Pankotai Liliék az aradi vértanúk emléknapjába is belecsempészték az aktuálpolitikai eseményeket, és egészen odáig merészkedtek, hogy az 1848-49-es szabadságharc végén kivégzett tábornokokhoz hasonlították azokat a tanárokat, akik felmondás után távoztak az elmúlt időszakban.
Pankotai Lilit a káromkodós szavalása után tették a tanártüntetések fő arcává. Gimnáziumot váltott, azonban az új iskolájában sem sikerül neki teljesíteni: az előző évben érettségizett volna, azonban évet kellett ismételnie.
Bár tanulni nem, tüntetéseket szervezni, vagy legalábbis az arcát adni azokhoz van ideje, és arra is, hogy a nemzeti gyásznapon molinókat feszítsen ki, még úgy is, hogy az ötlet egyértelműen nem saját kútfőből született.
A politikai aktivisták parancsba kaphatták a molinó kihelyezését. A Demokrácia-napi megmozduláson is már látható volt az üzenet. Akkor egy férfi kezében lévő táblán a következő szöveg volt olvasható: „Haynau – 13 honvédtiszt, Pintér – 13 tanár”.
hirdetés
Pankotai Lilinek fogalma sincs a dolgokról, ez a posztjából is kiderül. Még a vértanú kifejezést sem tudja értelmezni.
Némi különbség azért van azok között, akiket kivégeztek egy vesztes szabadságharc végén, és azok között, akik felmondtak, mert nem elégedettek a munkakörülményeikkel.
Ez viszont nem zavarta Pankotai Lilit, talán nem volt ideje megtanulni az iskolában a sok hiányzása miatt, és azok sem foglalkoztak a tényekkel, akikkel elkövette az akciót.
Az esetet Hont András sem hagyta szó nélkül, és címzett pár gondolatot a „molinókészítőnek”. Mint írta, Lahner György az egyik felmenője, ennek kapcsán pedig gondolta, illetékes abban, hogy elmondja:
„Őt kivégezték. Nem fölmondott, nem másik állást keresett, nem méltatlannak érezte a helyzetét, hanem fölkötötték. Haynau – aki ugyan formálisan nem az ítélethozó – nem a kirúgását rendelte el, nem nem adott elég fizetést, nem rossz munkakörülmények közé kényszerítette, hanem – közösen a fiatal császárral – 54 évesen a meggyilkolásáról döntött”.
A címlapképet készítette: Vasárnap.hu/Szennyes Krisztián
