Észak-amerikai körúton van a héten Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. A politikus a napokban Kanadában tartózkodik, ahonnan Washingtonba repül tovább, hogy egyeztessen Joe Biden amerikai elnökkel. Von der Leyen egyébként honfitársától, Olaf Scholz német kancellártól veszi át a Fehér Ház kilincsét, aki múlt héten járt Bidennél.

Az európai vezetők amerikai megbeszéléseinek fókuszpontjában természetesen az orosz-ukrán háború áll. Az Unió ugyanis elkötelezett támogatója ebben a kérdésben az Egyesült Államoknak még annak ellenére is, hogy valójában az öreg kontinensnek jóval több kára származik a szomszédságában lévő konfliktusból, mint Washingtonnak. Sőt, ha még realisztikusabban szeretnénk leírni a helyzetet azt mondhatnánk, hogy 

a jelenlegi helyzeten Európa csak veszít, Amerika pedig csak nyer.

Ha jól megnézzük, akkor Európa elvesztette első számú energiaforrását, amely eddigi versenyképességének alapját adta. Elvesztette a béke illúzióját, fegyveres konfliktus ugyanis nem volt a kontinensen a balkáni háború lezárása óta. És elvesztette védelmi képességét is, hiszen gyakorlatilag minden haditechnikai felszerelését odaadta az ukránoknak. Mindez pedig azt jelenti, hogy sosem volt még olyan kiszolgáltatott az Egyesült Államoknak, mint most. Ezzel szemben mit nyert az USA? Egy fizetőképes piacot az energiahordozóinak, hiszen az orosz űrt Washington igyekszik betölteni, már ami elsősorban a gáz adásvételét illeti.

hirdetés

Az Egyesült Államok emellett épp ezekben a hónapokban biztosítja be, hogy hosszabb távon se Oroszországgal, se Európával ne kelljen számolnia a nagyhatalmi versengést illetően.

Mert jól látható, hogy Washington valódi ellensége már nem Brüsszel és nem Moszkva, hanem egyértelműen Peking. Azzal pedig, hogy az EU és Oroszország közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat végleg elvágja, hosszú időre ellehetetleníti, hogy bármelyikük is tényező legyen a világpolitika színpadán. Persze

az USA számára Európa továbbra is fontos szövetséges marad most már a Kína elleni harcban – csak nem mellé-, hanem alárendelt szerepben.

Nem véletlen, hogy Biden európai partnereivel már az esetleges Kína elleni szankciókról is egyeztet. Újabb szöget ütve ezzel egyébként Európa koporsójába is. Az EU-nak és főleg Közép-Európának ugyanis alapvető érdeke lenne a Kínával való kereskedelem, a gazdasági kapcsolatok kiépítése és megerősítése. Ha az Unió vezetőinek lenne elegendő ereje és elszántsága ahhoz, hogy a saját állampolgárainak érdekeit érvényesítsék, akkor ellenszegülnének az Egyesült Államok akaratának és a két nagyhatalom közötti hídszerep betöltését helyeznék előtérbe. Erre azonban nem lesznek képesek az Uniós vezetők. Így pedig egyelőre marad Washington érdekeinek messzemenő kiszolgálása. 

Ami azért is probléma, mert a két nagyhatalom vetélkedése egyre komolyabb méreteket ölt a következő hónapokban, években.

Azzal például, hogy a Kína és Amerika által kiépített 5G hálózatok nem biztos, hogy kompatibilisek lesznek egymással, a harc technológiai értelemben is elkezdődik. Vagy azzal, hogy egyre több ország tiltja meg – egyelőre csak – tisztviselőinek a TikTok használatát, elindul a kulturális értelemben vett tömbösödés is. Pedig az előbb említett mindkét faktor eddig a békére jelentett garanciát. Minél kevesebb lesz a közös pont, minél kevesebb a kommunikációs csatorna, minél kevésbé értik majd egymást a felek, annál könnyebb lesz belesodródni egy világméretű és pusztító konfliktusba. Az Európai Unió ezt – Nobel-békedíjához méltó magatartással – megelőzhetné. Egyelőre azonban az Amerikától való függés miatt ennek éppen az ellenkezőjét teszi.

A címlapképen Volodimir Zelenszkij ukrán és Joe Biden amerikai elnök látható a kijevi Bátrak sétányán 2023. február 20-án, az Ukrajna elleni orosz háború alatt. Forrás: MTI/AP/Ukrán elnöki sajtószolgálat