Sztojka Attila: Felzárkózási programjaink célja, hogy mindenki munkából tudjon megélni

„Magyarországon a rendszerváltás óta soha annyi roma nem dolgozott, mint most. Több mint ötven százalékkal nőtt meg a romák munkaerőpiaci megjelenése” – mondta el Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos, akivel a romák társadalmi felzárkózásához kapcsolódó programokról beszélgettünk.

– 2021. augusztus elejétől látja el a roma kapcsolatokért felelős kormánybiztosi posztot. Ez mit takar egészen pontosan, mik a konkrét feladatai?

– Elsősorban a kormányzati és társadalmi egyeztetésének az összefogása és koordinálása, másrészt pedig a romákat is érintő szakpolitikai jelzések tartoznak a feladataim közé. Többek közt az európai uniós forrásokhoz kapcsolódó programokra is javaslatokat teszek, majd a megvalósuló programok ellenőrzése is feladatom.

Ha a kormánybiztosi struktúrát nézzük, akkor alapvetően ez az, ami meghatározó. Nyilván nem elfeledve a roma civil szervezetekkel és nemzetiségi önkormányzatokkal való kapcsolattartást. Szakmai irányítóként továbbra is részt veszek a Belügyminisztérium háttérintézményének, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság vezetésében is.

– Hogy látja, hogy áll jelenleg Magyarországon a hátrányos helyzetűek, ezen belül a romák esetében a társadalmi felzárkózás?

– Ha a társadalmi mutatókat nézzük, összességében azt mondhatjuk, hogy az elmúlt 12 évben nagyon komoly eredményeket értünk el.

A gazdasági mutatókból egyértelműen az látszik, hogy egymillió fővel csökkent a szegénységben élők száma. Ugyanennyivel nőtt meg a munkaerőpiacra kerültek aránya.

Az is megfigyelhető, hogy az elmúlt években kialakult gazdasági környezetben a roma közösség is egyre nagyobb számban jelenik meg az elsődleges munkaerőpiacon, ennek pozitív következménye, hogy egy tudatosabb életmódot tudnak élni. Ez azt jelenti, hogy kézzel fogható a magyarországi cigányság polgárosodási folyamata. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy „hátra dőlhetünk”, van még mit tenni, de az vitathatatlan, hogy a hátrányos helyzetű térségekben pozitív folyamatok indultak el. A mi fő célunk az, hogy területileg mindenhol megvalósuljon a munkaerőpiaci integrációs folyamat. Minden programunknak az kell, hogy az eredménye legyen, hogy a programban résztvevők a munkaerőpiacra tudnak kerülni. Ha munka van, minden van!

– Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Mivel segítik ezt a folyamatot, és hogyan?

– Alapvetően négy fő beavatkozást határoztunk meg. Az első az oktatás, ami a fiatalokat érinti, a második a lakhatás, mert a család biztonságát adja. A harmadik a „minőségi élet” megteremtésének kérdése, amibe a prevenció és az egészségügyi állapot javítása is beletartozik, és a negyedik pedig a foglalkoztatás. Ezek azok az alappillérek, amelyek segítik a társadalmi mobilitást. A mobilitás alatt azt értjük, hogy mindenkinek lehetősége legyen élethelyzetében pozitív változásokat generálni, azaz legalább egy lépcsőfokot előrébb lépni.

Az oktatást támogató programjaink közül kiemelném az ösztöndíj rendszerünket. Csak ebben az Útravaló ösztöndíjprogramban tízezer diáknak és mentortanárnak adunk havonta ösztöndíjat és támogatást. Ez félévente akár ötvenezer forint támogatást is jelenthet a jó tanulóknak. Vagy az életkezdésnél ott vannak a Biztos Kezdet Gyerekházak, amik az ország 143 településén elérhetőek. 177 tanodánk van az ország különböző részén, amelyek egyfajta oktatást-nevelést kiegészítő szolgáltatásként olyan kompetenciákat erősítenek meg az oda járó fiatalokban, amiket előnyükre fordíthatnak, a felzárkózás folyamatába beépíthetnek.

A roma szakkollégiumi rendszer pedig a legmagasabb szint, ahol a motivált roma fiatalokat támogatni tudjuk, hiszen itt a diplomaszerzéshez segítjük őket ösztöndíjjal, lakhatással, kollégiumi hely biztosításával, valamint olyan közösségfejlesztési programokkal, amelyek akár a hitéletüket, akár a társadalmi szerepvállalásukat is erősíthetik.

