„Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni” – így vallott műveiről az alkotó, akinek a múzeum legnépszerűbb kiállítóterében, a Munkácsy Teremben láthatók Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó, monumentális alkotásai. A teljes trilógia 1993 augusztusában került jelenlegi helyére.
A festmények Krisztus és vádlói konfliktusát, végkifejletként pedig az ige beteljesedését, Krisztus kereszthalálát jelenítik meg. A művek közös bemutatásának különlegessége, hogy maga Munkácsy sem látta együtt a három, bibliai témát feldolgozó festményét. A Jézus életét megörökítő sorozat darabjai első alkalommal 1995. augusztus 25-én, a Déri Múzeumban voltak láthatók együtt.
A feszítő kereten rögzített, díszkeretbe helyezett festményt falhoz emelik és rögzítik.
A látogatók által leginkább keresett műalkotások sorsának alakulását mindig jelentős figyelem kísérte. A 2015-ös év óriási eredménye volt, hogy a Magyar Értéktárprogram keretéből sikerült megvásárolni a Krisztus Pilátus előtt című festményt, így a sokszor utaztatott mű végleges helyett kapott a múzeum épületében.
A három alkotás közül már csak a Golgota helyzete nem rendeződött, erre 2019. január 9-ig kellett várni. A mű tulajdonosával folytatott tárgyalások sikerrel jártak, és ami nem sikerült a magyar államnak 135 éve, az végre beteljesedett és együtt maradhattak a Krisztus-trilógia darabjai!
A Golgota megfestése okozta a legnagyobb fejtörést Munkácsynak
A festmény trilógiából a Golgota megalkotása volt a legnagyobb kihívás Munkácsy számára. A festő úgy érezte, ahhoz hogy Krisztus fájdalmait át tudja adni a vásznon, hasonló élményt kell átélnie, így történt az, hogy egyszer munka előtt ő is felkötötte magát egy keresztre.
hirdetésA másik két képpel ellentétben a Golgota cselekménye a szabadban, a Koponyák hegyén játszódik. Mivel a szűk belső tér ebben az esetben nem tudja összefogni a kompozíciót, a hatalmas természeti kép szinte elnyeli a két csoportot: az egyik Krisztusé és a siratóké, a másik a szemlélődők és eltávozók csoportja.
Itt, az árnyaltan jellemzett tömegben látjuk a legérdekesebb figurákat: a közönyös zsidó ácsot, a mellét verő, futó zsidó férfit, és az ún. arab lovast, a lóháton ülő, titokzatos, jelképes alakot. A mű legnagyobb erénye: a jellemző, kifejező kolorit és a tájfestés. Az ég sötét tónusú megjelenítése vészjóslóan tükrözi a megtörtént, jóvátehetetlen drámát.
A Golgota 107 év után érkezett Budapestre
1992–93-ban restaurálta Szentkirályi Miklós, Lente István és Menráth Péter. 1993 húsvétján Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1993 Szent István-napjától – éppen harminc esztendeje – a Déri Múzeum Munkácsy Termében látható.
