Esterházy Miklós nádor 440 éve született
Négyszáznegyven éve, 1583. április 8-án született Galántán Esterházy Miklós nádor, a magyar történelemben oly nagy szerepet játszó család vagyonának és nagyságának megalapozója.
A pozsonyi alispán és Illésházy István nádor lánytestvérének tizedik fia az előkelő rokonságon kívül nem sok mindennel indult az életben. Az anyagi gondokkal küszködő szülők hétéves korában nagynénjéhez küldték, tízéves korától a jezsuiták nevelték. A protestáns fiú tizenhat évesen katolizált, ami később nagyban megkönnyítette előmenetelét. Az 1600-as évek elején Mágóchy Ferenc felső-magyarországi főkapitány udvarában szolgált, mentorának halála után az özvegy, Dersffy Orsolya maga nyújtotta kezét a szegény sorsú ifjúnak. A nála jóval idősebb, de még mindig mutatós és nem utolsó sorban dúsgazdag asszonnyal pontosan egy nappal a gyászév letelte után tartották meg az esküvőt.
Amikor felesége 1618-ban meghalt, a rámaradt óriási vagyont egy újabb házassággal növelte: 1624-ben az egyik leggazdagabb magyar arisztokrata, Thurzó Imre özvegyét, Nyári Krisztinát vezette oltár elé.
Majd két évtizedig éltek boldog házasságban, kilenc gyermekük született. Esterházy két feleségének portréja ma egymás mellett függ a kismartoni Esterházy-kastély falán – más kérdés, hogy az első kevésbé előnyös benyomást tesz a látogatóra, állítólag a féltékeny második óhajtotta így.
A fényes pályához azonban kellettek kiváló képességei is, továbbá ragaszkodása a Habsburg-házhoz, ami nem zárta ki erős nemzeti érzelmeit. II. Mátyás 1613-ban bárói rangra emelte, 1618-ban II. Ferdinánd koronázásakor aranysarkantyús vitézként ő vitte Magyarország zászlaját. A harmincéves háború idején is rendíthetetlenül a király híve maradt, még akkor is, amikor 1621-ben a nikolsburgi béke Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek adta legfontosabb birtokát, Munkács várát. Kárpótlásul kapta meg a Bécshez közeli (ma ausztriai) Fraknót és Kismartont, a család későbbi központját.
Az 1625-ös soproni országgyűlésen nádorrá választották, hivatalát haláláig viselte.
Esterházy világosan látta, hogy a nemzet érdeke a török kiűzése és a három részre szakadt ország egyesítése, még ha erre nem is kerülhet addig sor, amíg Európa hatalmait a harmincéves háború köti le. „Őrültség semmit sem tennünk, ha mindent nem tehetünk is” – hangoztatta. Az ő korában a török ellen komolyabb hadat nem viseltek, de ő 1623-ban fényes győzelmet aratott a boszniai pasa seregei fölött. 1626-ban megkapta az Aranygyapjas rendet, ezzel a kor legbefolyásosabb politikusai közé emelkedett.
Esterházy, akinek a dinasztia iránti hűségét senki sem kérdőjelezhette meg, a bécsi udvarban nyíltan igyekezett a magyar érdekeket képviselni.
Az ellenreformáció ügyében időnként szembekerült Pázmány Péter esztergomi érsekkel, mert ő türelmesebb politikát vitt volna, hogy a protestáns nemességet megnyerje a török elleni küzdelemhez. Szorgalmazta a végvárak újjáépítését, hajdúkat telepített a határvonalra és megszervezte a védelmet a betörő törökökkel szemben. Íróként is kiváló volt, neve szerepel az irodalmi lexikonban is.
Esterházy Miklós 1645. szeptember 11-én halt meg nagyhöflányi birtokán, a beteg főurat III. Ferdinánd király személyi orvosa kezelte. Pál fia, a hercegi ág megalapítója egyetlen magyar főúrként a nádori tisztségben is apja örökébe lépett.
(MTI)
A címlapkép forrása: Wikipedia