Ha a lakhatási szegmenst nézzük, akkor csak az EFOP-os kiemelt projektjeink által több mint hatszáz lakhatást javító intézkedést tettünk azzal, hogy lakásokat újítottunk fel vagy építettünk. Ugyanez figyelhető meg a területi operatív programnál, ahol 1400 lakóhelyet teremtettünk. Ezek az intézkedések, tehát az életminőség javítása alapelvárás.

Igazi sikertörténet a projektjeink közül a „Nő az esély”, ahol nem kizárólagosan, de többségében roma származású nőket támogatunk végzettségük megszerzésében. Már több mint ezren szereztek végzettséget. A projektben dolgozók nagy része ma is a szociális ellátórendszerben, gyermekjólét területén dolgozik, kamatoztatva az identitásunkból és kultúránkból fakadó alapvető gondoskodást és segítségnyújtást.

A résztvevők 90 százaléka ezelőtt soha nem dolgozott az elsődleges munkaerő piacon, vagy háztartásbeli volt, vagy közfoglalkoztatott. A program eredményességet mutatja, hogy ma már középfokú végzettséget szereztek a résztvevők, és a nagy részük a program végén is ott maradt az adott intézményben, ahol ma már szakemberként tekintenek rájuk. Ennek a társadalmi hatása is óriási, hiszen sok helyen idős embereket roma származású munkavállalók ápolnak, és teszik könnyebbé a napi életüket. Szerintem ez az igazi társadalmi tudatformálás, és ennek az alapja a képzés.

Évente csak a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság által 8-10 ezer embert képzünk. A képzéseinken megszerzett tudással és képességekkel pedig az adott illető munkaerőpiaci elhelyezkedésének esélyeit növeljük. Ezzel pedig egy mobilitási utat nyitunk meg a számukra. Ez a valódi esélyteremtés!

– Említette a lakhatást, a Miskolci Házgyár projekt is ennek a része?

– Az elmúlt 12 évben országosan nagyon sok előremutató intézkedés született a felzárkózás terén. Ehhez képest voltak olyan települések, ahol a társadalmi és a gazdasági változások kevésbé voltak érezhetőek. Éppen ezért a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság már kifejezetten ezekre a településekre koncentrált. Azt láttuk, hogy alapvetően azért nem történt változás, mert hiányzott a gazdasági potenciál: hiányzott a szakember, illetve a szakképzettség az adott településen és nem volt olyan vállalkozás, aki helyben, a hátrányos helyzetű, képzetlenebb embereknek munkát biztosított volna. Ezek alapján úgy gondoltuk, hogy ezeken a településeken nekünk kell olyan foglalkoztatást indítanunk, amelyben az említett hátrányokat felszámoljuk, vagy csökkentjük. Ennek keretében úgynevezett termelőműhelyeket hoztunk létre az ország különböző pontjain, és ennek egyik ilyen helye a miskolci Avas városrészben egy úgynevezett házgyár. A házgyárban előre szerelhető ház paneleket állítunk össze, fal-paneleket, tető-paneleket, azaz olyan elemeket, amelyeket alacsony iskolai végzettséggel, de jól begyakorolható munkafázisokkal is el lehet készíteni, kiváló minőségben. Ennek a házgyárnak a fő feladata az, hogy kedvező áron, minőségi házszerkezeteket állítson elő.

– Ha jól értem könnyűszerkezetes házakhoz készülő falelemek készülnek itt.

– Igen, könnyűszerkezetes házakhoz készülnek az elemek. Itt ráadásul minimalizálva van a szakmunka. Ez azért is fontos, mert manapság az építőiparban szakembert találni egy komoly kihívás, de rengeteg olyan munkafázis van, ami betanított munkával kiváltható.

– Milyen saját termelési, foglalkoztatási projekteket emelne még ki?

– Mindenképpen szeretném a többi termelőműhelyünket megemlíteni: Tiszaroffon varrodát hoztunk létre, ahol 14, többségében roma nő varr megrendelés szerint például munkaruházatot. Ma már Tiszaroffon a Társadalom Esélyteremtési Főigazgatóság az egyik legnagyobb foglalkoztató. Az ottani gazdasági társaságunk, a Gandhi Nonprofit Kft. képes komoly piaci termelést elérni a helybeli emberek munkája által.

