Szakértő: A személyes adatok megosztása sérülékennyé tesz gyermeket-felnőttet egyaránt

Mennyire vagyunk kiszolgáltatottak az online térben? Hogyan tudjuk védeni gyermekeinket és fiataljainkat azoktól a buktatóktól, amelyek hatása talán csak évekkel, évtizedekkel később jelentkezik? Milyen módon válunk mi maguk is árucikké egy látszólag ingyenes felületen, és hogyan veszítjük el az irányítást egy szempillantás alatt az adataink védelme felett, ha nem megfelelő programokat, applikációkat használunk? Az internetes adatvédelem útvesztőiről, buktatókról és a megoldásokról Eőry Csaba Örs adatvédelmi szakembert és mentort, a DIMENTOR ZRT. vezérigazgatóját kérdeztük.

– Napjainkban egyre nagyobb teret nyer az életünkben az internet, az online tér: izgalmasnak tűnik, hogy chatbotokkal társalog az ember és feladatokat szervez ki, miközben azért szólnak a vészharangok: nem tudjuk, milyen információkat osztunk meg magunkról önkéntelenül, és azt sem láthatjuk előre, mindennek milyen következményei lesznek ránk nézve. Szakemberként mi a véleménye, mennyire kell óvatosnak lennünk az online térben?

– Nagyon óvatosnak kell lennünk.

Minél több információval rendelkezik valaki rólunk, annál könnyebben tud befolyásolni minket, úgy is mondhatnám, annál egyszerűbben bele tud szólni az életünkbe, a döntéseinkbe.

Maga az internet egy kommunikációs eszköz, olyan, mint régen volt – és még ma is elérhető – a postai levél, a vezetékes telefon vagy a telefax. Kapcsolatot teremt két ember között. Az az eredmény, hogy a létrehozott kapcsolaton keresztül milyen információ átadásával mit tudunk elérni, például egy szolgáltatást igénybe venni, ezer féle lehet.

A történelemben számos alkalommal sorsdöntőnek bizonyult, hogy egy-egy levél tartalmához ki fért hozzá, valóban csak a címzett olvasta-e el. Ezért is biztosít ma a magyar jog védelmet – külön nevesítve – a levéltitokra mint magántitokra.

Voltak olyan évtizedek is hazánkban, amikor a telefonhívások lehallgatása akár a telefonközpont kezelője, akár valamilyen állami tisztségviselő által jelentősen befolyásolni tudta a beszélgetés résztvevőinek életét egy kelletlen pletyka vagy szándékos politikai döntés következtében.

Minden internetezőnek tudnia kell, hogy ez a világszintű számítógép-hálózat alapvetően egy nyílt kommunikációs csatorna, olyan, mintha a mondanivalónkat kikiabálnánk a főtéren. Az információ bizalmassága csupán attól függ, hogy a továbbításhoz használt eszközök milyen biztonsági megoldásokat alkalmaznak a magántitok megőrzésére.

Ez nem magától értetődő védelem, erre oda kell figyelnünk. Az internet is lehallgatható, a megosztott információ megszerezhető, a magántitok ellopható. Ezért a tudatos felhasználás, az egyéni biztonsági intézkedések bevetése és a felelősségvállalás kulcsfontosságú az online térben.

– A koronavírus-járvánnyal együtt járó online oktatás, internetes kapcsolattartás óta panaszkodnak a szülők, hogy a szellem kibújt a palackból, a gyermekek életébe beszüremkedő tartalmakat még csak-csak meg lehet szűrni, de magát a szokást, amelyet a szükség és a kényszerűség diktált, nehéz kiűzni a gyerekek és főleg a kamaszok szobájából. Mennyit interneteznek ma a tinédzserek és hogyan lehet kontrollálni azt, hogy hova keverednek az online térben?

– Mindennapos téma ma már, hogy azoknak a gyermekeknek a többsége, akiknek a szülő okostelefont vagy tabletet ad a kezébe, napi több órát használja az eszközt, és

sajnos nem ritka a 6-8 óra okoseszköz-használat sem. Ez már önmagában, a tartalomtól függetlenül is egészségkárosító, hiszen rossz hatással van többek között a testtartásra, a fizikai erőnlétre, az agy működésére és fejlődésére, a szemekre.

Emellett az internet, mint információs csatorna, összességében egy ellenőrizetlen tartalomforrás, ahol egyaránt megtalálható a hasznos és felesleges, a hiteles és hamis, az építő és ártó tartalom. Ezeknek az információknak a tartalmi szűrésére már léteznek különböző technikai megoldások számítógépekre és okoseszközökre egyaránt, de ami talán még fontosabb, hogy az ezeket az információkat az interneten megosztó „szerzők” is lehetnek jó- és rossz-szándékú emberek.

