Tóta W. liberális, gyerekeknek szóló hírmagyarázó applikációja kijátssza a gyermekvédelmi törvényt 

„Közéleti gyerekújságot indítunk, mert szükség van rá. Szükségük van rá a gyerekeknek, akiknek joguk van informálódni mindarról, ami érinti és érdekli őket (…). Szüksége van ezenkívül a sajtónak arra, hogy tíz és húsz év múlva is legyenek újságolvasók” – nyilatkozta egy hónappal korábban Tóta W. Árpád a Media1-nek. 

Hozzátette, hogy politikával foglalkozó gyerekújság több mint harminc éve, a kommunista diktatúra bukása óta nem volt Magyarországon, ugyanis akkor szűnt meg az úttörők lapja, a Pajtás, azt pedig „demokratikus, liberális kiadvány nem váltotta fel”. Sokat elmond, hogy a Pajtásról azt gondolja, hogy „újságabb volt, mint a mai propaganda” – amin természetesen a jobboldali sajtót érti. 

Ma már többet tudunk arról, hogy pontosan mit is terveznek. Az írják a honlapjukon, hogy „a KisPolgár egy applikáció lesz, amely nem dinoszauruszokról és pónikról mesél, hanem ugyanarról, ami apát és anyát foglalkoztatja. Arról, hogy miért kell maszkot hordani járványban, hogy miért lett drágább a csoki, mi a bajuk a tanároknak, és mi ez a háború a szomszédban. Arról, hogy milyen az iskola nálunk és máshol, mi a korrupció és mi köze az ő menzájához, és mi az Európai Unió, amelybe születni szerencséje volt”.

Azt sem titkolják, hogy milyen gyerekeket szeretnének nevelni: „Európai, öntudatos, egészségesen szkeptikus, kérdező gyerekeket szeretnénk – nem tudatlan alattvalókat”. 

„Meg akarjuk mutatni nekik Magyarország, Európa és a világ sokszínűségét, és megértetni, hogy ez így szép, mert ők is beleférnek. (…) Hittanóra helyett elmeséljük, mi a hinduizmus, az iszlám, és a kereszténység. Alapelvünk az ismeretterjesztés, ideálunk a felvilágosodás, küldetésünk a közszolgálat”.  

Mindezt pedig gyereknek tervezik, tízéves kortól, de később egy nyolcéveseknek szánt verziót is szeretnének megvalósítani. Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen kicsi gyerekeknek mégis miért kellene a politikával foglalkozni. Szerintük a gyerekek „szoronganak” a kérdésektől, amelyek foglalkoztatják őket, ezért „nem lesz tőle semmi bajuk, ha választ kaphatnak”, ahogy az is jogos kérdés, hogy miért nem jó az, ha a szülő magyarázza el a gyereknek, hogy mi, miért és hogyan van – elvégre mégis csak az ő dolga felnevelni a gyerekét, úgy, ahogy ő akarja. 

Tóta W. és Polyák Gábor médiajogász, az ELTE Médiatanszék vezetője egyértelművé teszi, hogy az irány liberális lesz, egyértelműen nem konzervatív, nem jobboldali és nem keresztény – ez az ateista Tóta W-től nyilván nem meglepő, aki szerint vicces a Micimackóhoz hasonlítani Jézus feltámadását, de arról is értekezett már, hogy „a pápa maga sem hisz már régóta. Túl okos, túl művelt hozzá”. 

A közösségi oldalán is nekiment a katolikus egyháznak a közelmúltban coming outolt Hodász András kapcsán, és arra az egyedi megfejtésre jutott, hogy azért harcol az egyház a betűleves-lobbi (értsd: LMBTQ) ellen, mert azok elszívják a papokat: „hát ezért ellenségük az LMBTQ-mozgalom: mert elcsábítják az utánpótlást, és mert az egyház nem tud többet ígérni a szabad, boldog életnél. Így hát megpróbálja tönkretenni”.

Kiemelik azt is, hogy a jobboldaliaknak itt nincs helyük: „nincs egymással dolgunk” – írják az oldalon, szigorúan az elfogadás, a sokszínűség és az értelmes vita nevében. 

A helyzet viszont az, hogy Magyarországon létezik egy gyermekvédelmi törvény, amely szellemében mindent megpróbál a jobboldal megtenni annak érdekében, hogy a gyermekeinket úgy nevelhessük fel, ahogy mi szeretnénk, nem úgy, ahogy a woke-mainstream azt elvárja. 

Tóta W. viszont, úgy tűnik, talált egy kiskaput: 

„Fogós kérdés: vajon a gyermekvédelmi törvény tiltja-e, hogy a homoszexualitást megjelenítő könyvek elleni fellépésről beszámoljunk gyerekeknek? Egyáltalán a gyermekvédelmi törvényről írhatunk-e gyerekeknek, hiszen az is megemlíti a homoszexualitást? Ezen el kéne töprengenünk, ha tévéhíradó vagy nyomtatott újság lennénk, de így inkább csak tojunk rá” – írja a közösségi oldalán. 

Ez az előnye az applikációnak: megpróbálhatnak kibújni a gyermekvédelmi törvény és a Médiahatóság hatásköre alól. A „gyermekeknek szóló” tartalmaknak pedig az, hogy az egyszerű magyarázás égisze alatt kihagyhatnak lényeges információkat – így pedig könnyen hajlítgathatják úgy a történetet, hogy az az ő szájuk ízének megfelelő legyen. 

Tóta W. ráadásul a közösségi médiában kezdett őrült hirdetésbe, azonban a legtöbbeknek nem nyerte el a tetszését az ötlet, hogy gyerekeket akarnak megcélozni: a reakció jelentős része „dühös”.

Néhányan kommentben is kifejtették a véleményüket: „Minden normális szülő megtiltja a gyerekeinek, hogy a törvény kijátszásával, bűncselekmény elkövetésével hülyítsék a kicsiket, és elmagyarázza a gyerekeinek, hogy ezek a modernkori cukrosbácsik, -nénik meg akarják zavarni a gondolkodásmódjukat” – írta valaki, mire Tóta W. egyszerűen csak „frusztrált, ostoba peremvidéki muzsinak” nevezte, „akinek egyetlen öröme az életben, hogy gyűlölködhet az interneten valamiért, amihez semmi köze és neki semmibe sem került”. 

A továbbiakban is hasonló szeretetre és elfogadásra számíthatunk Tóta W. tollából – erre tanítaná a gyermekeinket is?  

A címlapkép forrása: Facebook/képernyőfelvétel