A mai kor emberhalászai

„Amikor Jézus a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” – Máté 4: 18-20. 

Ez a sokak által ismert bibliai momentum egy szép történet kezdete volt, de érdemes feltenni a kérdést, hogy mégis mit üzen nekünk ma? 

Ugyan eme mozzanat után Jézus nem ének, szolfézs vagy gitárleckét adott Péternek és Andrásnak mondván, hogy ez a tudás birtokában már valódi emberhalászok vagytok, mégsem lehet vállat vonva elmenni az a szembetűnő tény mellett, hogy az elmúlt időszakban leginkább a keresztény könnyűzene az, ami világszinten még a hitetlen emberek szívéhez is képes volt közel hozni a kereszt igazságát, a megváltást.  

Akkor kijelenthető, hogy korunk emberhalászai a keresztény könnyűzenészek? 

Szokták mondani, hogy a zene egy univerzális nyelv, ezért nagyon fontos, hogy mit és hogyan kommunikálunk rajta keresztül. A zenét, mint olyat nagy általánosságban véve mindenki szereti, ezért egy globális világban érhető a növekvő szerepe az evangelizálás terén, ahol pont nagy igény mutatkozik efféle univerzális nyelvre, amely által bárkit képesek vagyunk megszólítani a kereszténység üzenetével. Kodály Zoltán szavaival élve: „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” 

A példánál maradva tehát való igaz, hogy a zene manapság az egyik legerősebb halászhálónk, azonban mielőtt behajóznánk vele a tenger közepére érdemes lefektetni néhány elvi sarokpontot.  

Ahogy egy régi mondás tartja: „A halász halakat szeretne fogni, a horgász csak nem szeretne otthon lenni” 

Ezt továbbgondolva azt mondhatjuk, hogy Jézus nem emberek horgászaivá, hanem emberek halászaivá akar tenni minket. 

Előfordulhat ugyanis, hogy valaki azért „szolgál”, evangelizál, dicsőít, mert éppenséggel nem szeret otthon lenni, vagy nincs jobb ötlete, vagy mert ez a szokás, vagy így akar jobb fényben feltűnni egy adott közösségben és a végtelenségig lehetne sorolni az indokokat, amelyek mondanom sem kell, hogy egyike sem Istentől eredeztethető motiváció. 

De akkor mit tehetünk, hogy ellenőrizzük a belső mozgatórugónkat? 

Mint az élet minden területén, így az evangelizáció során is elengedhetetlen az önmagunkkal és Istennel szemben való teljes őszinteség, hogy adott esetben a saját motivációnkat is képesek legyünk felülbírálni. 

Ehhez fel kell tennünk az őszinte kérdést:  

Miért teszem ezt?  

Mi motivál arra, hogy pont ezt és pont így csináljam?  

Milyen szerepet töltök be ebben?  

Valójában kiről, miről és kinek fog szólni az üzenetem? 

Ez akár egy gyors checklist-ként is működhet egy-egy esemény, akció, keresztény missziós rendezvény, dicsőítő koncert szervezése előtt. Mindenkinek bátran ajánlom.  

Én magam is gyakran feszegetem ezeket a kérdéseket a mindennapok szintjén és ha kellően őszinte vagyok, sokszor érdekes felismerésekre lehet jutni. 

Az igazi evangelizáció tehát száz százalékosan őszinte, mindig megélt tapasztalatokból táplálkozik és minden erejével az öncél háttérbe szorításán dolgozik, hogy ezzel teret adhasson a Mindenhatónak. Ezáltal válik megtapasztalhatóvá az az Isteni, megmagyarázhatatlan erő, ami aztán képes jó és maradandó gyümölcsöket teremni az egyes emberben és ezt követően persze társadalmi szinten is.  

A motiváció tisztázása után az emberhalászat, azaz az evangélium, az örömhír átadásában egy érdekes kérdés még a szakmaiság szerepe. 