Nem szabad azt hinni, hogy amikor a gyermek az internet segítségével old meg házi feladatot, akkor ott csak tudósok és szakpedagógusok írásaival találkozik, sőt! A sokféle tartalom megosztásának célja a mai világban gyakran az információgyűjtés, a felhasználók szokásainak megismerése, és ebből kiindulva különböző marketingeszközökkel az internetezők befolyásolása vagy rosszabb esetben megkárosítása.

Nagyon figyelni kell arra, hogy az internetes tartalmak keresésekor és használatakor milyen információkat adunk meg magunkról ahhoz, hogy a vágyott információhoz hozzájussunk: életkor, érdeklődési kör, lakóhely, név, e-mail-cím, telefonszám vagy más egyedi jellemzőink, amik mind a mi személyes adataink.

Az internet kétirányú csatorna, ezt minden felhasználónak tudnia kell. Ahhoz, hogy információt kapjunk, adatokat kell adnunk. Ez veszélyes, mert kiszolgáltatottsághoz vezet. Ezt kell a szülőknek megérteniük, és a gyermekeiknek is továbbadniuk ahhoz, hogy az okoseszközök használatának felügyelete hatékony lehessen, és a gyermek ne akarja mindenképpen kijátszani a tudatos szülő erőfeszítéseit.

Mindemellett nekünk, szülőknek tudomásul kell vennünk, és a pedagógusoknak is el kell fogadniuk, hogy a gyermekek kapcsolattartási szokásai változnak. Nem biztos, hogy azok az elvek, szabályrendszerek, társas attitűdök, amiket a korábbi generációk magukénak vallanak, az elkövetkező években is ugyanúgy érvényben maradnak. Az „internetőrület” előtti világban születettek felelőssége, hogy a fiatalabb generációk számára átadják a tudásukból és viselkedésformájukból azt, ami a kulturált, udvarias és biztonságos kommunikációhoz feltétlenül szükséges.

– Milyen edukációra lenne szükség ezen a téren, hogy nem csupán a fiatalok, de mi magunk is jobban tudjuk irányítani azt, hogy mi történik velünk egy számunkra új és ismeretlen világban?

– Minden embernek, aki online eszközt használ, ismernie kellene a rendszer működésének alapjait. Arra gondolok, hogy a számítógépek nem maguktól kapcsolódtak össze, és az internetszolgáltatás nem olyan, mint a kerti kút, hogy ott van benne a víz, csak ki kell vödrözni vagy szivattyúzni. Ezt a technikai hálózatot emberek hozták létre, tőkeerős nagyvállalatok tulajdonosai és vezetői, akik ennek az üzemeltetéséből gazdagodnak nap mint nap. Lényegében egy világméretű üzleti vállalkozás vásárlói vagyunk mindannyian, mi, akik internetet használunk. Sokszor úgy tűnik, hogy ingyenes, de a rendszer csak úgy tud anyagi hasznot termelni, ha a felhasználók egyéni jellemzőit teszik pénzzé.

A nagy internetes szolgáltatók, mint például a közösségimédia-üzemeltetők, – és a láthatatlan nyerészkedők – az internetezők személyes adataiból, életmódjából, döntési szempontjaiból, viselkedési jellemzőiből állítanak elő hasznos információcsomagokat, amelyeket az online hirdető és árusító cégek számára értékesíteni tudnak, vagy amelyeket a rossz-szándékú szereplők károkozásra, megfélemlítésre, csalásra vagy más bűncselekményekhez fel tudnak használni.

Az internetezés élménye végtelenül sokszínű – egyszer üdvözítő, máskor akár pusztító – tud lenni. Ha ismerjük a rendszer felépítését, könnyebb meghozni a felelős döntéseket a felhasználásával kapcsolatban.

– Mennyire szűkíti be a látóterünket az, ahogyan a különböző keresőprogramok és algoritmusok bombáznak minket tartalmakkal? Az a tapasztalatom, hogy ha egy bizonyos tartalomra rákattintok, akkor csak ahhoz hasonlók jelennek meg azontúl számomra a különböző felületeken. Ki lehet ebből törni, és lehet jól tájékozottnak lenni az online térben is?

