Amikor élőként kezdünk tekinteni a tárgyakra
Egyre többször hallani, látni a világhálón a hobbilovaglás elterjedéséről, na nem élő állaton, hanem az első sorban gyermekeknek kitalált bot-lovon.
A játék paripával a versenyzők hasonlóan az eredeti lóversenyekhez, díjugratásban és díjlovaglásban tudnak nevezni. A furcsa sporttá avanzsált mozgásforma egyébként már hazánkba is betört és a felnőttek körében is egyre népszerűbbé kezd válni.
Tekintsünk el attól, hogy a tevékenységet egyébként jómagam kicsit bizarrnak vélem, de még ha elfogadhatónak is találom azt a nézetet, miszerint ezáltal a gyermekek több időt töltenek mozgással a szabadlevegőn, azt már semmiképp nem veszi be a gyomrom, hogy felnőtt emberek összekeverjék a játék állatot a valódival.
A közösségi média felületein több videóra is bukkanhatunk, amely a szóban forgó sportág bajnokságairól készült felvételeket mutatja be, miszerint néhányan
karámban tartják a játék állataikat, valamint a szervezők ételt készítenek ki a plüss póniknak a verseny előtt.
Egyébként, ha kicsit utána keresünk a Magyarországon is elérhető és megvásárolható bot-lovaknak, láthatjuk, hogy
a paripákhoz vezetőszár, kiskabát és olyan egyéb kiegészítők kaphatók, amelyek általában az élő lovakhoz szükségesek.
Szóval minek egy műlovat etetni, kantáron vezetni, karámba helyezni? Amikor a kisgyermekek a játék szellemében életet lehelnek egy plüssállatba, az egy dolog. De hová lesz az a társadalom, amelynek a felnőttjei valódiként kezdik kezelni a tárgyakat?
A címlapkép forrása: YouTube/Kht Avana képernyőfotó
