Ungváry Zsolt: Semmi sem tökéletes
Mi az igazság?, kérdezi Pilátus. Egész életünkben mindannyian kutatjuk a választ, az oda vezető utat. Pedig Jézus világosan megmondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Az ige testté lett. Az igazság tehát létező, megfogható, megismerhető.
Mégis, folyamatosan keressük mindenben, legfőképpen a saját igazságunkat, és azt gondoljuk, hétköznapi, világi keretek között is mindig mindennek igazságosnak kell lennie. A mi igazságunk szerint.
A közelmúltban az evangéliumnak azt a szakaszát hallhattuk a templomban, amikor a szőlőmunkások egyformán egy dénárt kapnak, akár reggel óta dolgoznak, akár az utolsó pillanatban álltak be. Megosztó, sokakat felháborító, mert igazságtalannak érzett példabeszéd. Én nagyon szeretem, mert reményt ad. (Ahogyan a tékozló fiú történetében is az emberek általában az otthon maradóval azonosulnak, és ezért dühösek az apára. Pedig lehet, hogy inkább a tékozlóval és az utolsó percben érkezővel kellene azonosulnunk.)
Az igazság minden áron való kiderítése, a tökéletes igazságosságra törekvés, a hibák kiküszöbölése vezérelte azokat, akik bevezették a futballban a videobíró rendszerét.
Én kezdettől elleneztem, több helyen meg is írtam.
Azon túl, hogy mi soha nem lehetünk a tökéletes igazság birtokában, a videobíró elvette a labdarúgó mérkőzések legfőbb varázsát, a katarzist; amikor az ember boldogan felugrik a gólnál, összeölelkezik a mellette állóval. Ehelyett most óvatosan kivár, mit döntenek a videós szobában, majd két perces késéssel egyszer csak örül…
Az utóbbi néhány hétben a Liverpool egy kicsit a mi csapatunk is lett, bármit is gondoltunk korábban róluk. Azóta, hogy a legértékesebb, legtehetségesebb magyar játékos, Szoboszlai Dominik oda igazolt, megkülönböztetett figyelemmel követjük a csapat meccseit. Ezért lett üggyé idehaza, hogy a Tottenham elleni mérkőzésen a Liverpoolt megfosztották egy szabályos góltól, hiába a tévedhetetlen technika.
Azelőtt, megfelelő technikai fejlettség híján, nem láthattuk színről színre ezeket a téves ítéleteket, pedig valószínűleg százszámra születtek. Alsóbb osztályú focimeccsek ezrein ma sem derül ki, helyesen jelzett-e a játékvezető.
Végtelen gőgünkben azt hisszük, most megtaláltuk a tökéletes igazságosságot (videobíró), és kiderül, hogy nem. Sem az ember, sem az ember és a technika együtt nem tökéletes. Ez egy tökéletlen világ. Ami nem baj. De ne hirdesse senki, hogy ő tökéleteset tud csinálni. Embernek ez lehetetlen.
Még az is felmerülhet, hagyjuk az esetlegesen, öntörvényűen mozgó játékosokat, játsszuk le inkább számítógépes szimulátorral a meccseket; ott nincs tévedés. Úgyis minden a mesterséges intelligencia, a virtuális világ, az ezredmásodpercre kiszámítható következmények felé mutat: műnő a párkapcsolat helyett, elektromos kütyü (kutya) a gyerek helyett, kis piros szívecskék a monitoron az ölelés és sárga hüvelykujjak a dicsérő szavak helyett. Az egész életünket lecserélhetnénk kitalált, gombokkal mozgatható karakterekre. (Ja, vannak is ilyen szerepjátékok.)
Azelőtt a grundon, a téren, a kertben nem volt videobíró (sőt, általában semmilyen bíró), mégse nagyon szakadtak félbe meccsek, az esetek 99%-ban a játékosok meg tudtak egyezni az ítéletben.
Elvileg odavagyunk az igazságért, aztán ha valamiről utólag kiderül a baklövés – mint most a meg nem adott gólnál –, akkor belátjuk, hogy még sincsenek tökéletes rendszerek, és hiába látjuk a hibát, nem tudjuk orvosolni.
A nagy előrelépésnek beharangozott találmány tehát nem tudta a tévedést kiküszöbölni, de legalább az önfeledt örömünket elvették. Tisztára, mint a materialisták. Megpróbálják megmagyarázni a világot Isten nélkül, aztán így se sikerül mindent megokolni, de a katarzis már odavan.
A címlapképen Daniel Siebert német játékvezető a videóbíróra hagyatkozik egy feltételezett szabálytalanság megállapításában a katari labdarúgó-világbajnokság harmadik fordulójában, a H csoportban játszott Ghána-Uruguay mérkőzésen az al-vakrai al-Dzsanúb Stadionban 2022. december 2-án. Fotó: MTI/EPA/Tolga Bozoglu
