Minden racionalitás megszűnt Brüsszelben
Úgy tűnik, Brüsszelben ma már semmi sem számít. Az Európai Unió vezetői annyira elvakultak lettek Ukrajna támogatását illetően, hogy már az Európai Központi Bank figyelmeztetéseire sem hallgatva az eurót és saját gazdasági hitelességüket kockáztatnák csak azért, hogy Kijevnek újabb forrásokat biztosítsanak.
Az Európai Unió a háború kitörése után nem sokkal, egyik első intézkedései között döntött arról, hogy zárolja az orosz és orosz oligarchákhoz köthető vagyont. Így került zár alá az orosz jegybank, vagyis Oroszország majdnem 200 milliárd eurónyi, vagyis nagyjából 76 ezer milliárd forintnyi (!) vagyona is, amelyet egy Belgiumban bejegyzett befektetési cég kezel. Ez került most Ursula von der Leyen és az általa vezetett testület célkeresztjébe. A hatalmas összeget ugyanis annak kezelője a zárolás ellenére újra és újra befekteti, vagyis a pénz folyamatosan gyarapodik. Az így szerzett nyereséget adóztatná meg most Brüsszel, az így keletkező összeget pedig egyből Ukrajnának utalná.
Csakhogy ez valójában – annak ellenére, hogy zár alatt van – mégiscsak az oroszok pénze, az orosz állami vagyon részét képezi, amihez Brüsszelnek semmi köze nincs.
Erre hívta fel a figyelmet a Christine Lagarde vezette Európai Központi Bank is. A pénzintézet komoly aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a zárolt vagyon megadóztatása komoly hitelességi kérdéseket is felvethet és csökkentheti az EU-val kapcsolatos befektetői bizalmat és így akár az euróra is hatással lehet. Merthogy mégiscsak arról van szó, hogy Brüsszel olyasmire akarja rátenni a kezét, ami nem az övé.
Ezt pedig egészen egyszerűen úgy hívják, hogy lopás. Persze meg lehet magyarázni, hogy Oroszország az agresszor és a támadóval szemben minden eszköz megengedett. A lopás ettől még lopás marad – a lopás pedig bűn.
Brüsszelben ugyanakkor annyira elvakulttá váltak, annyira eluralkodott rajtuk a háborús pszichózis, hogy lassan már észre sem veszik, hogy mit csinálnak. Az pedig beláthatatlan következményekhez vezethet, ha bárki azt kezdi gondolni, hogy egy agresszorral szemben minden eszköz megengedett. Mert ez nem így van. Az alapvető emberi normákat ugyanis ebben a helyzetben is be kell tartani. Mert ha ez nem sikerül, egy idő után már nem lehet megkülönböztetni a támadót és az áldozatot, nem lehet eldönteni, hogy ki van a jó és ki a rossz oldalon? Ettől pedig óva kell inteni a brüsszeli vezetést, amelynek az erkölcsi alapjai már így is alig-alig vannak meg arra, amit csinál.
Ezen kívül pedig az is kérdéses, hogy célt értek-e a vagyonzárolással kapcsolatos szankciók? Vajon miben gátolja Moszkva véres harcait az, hogy luxusjachtok parkolnak az olasz kikötőkben? A kérdés költői, mert azt hiszem, mindenki tudja rá a választ. Másik oldalon viszont csak az egyik, a trieszti kikötőben veszteglő hajó fenntartási és állagmegóvási költsége évente 20 milliárd forintjába kerül – az olasz államnak. Hogy ez miért éri meg bárkinek is, az óriási kérdés. És hogy miért éri meg Brüsszelnek ismét kockára tennie saját jólétét? Erre is reméljük, hogy hamarosan választ kaphatunk.
Címlapképen: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke (b) és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kezet fog a kijevi sajtóértekezletükön 2023. február 2-án, amikor az Európai Bizottság küldöttsége Kijevben tárgyal az ukrán vezetéssel az Oroszországgal vívott háborúról. Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij
