége gondol. Márpedig a háború, az illegális bevándorlás és genderlobbi ügyében az emberek többsége egyet akar. Békét, védett határokat és genderpropaganda mentes életet. A legtömörebben mindezt Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazta meg, amikor azt mondta: „no migration, no gender, no war.” Ez az, amit a magyar emberek akarnak és ez az, amiben a kormány mögöttük áll, a baloldal pedig nem. Ennek tükrében pedig nem is kell csodálkozni azon, hogy a támogatottságuk történelmi mélyponton van. Ráadásul addig, amíg a dollárok fontosabbak lesznek, mint a saját honfitársaik, sok ilyen mélypontot látunk még.
Címlapkép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke a baloldali ellenzéki pártok kormányellenes tüntetésén a Blaha Lujza téren 2016. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján. A Mossuk le a gyalázatot! Emlékezés 1956 hőseire és tüntetés az európai Magyarországért című rendezvényt magánszemélyek jelentették be, de azon ellenzéki politikai pártok vezetői is felszólalnak. Fotó: MTI Fotó: Balogh Zoltán
