„Közéleti gyerekújságot indítunk, mert szükség van rá. Szükségük van rá a gyerekeknek, akiknek joguk van informálódni mindarról, ami érinti és érdekli őket (…). Szüksége van ezenkívül a sajtónak arra, hogy tíz és húsz év múlva is legyenek újságolvasók” – nyilatkozta egy hónappal korábban Tóta W. Árpád a Media1-nek.
Hozzátette, hogy politikával foglalkozó gyerekújság több mint harminc éve, a kommunista diktatúra bukása óta nem volt Magyarországon, ugyanis akkor szűnt meg az úttörők lapja, a Pajtás, azt pedig „demokratikus, liberális kiadvány nem váltotta fel”. Sokat elmond, hogy a Pajtásról azt gondolja, hogy „újságabb volt, mint a mai propaganda” – amin természetesen a jobboldali sajtót érti.
Ma már többet tudunk arról, hogy pontosan mit is terveznek. Az írják a honlapjukon, hogy „a KisPolgár egy applikáció lesz, amely nem dinoszauruszokról és pónikról mesél, hanem ugyanarról, ami apát és anyát foglalkoztatja. Arról, hogy miért kell maszkot hordani járványban, hogy miért lett drágább a csoki, mi a bajuk a tanároknak, és mi ez a háború a szomszédban. Arról, hogy milyen az iskola nálunk és máshol, mi a korrupció és mi köze az ő menzájához, és mi az Európai Unió, amelybe születni szerencséje volt”.
Azt sem titkolják, hogy milyen gyerekeket szeretnének nevelni: „Európai, öntudatos, egészségesen szkeptikus, kérdező gyerekeket szeretnénk – nem tudatlan alattvalókat”.
„Meg akarjuk mutatni nekik Magyarország, Európa és a világ sokszínűségét, és megértetni, hogy ez így szép, mert ők is beleférnek. (…) Hittanóra helyett elmeséljük, mi a hinduizmus, az iszlám, és a kereszténység. Alapelvünk az ismeretterjesztés, ideálunk a felvilágosodás, küldetésünk a közszolgálat”.
Mindezt pedig gyereknek tervezik, tízéves kortól, de később egy nyolcéveseknek szánt verziót is szeretnének megvalósítani. Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen kicsi gyerekeknek mégis miért kellene a politikával foglalkozni. Szerintük a gyerekek „szoronganak” a kérdésektől, amelyek foglalkoztatják őket, ezért „nem lesz tőle semmi bajuk, ha választ kaphatnak”, ahogy az is jogos kérdés, hogy miért nem jó az, ha a szülő magyarázza el a gyereknek, hogy mi, miért és hogyan van – elvégre mégis csak az ő dolga felnevelni a gyerekét, úgy, ahogy ő akarja.
hirdetésTóta W. és Polyák Gábor médiajogász, az ELTE Médiatanszék vezetője egyértelművé teszi, hogy az irány liberális lesz, egyértelműen nem konzervatív, nem jobboldali és nem keresztény – ez az ateista Tóta W-től nyilván nem meglepő, aki szerint vicces a Micimackóhoz hasonlítani Jézus feltámadását, de arról is értekezett már, hogy „a pápa maga sem hisz már régóta. Túl okos, túl művelt hozzá”.
A közösségi oldalán is nekiment a katolikus egyháznak a közelmúltban coming outolt Hodász András kapcsán, és arra az egyedi megfejtésre jutott, hogy azért harcol az egyház a betűleves-lobbi (értsd: LMBTQ) ellen, mert azok elszívják a papokat: „hát ezért ellenségük az LMBTQ-mozgalom: mert elcsábítják az utánpótlást, és mert az egyház nem tud többet ígérni a szabad, boldog életnél. Így hát megpróbálja tönkretenni”.
Kiemelik azt is, hogy a jobboldaliaknak itt nincs helyük: „nincs egymással dolgunk” – írják az oldalon, szigorúan az elfogadás, a sokszínűség és az értelmes vita nevében.
A helyzet viszont az, hogy Magyarországon létezik egy gyermekvédelmi törvény, amely szellemében mindent megpróbál a jobboldal megtenni annak érdekében, hogy a gyermekeinket úgy nevelhessük fel, ahogy mi szeretnénk, nem úgy, ahogy a woke-mainstream azt elvárja.
Tóta W. viszont, úgy tűnik, talált egy kiskaput:
„Fogós kérdés: vajon a gyermekvédelmi törvény tiltja-e, hogy a homoszexualitást megjelenítő könyvek elleni fellépésről beszámoljunk gyerekeknek? Egyáltalán a gyermekvédelmi törvényről írhatunk-e gyerekeknek, hiszen az is megemlíti a homoszexualitást? Ezen el kéne töprengenünk, ha tévéhíradó vagy nyomtatott újság lennénk, de így inkább csak tojunk rá” – írja a közösségi oldalán.
Ez az előnye az applikációnak: megpróbálhatnak kibújni a gyermekvédelmi törvény és a Médiahatóság hatásköre alól. A „gyermekeknek szóló” tartalmaknak pedig az, hogy az egyszerű magyarázás égisze alatt kihagyhatnak lényeges információkat – így pedig könnyen hajlítgathatják úgy a történetet, hogy az az ő szájuk ízének megfelelő legyen.
Tóta W. ráadásul a közösségi médiában kezdett őrült hirdetésbe, azonban a legtöbbeknek nem nyerte el a tetszését az ötlet, hogy gyerekeket akarnak megcélozni: a reakció jelentős része „dühös”.
Néhányan kommentben is kifejtették a véleményüket: „Minden normális szülő megtiltja a gyerekeinek, hogy a törvény kijátszásával, bűncselekmény elkövetésével hülyítsék a kicsiket, és elmagyarázza a gyerekeinek, hogy ezek a modernkori cukrosbácsik, -nénik meg akarják zavarni a gondolkodásmódjukat” – írta valaki, mire Tóta W. egyszerűen csak „frusztrált, ostoba peremvidéki muzsinak” nevezte, „akinek egyetlen öröme az életben, hogy gyűlölködhet az interneten valamiért, amihez semmi köze és neki semmibe sem került”.
Forrás: Facebook/képernyőfelvétel
A továbbiakban is hasonló szeretetre és elfogadásra számíthatunk Tóta W. tollából – erre tanítaná a gyermekeinket is?
A címlapkép forrása: Facebook/képernyőfelvétel
