Kulcsfontosságú NATO-csúcs előtt állunk
Július 11-12-én Vilniusban, Litvánia fővárosában találkoznak a NATO-tagállamok vezetői. Már a helyszín is szimbolikus, hiszen Vilnius a NATO külső határaihoz legközelebb eső főváros, központját csupán 37 kilométer választja el Belarusztól. Komoly üzenetértéke van tehát már annak is, hogy a NATO összes tagállamának a vezetője ide érekzik.
Moszkva akár már ezt is provokációnak foghatná fel, éppen ezért van kiemelt jelentősége annak, hogy az állam- és kormányfők a következő két napban hogyan állnak majd az orosz-ukrán háborúval és Ukrajna további támogatásával, esetleges NATO-tagságával kapcsolatos kérdésekhez.
Ha ugyanis valaki túlzásba esik, annak súlyos eszkalációs következményei lehetnek.
Ebből a szempontból sajnos a szavak és a tettek különválnak. Előbbi szintjén ugyanis még Joe Biden amerikai elnök is józanságról tett tanúbizonyságot, amikor kijelentette, hogy Ukrajna egyelőre nem áll készen a NATO tagságra. Ezt a véleményt egyébként a tagállamok vezetőinek többsége osztja is. Sokatmondó, hogy a katonai szövetséghez való mihamarabbi csatlakozás – teljesen irreális – ötlete a legkomolyabban az Európai Parlamentben merült fel. És hogy ez miért teljesen irreális?
Ukrajna azonnali NATO-csatlakozása ugyanis egyenlő lenne a harmadik Világháború kirobbanásával.
A NATO 5. cikkelyének, vagyis a kollektív védelem elvének értelmében ugyanis ha egy tagállamot támadás ér, akkor az összes többi azonnal a segítségére, védelmére siet. Vagyis ha a hadban álló Ukrajna csatlakozna, akkor a többi NATO államnak nemhogy lehetősége, hanem kötelessége lenne azonnal belépni a háborúba Ukrajna oldalán.
Zelenszkij persze az elmúlt napokban mindent meg is tett azért, hogy a helyzetet tovább eszkalálva országa felvétele mellett érveljen. Találkozott a török elnök mellett Bulgária, Szlovákia és Csehország vezetőivel is. A következő napokban pedig a világ feszülten Vilniusra figyel majd, nehogy bármelyik magasrangú politikus olyan kijelentést tegyen Ukrajna esetleges tagságával kapcsolatban, amely az orosz fél nemtetszését és így a harcok fokozódását válthatná ki.
A helyzet ugyanis enélkül is nagyon feszült. Nem véletlenül írtam a cikk elején, hogy másról árulkodnak a szavak, mint a tettek. Hiába mondja ugyanis Biden elnök, hogy Ukrajna egyelőre nem lehet a NATO tagja, ha közben jóváhagy egy olyan intézkedést, amely sokszorosára növelheti a háborús pusztítást és a vérengzés mértékét. Az amerikai elnök ugyanis megengedte, hogy az Egyesült Államok úgynevezett kezettás bombákat szállítson az ukrán frontra az újabb, Kijevnek szánt segélycsomag keretében. Ezt a harci eszközt nemzetközi egyezmények tiltják, nem véletlenül.
A kazettás lőszer ugyanis az egyik legveszélyesebb, legpusztítóbb fegyver. Úgy működik, hogy a kilőtt lövedék vagy bomba a levegőben szétrobban és több száz lőszert lök ki magából, hatalmas területen szétszóródva, óriási pusztítást okozva.
Washington tehát úgy tűnik, hogy az akadozó ukrán ellentámadás ellenére is kitart Kijev támogatása mellett – és ezt várja el szövetségeseitől is. A döntés háttere ugyanakkor még rémisztőbb. Az USA egyik érve ugyanis az volt a kazettás bombák küldése mellett, hogy maga is kezd kifogyni hagyományos lőszerkészleteiből. Persze abban biztosak lehetünk, hogy Washingtonban azt a hibát nem fogják elkövetni, mint néhány európai fővárosban, hogy teljesen védtelenné teszik magukat csak azért, hogy Ukrajnát támogassák. Az USA-ban valószínűleg pontosan tisztában vannak azzal, hogy mennyi lőszert adhatnak át úgy, hogy közben a saját biztonságuk még nem kerül veszélybe. Ezt a határt pedig most érthették el.
Ami komoly aggodalomra ad okot, hogy ebben helyzetben a reakció nem a támogatások leállítása, hanem egy sokkal pusztítóbb fegyver frontra küldése volt.
Ez pedig jól mutatja, hogy a washingtoni döntéshozókat nem érdeklik az emberveszteségek, az árván maradt családok, a romokban heverő városok. Nekik egy céljuk van: Oroszország legyőzése – mindegy, milyen áron. Ha pedig ez a hhozzáállás a mostani NATO-csúcs után sem változik, keserves hónapok elé nézünk.