Hasonló szisztémával az Ormánság térségében is létesítettünk varrodát, Kisszentmártonon. Az Ormánságban még egy termelőműhelyt indítottunk el: Sellyén egy zöldségfeldolgozó üzemet létesítettünk 12 önkormányzattal karöltve. Az önkormányzatok által termesztett paprikát átvesszük, a zöldségfeldolgozás során pedig egy félkész terméket készítünk belőle, ami végül a piacra kerül.

Az általunk létrehozott termelőműhelyek példájából is jól érzékelhető, hogy a fő cél a munkahelyteremtés, a minél szélesebb körű foglalkoztatás és a területileg helyben kialakult kereslet és kínálat egyensúlyának megtalálása és kihasználása, a foglalkoztatás és a piacra történő termelés.

– Szociális tevékenységük bemutatásánál olvastam, hogy egyfajta kapcsolati hálót hoznak létre, ami által nyomon tudják követik a hátrányos helyzetűek útját. Milyen eredményekről tud beszámolni?

-2010 előtt nagyon statikus és visszacsatolást nélkülöző volt a programok eredményeinek publikálása Magyarországon. Mi a statikusság helyett a dinamikusságot helyeztük előtérbe. Fontosnak tartjuk azt, hogy egy folyamatos párbeszéd alakuljon ki azokkal, akikért mi dolgozunk. Ennek a törekvésnek az egyik eszköze volt a mentorhálózat. A mentorok a terepen is dolgoznak, magyarul bekopognak minden rászoruló ajtaján. Ennek értelmében egyfajta párbeszéd jött létre, így a rászorulókat az igényeikhez mérten tudtuk segíteni. A mentorhálózatunkban közel száz mentort foglalkoztatunk az ország különböző pontjain és általuk több mint ötvenezer embert érünk el közvetlenül.

– Még az elején említette, hogy az európai uniós források által megvalósítandó programokkal kapcsolatban is javaslatokat tesz. A mostani ciklusban milyen programok valósulhatnak meg?

– Én azt gondolom, hogy a jól működő programjainkat, amik pozitív változást mutattak az adott szegmensben, szükségszerűen folytatnunk kell. Jók az eredményeink, nemzetközi szinten is érdeklődnek a „jó gyakorlataink” iránt, tehát bevált a szakmai módszertan. Azok a programok, amelyeket mi elkezdtünk, akár a lakhatás, akár a foglalkoztatás vonatkozásában, ezeket folytatni kívánjuk, és a szakpolitika ezeket meg is tervezte, készen áll minden a folytatáshoz. A megállapodás az Európai Bizottsággal a programok folytatásának a feltétele.
Most már csak idő kérdése, mi már nagyon türelmetlenül várjuk, mert látjuk a szükségét, látjuk az igényt, úgyhogy a cél az, hogy minél hamarabb meg is jelenjenek ezek a programok.

– Új dolgokat is terveznek?

– Igen, mindenképpen. A mi alapvető gondolatunk az ott kezdődik, hogy ha munka van, minden van. Ha munkahelyeket hozunk létre a vidéki kistelepüléseken vagy térségekben, akkor igazából elindul egyfajta aktivitás. A közfoglalkoztatásra, mint egy kiindulási pontra kell tekintenünk, mert a cél a piaci alapú foglalkoztatás.

Magyarországon azt látjuk, hogy sok helyen munkaerőhiány van, ezzel szemben számos kisebb településen ott a munkaerő, csak a távolság miatt nem tudnak bekapcsolódni a piaci alapú munkavégzésbe. Nekünk az egyik dolgunk az, hogy a keresletet és a kínálatot összekössük. Figyelve azokra a speciális helyzetekre, amelyek adott esetben ezt gátolják. Éppen ezért fontos az, hogy az általunk felépített termelőműhelyi rendszer kiszélesedjen, és intézményesüljön. Ha úgy tetszik, ez az innováció.

– Önt milyen célok hajtják legbelül?

Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol bárhol is él az ember, kistelepülésen vagy városban, ugyanolyan esélyek és lehetőségek állnak a rendelkezésére.

Címlapkép: Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos. Fotó: GK/Vasarnap.hu