– Az internetes keresésben részt vevő algoritmusok valóban így működnek, az előbbiekben elmondottaknak megfelelően a rólunk gyűjtött információmorzsákat felhasználva a szolgáltató az érdeklődési körünknek megfelelő tartalmat fogja előnyben részesíteni számunkra. Ezzel próbál bizalmat ébreszteni, majd erősíteni bennünk, hogy érdemes az ő tartalmait böngészni, hiszen összecsengenek a véleményünkkel. Azonban ugyanez történik egy más érdeklődésű felhasználóval is, aki számára könnyen lehet, hogy teljesen más hangvételű és témájú tartalmakat fog ugyanaz a rendszer megjeleníteni. Ezt tudnunk kell.

Ha ismerjük az internetezésre használt eszköz működését, általában szabályozni is tudjuk azt, hogy böngészés közben mennyire vegye figyelembe a szokásainkat, érdeklődési körünket. Ez nagyrészt technikai beállítás kérdése.

Abba viszont már kevésbé tudunk beleszólni, hogy egy-egy okostelefon-applikáció hogyan használja a készülékünk tudását: a mikrofont, a GPS vevő által gyűjtött adatokat, a telefonkészülék adattartalmát, a mozgásérzékelő adatait, az elérhető wifi hálózatok azonosítóit és egyéb fellelhető információforrásokat.

Élő példa erre, hogy otthon, a családi tableten indított keresés miatt egy másik családtag mobiltelefonján is megjelennek hirdetések ugyanabban a témában, pedig mind az eszköz, mind a felhasználó más, csupán a helyszín és a wifi hálózat azonos.

Ahhoz, hogy az életünk ne legyen az internet számára nyitott könyv, érdemes megismerni az általunk használt eszközök működését és adathasználatát. Az a legjobb, ha sikerül elkerülnünk azt, hogy helyettünk a telefonunk tudjon rólunk a legtöbbet, mert minden fontos adatot oda mentünk el, mondván, az mindig nálunk van. Ami a telefonban van, a tudtunk és beleegyezésünk nélkül is könnyedén internetes „árucikké” válhat.

Attól, hogy szinte bármit tudunk digitális formában és akár online tárolni, jobb óvatosnak lenni, és a személyes életterünket meghatározó legfontosabb adatokat nem feltétlenül kell így, vagyis online eszközben kezelnünk, inkább találjunk rá offline megoldást.

– Hogyan tudjuk saját személyes adatainkat, végső soron az életünket védeni a nyilvánosságtól, kéretlen támadásoktól egy olyan világban, ahonnan kivonulni nem lehetséges, hiszen a legtöbb dolog, az ügyintézéstől az iskolai kommunikáción keresztül az orvosi látogatásokig itt bonyolódik a jövőben?

– Ez, véleményem szerint, egy kiemelten fontos témakör. Az internet és az általa létrejött virtuális világ szerencsére nem egy homogén massza. Nem arról kell döntenünk, hogy elfogadjuk-e úgy, ahogy van, vagy kizárjuk magunkat belőle. Amikor az online tér használata mellett döntünk, vagy éppenséggel rákényszerülünk, számos döntési lehetőségünk van arra vonatkozóan, hogy milyen eszközt mire és hogyan használunk ott.

Vannak biztonságos és célirányos megoldások, és van nagyon sok veszélyt rejtő, kiszolgáltatottságot eredményező szolgáltatás, ami ugyanúgy elérhető az interneten keresztül, mint a megbízhatóak.

Ránézésre sok esetben nem is könnyű megkülönböztetni őket, ezért érdemes megtanulni, hogy mire kell figyelni, mielőtt regisztrálunk vagy bármilyen személyes adatot megadunk egy online felületen. Az ingyenes kényelmi szolgáltatások és a közösségimédia-felületek kifejezetten sok veszélyt rejtenek a gyanútlan felhasználóik számára.

A digitális SZEMÉLYvédelem témájú ismeretterjesztő előadásaink ezekre a veszélyekre és az elkerülésüket elősegítő lehetőségeinkre világítanak rá, és támogatnak abban, hogy az offline világhoz hasonlóan az online térben is tudatos lépésekkel, biztonságosan érhessünk el a kitűzött céljainkhoz.

– Gyermekeinket éveken, évtizedeken keresztül neveljük, tanítjuk arra, hogyan tudnak eligazodni a világban, de az online térben sokszor segítség nélkül hagyjuk őket bóklászni. Akármilyen elővigyázatos is az ember, a gyerekek egy pillanat alatt olyan tartalmakat találhatnak az interneten (pl. egy osztálytárs ajánlása nyomán), ami nem nekik való. Hogyan tudjuk ezt kivédeni, miről érdemes a kicsikkel beszélni és hogyan, hogy ezeket a helyzeteket tudjuk minimalizálni vagy megelőzni? Mikortól érdemes ezt a fajta edukációt megkezdeni?