Jézus nem halászleckéket, tippeket, trükköket adott Péternek és Andrásnak, hiszen már egyébként is jó szakemberek voltak, hanem elsődlegesen az iránta való bizalmat és elköteleződést erősítette meg. 

Ettől függetlenül nekünk törekednünk kell arra, hogy lehetőségeink szerint a legjobbak legyünk a saját területünkön, a saját szakmánkban és ezáltal a tőlünk telhető legjobbat szánjuk mind Krisztusnak, mind Krisztus testének, az Egyháznak.  

Ha például egy adott dicsőítő zenei csoportban a pontatlan, hamiskás éneklés elfogadott és megengedett akkor érdemes következetesnek lenni ezen a téren a zenészekkel kapcsolatban is és akár a gitárokat, zongorát, hegedűt is el kellene hangolni a „kívánt” hatás elérése érdekében. Nyilvánvalóan ez teljesen abszurd felvetés, ennek az eredménye az emberi fül számára borzasztóan zavaró lenne, viszont jól szemlélteti azt, hogy ahogyan a Szentírás önmagával harmóniában van, Isten beszéde tiszta, a szava által teremtett világ gyönyörkeltő, szép és csodálatos, úgy a zene, mint az emberi önkifejezés egyik általunk ismert leghatékonyabb eszközének célja sem lehet más, mint hogy gyönyörkeltő, szép, harmonikus, egyszóval Istentől inspirált legyen. 

Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy kizárólag a szakmai szempontokra támaszkodó dicsőítés vagy bármely egyéb szolgálati terület halott. Nem élő, mert nincs benne szellem, ilyen értelemben nem igei.  

Erre egy eklatáns példa a Szentírásból, amikor a tanítványok Jézus keresztre feszítése utáni időkben Péter vezetésével újra kipróbálták régi mesterségüket, halászni mentek. Egész éjszaka eredménytelenül próbálkoztak, magyarul semmit sem fogtak.  

„Amikor már reggeledett, megállt a parton Jézus, de a tanítványok nem ismerték fel Őt. Így szólt hozzájuk: 

   – Fiaim! Van-e valami ennivalótok? 

   Azt felelték, hogy nincs. Ő pedig ezt mondta: 

   – Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldala felé, és találtok. Oda vetették, de kihúzni nem bírták a halak sokasága miatt. Mikor partra szálltak, látták, hogy parázs van ott, és azon hal és kenyér. Jézus azt kérte: 

   – Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!” 

   Miután kihúzták a partra a fogást, Jézus ezt mondta: 

   – „Gyertek, ebédeljetek!” (Jn. 21:4-13) 

Ebben a pillanatban eszükbe jutott a tanítványoknak az elhívásuk alatt történt csodálatos halfogás és a fülükbe csengett Jézus akkori szava: „Kövessetek engem, mert én emberek halászaivá teszlek titeket!” Máté 4: 18-20 

Egy merítéssel ennyi halat fogni egyszerűen lehetetlen feladat, de Jézus közbenjárásával mégis megtehették. Ez az, ami nem változott ma sem! Csak így lehet eredményes az „emberhalászat” is.  

Péter ezt mondta az eset után: „Bár egész éjszaka fáradoztunk, mégsem fogtunk semmit, de ennek ellenére, a te utasításodra bevetem a hálót.” A te „utasításodra”, a te szavadra, azaz a saját véleményem, aggodalmam ellenére kivetem a hálót. Ez a hozzáállás a helyes az „emberhalászásban” is, amikor a szakmaiság és az Isten iránti alázat kéz a kézben jár. 

Jézus és a Földön a Szentháromságot képviselő Szent Szellem közbenjárása nélkül minden ebbéli törekvésünk kudarcra van ítélve. Ellenben, ha az ő szavára hagyatkozunk, akkor betöltjük az evangelizáció eredeti küldetését a mai időben is.