Egy „ismeretlen” embermentőről tartott előadást Végső István történész a XVI. Történettudományi Találkozó a Vásárhelyi Történelmi Kör szervezésében. A már hagyománnyá vált nyári, hódmezővásárhelyi több napos konferencián július 31-én egyháztörténeti és szépirodalmi szekcióban beszélt a kutató Ván Zsuzsanna Mária (1898–1993) szerzetesnőről – írja a Halasmédia. 

Ván Zsusanna egy hívő református család hetedik gyermekeként született Kiskunhalason. Édesapja presbiter, bátyja lelkész volt, viszont ő a katolikusoknál kötött ki, Prohászka Ottokár püspök bérmálta 1922-ben.

1926-ban alapította meg a Szűz Mária Társaságát, amely női szerzetesrend folyamatosan fejlődött, a létszáma gyarapodott. 1944-ben zsidókat mentettek a Vörösmarty utcai rendházukban, nem messze a Hűség Házától, több mint 50 gyermek köszönheti nekik az életüket. 

1948-ban Mindszenty bíboros hagyta jóvá a rend létrehozását, azonban őket is érintette az üldözés. A szétszóratás éveiben a szerzetesnők igyekeztek segíteni egymást. Dolgoztak, imádkoztak, a Jablonka utcai „székhelyükön” igyekeztek tartani a hitüket, miközben építkezéseken, gyárakban dolgoztak. 

Ván Zsuzsanna idős korában több betegséggel is küzdött, megvakult, azonban még megérte a Szűz Mária Társaság újraindulását. 1991-ben megkapta a Yad Vasem Világ Igazai kitüntetését. 30 éve, 1993-ban hunyt el. Szerzetes rendje mai napig működik.

A címlapkép forrása: Unsplash