– Azt mondják, minden hasonlat sántít kissé, de mégis ahhoz tudom ezt hasonlítani, mint amikor a gyermekünk a családi autóval ismerkedik. Születése után a kórházból úgy visszük haza, hogy azt sem tudja, hogy autóval utazik. Később beültetjük a gyermekülésbe, megtapasztalja, hogy mire is való az autó. Aztán megtanítjuk őt a biztonsági öv becsatolására, és arra, hogy ez miért fontos. Később érdeklődni kezd a gombok iránt, majd szeretne kicsit kormányozni. Fokozatosan ismeri meg a működését, a használatát, és közben el is tudjuk neki magyarázni.

Nem adjuk oda a kocsikulcsot a kisiskolás kezébe, hogy játsszon az autóban nyugodtan, addig is csendben van, igaz?

Az internet és az okoseszközök használatát is így, fokozatosan kellene bevezetni a gyermekek életében. A megfelelő applikációkkal a szülő által korlátozható és felügyelhető az internet és az okoseszköz-használat, és bizony a rendeltetésszerű használatot érdemes megmutatni a gyermeknek, ugyanúgy, ahogy a ceruzát és a golyóstollat is megtanulja használni. Időt kell erre is szánni, elmagyarázni, hogy mit engedünk és mit nem, illetve elmondani neki, hogy melyik funkciót vagy appot mikortól használhatja majd, mikor lesz rá érett, addig pedig le lehet tiltani a hozzáférést a nem neki való alkalmazásokhoz.

Fontos, hogy a tiltással egyidőben mindig mondjuk el az okokat, akár példákkal illusztrálva, hogy megértse és kerülje a veszélyeket. Jobb előre gondolkodni, mintsem utólag rádöbbenni, hogy mit kellett volna tennünk ahelyett, hogy szabadon engedjük a gyermeket internetezni, korlátlanul játszani. Az általános és középiskolás kort végigkísérheti ez a fokozatosság, ami egyben éveken át tartó folyamatos, élvezetes újszerűséget is eredményezhet a gyermek számára.

A kamaszkorú gyerekeknél már az adatvédelem lényegének ismerete is kiemelkedő fontosságú. A magukról készített fényképek, videók megosztása együtt jár a személyes terük beszűkülésével, ami egy idő után szorongáshoz vezethet. A chatelések és a közösségimédia-használat már a személyes adatok megosztása révén sérülékennyé teszi az embert, gyermeket és felnőttet egyaránt. Az internetes szolgáltatók többsége minden online tevékenységünket elemzi és hasznosítja, függetlenül attól, hogy a közösségi profilunk privát vagy nyilvános-e. Ezt tudni kell, ahogy azt is, hogy

az interneten nincs törlési lehetőség. Amit egyszer megosztottunk, az ott is marad a világhálón, követhetetlen az útja, és technikailag is megoldhatatlan a végleges törlése. Ezért a mostanság megosztott, viccesnek tűnő fénykép vagy videó akár évekkel később is visszaköszönhet egy keresőfelületen, ami akkor – rossz kezekbe kerülve – akár emberek vagy egész családok életét keserítheti meg.

Az internettel és az online világgal kapcsolatos edukáció felnőtt és gyermek számára egyaránt fontos és folyamatos feladat. Családban az a legjobb, ha a szülők és gyerekek együtt haladnak ezen az úton, hiszen a szülő felelős a gyermeke viselkedéséért, és a gyermek jogait is a szülő gyakorolja, amíg a kamaszból felnőtt nem lesz.

Ugyanakkor általában a gyermek sokkal több újdonsággal találkozik az iskolában, a többi gyerek között, és ezeket az újdonságokat a szülőknek is meg kell ismerniük ahhoz, hogy felelős döntéseket tudjanak hozni gyermekük életének és méltóságának védelmében.

Ehhez az alapvető tudásanyaghoz, amelyre a szülőknek és a serdülőknek ebben a helyzetben szükségük van, az iskolarendszeren belüli és azon kívüli oktatásokon kell hozzásegíteni az érintetteket. Ezt a célt szolgálják a digitális CSALÁDvédelem és digitális KÖZÖSSÉGvédelem elnevezéssel tervezett előadássorozataink is. Kollégáimmal közösen jelenleg is azon dolgozom, hogy az online világ fokozatos térnyerésével egy időben a legfontosabb védelmi tudnivalókat is egyre több helyen és módon meg tudjuk osztani az internetező gyerekekkel és a veszélyekkel őszintén szembe néző és ennek az újszerű tudásnak a befogadására is nyitott szívű felnőttekkel.

Kiemelt képünk forrása: Eőry Csaba Örs