Az egész világnak példát mutatott Magyarország
Nem emlékszem ennél jobb hangulatú világbajnokságra – ezekkel a szavakkal zárta a világ egyik legnagyobb sporteseményét a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára, Sebastian Coe. A sportdiplomata szavai azért is jelentenek komoly elismerést, mert ez a hangulat nagyrészt a szervezőkön, a közönségen és a magyar vendégszereteten múlott.
A vb-ről készült képeket nézve pedig egy valami még a rendezvényt legelszántabban ellenzőknek is feltűnhetett: alig volt olyan pillanat, még a délelőtti előfutamokon sem, amikor ne lett volna közel teltház a Nemzeti Atlétikai Stadionban, holott ez egyáltalán nem volt megszokott látvány a korábbi vb-ken. Ráadásul ha valaki járt kint a versenyeken a létesítményben, maga is megbizonyosodhatott róla, hogy egy teljesen más világba csöppent, ami tele volt pozitív energiával és az ember gyakorlatilag csak mosolygósan hagyhatta el a helyszínt.
Budapest is a szebbik arcát mutatta ezekben a napokban, így az egész várost átjárta egyfajta vb láz.
Az emberek mosolyogtak a különböző nemzetek fiai és lányai láttán és Magyarország ország-világnak megmutathatta vendégszeretetét. És ebben az esetben nem túlzás, hogy a világnak, hiszen a vb-re majdnem 200 országból jöttek szurkolók, a jegyek több, mint 95%-át sikerült értékesíteni, a televíziós közvetítéseket pedig csak a vb első felében fél milliárd ember látta. Az még el sem tudjuk képzelni, hogy ennek milyen turizmusra gyakorolt hatásai lesznek a következő években. Akár annak, hogy a maratont figyelők gyakorlatilag az Andrássy úton tehettek egy virtuális sétát, akár annak, hogy az itt lévő szurkolók, sportolók és sportvezetők hogyan viszik majd tovább a város és az ország hírét szerte a világban.
A magyarok ugyanis nemcsak azt mutatták meg, hogy profi szervezők, hanem azt is, hogy szívvel-lélekkel dolgoznak a sikerért.
Ez az, ami miatt ez a világbajnokság ilyen jól sikerülhetett. És ez az, ami miatt az ilyen létesítményeknek igenis van értelmük. Mert a sport egységet teremt, a nemes küzdelemnek pedig lélekemelő hatása van. És ezt mindenki megtapasztalhatta, aki a Duna Arénában, az MVM Dome-ban, a Nemzeti Atlétikai Központban, vagy a Groupama és a Puskás Arénában szorított a kedvenceiért. Nem mellesleg ezeknek a stadionoknak a sporton túl is óriási jelentőségük van. Ahogyan Orbán Viktor, miniszterelnök is elmondta, a Puskás Arénában idén eddig több koncert volt, mint focimeccs. Az ilyen létesítményekkel pedig Magyarország egy olyan vérkeringésbe kerül be, amelynek eddig nem volt része.
A zene pedig olyan, mint a sport: összeköt. A Guns’n’Roses, a Rammstein, vagy a Depeche Mode koncertjén ellenzéki és kormánypárti együtt bulizik és – nagyon helyesen – nem számít, ki kicsoda.
És ezekből az élményekből van szükségünk minél többre és ezek a stadionok azok, amelyek ezeket elhozhatják.
Visszatérve a vasárnap zárult atlétikai világbajnoksághoz, a szövetség főtitkárának volt még egy érdekes mondata, amelyben olimpiai pályázatra biztatta Magyarországot, kijelentve, hogy az ország „természetesen képes” egy olimpia megrendezésére. Mondta ezt 2023-ban, vagyis abban az évben, amikor – ha a Momentum nem fúrja meg a kormány terveit – egy év lenne hátra a budapesti olimpiáig! Ennek fényében különösen fájó Sebastian Coe mondata és
ennek fényében tekinthető valódi nemzetárulásnak az, amit 2017-ben a Momentum tett.
Egy egész generációtól vette ugyanis el azt az érzést, amely egy sikeres olimpia megrendezésével jár. Itt állunk 2023-ban, a létesítményeink, az infrastruktúránk készen áll és Magyarország az akkori állításokkal ellentétben mégsem roppant bele a költségekbe. Az olimpiát jövőre mégis Párizs rendezi. Feladni ugyanakkor nem szabad. A következő „szabad” olimpia a 2036-os és mivel 2028-ban Los Angelesben, 2032-ben pedig Brisbaneben, Ausztráliában lesz a rendezvény, jó esély van rá, hogy 2036-ban újra európai város rendezi a játékokat. Ha minden szándék megvan hozzá, akkor az lehet a mi olimpiánk, ennyi sikeres sporteseménnyel a hátunk mögött pedig azt már reméljük, nem veheti el tőlünk senki!
