Trombitás Kristóf: Leckéztessük csak meg a finneket és a svédeket

Minden bizonnyal önök is hallották, hogy a közeljövőben Finnországba és Svédországba magyar parlamenti küldöttségek érkeznek. Az oka ennek az, hogy minekutána szövetségeseink az említett országok, szeretnénk felgyorsítani számukra a NATO-csatlakozást. Tennénk ezt két, igencsak jelentős ellenérv dacára. Egyfelől a hidegháború kezdete óta – sőt, a finnek esetében a második világháború lezárultával kezdődően – a törékeny, majd egyre erősebbé váló szövetségi rendszerek egyik európai alapját az adta, hogy mindkét északi állam katonailag semleges. Finnország esetében, mivel közvetlenül is határos Oroszországgal, ez különösen fontos kitétel volt.

Olyannyira fontos, hogy ennek megváltoztatására a fent említett, csatlakozni kívánó államok évtizedekig nem is akartak energiát feccölni. Érthető, hogy az oroszok ukrajnai agressziója megváltoztatta az álláspontokat, de ettől még nem vagyok teljesen meggyőződve annak szükségességéről, hogy teljesen érdemes felbontani azokat a rendszereket, amelyek 1945 óta — úgy-ahogy — garantálták a békét Európában. És akkor itt most előzékenyen felejtkezzünk el mondjuk Szerbia NATO-bombázásáról, amikor úgy tűnik, nem volt annyira érzékeny arra a művelt, nyugati közvélemény, hogy célzottan támadtak infrastrukturálisan fontos objektumokat. Ott valahogy belefért, hogy egy állam polgári lakossága ellen célzott csapásokat hajtsanak végre. No mindegy, ilyenek ezek a Jó Emberek.

Az álláspontot mindig az üléspont határozza meg.

A másik, jelen esetünkben fontosabb ellenérv mindazon hazugságok, amelyeket mindkét ország szakmányban öntött Magyarországra az elmúlt években. Ne tévesszen meg az senkit, hogy elvileg jobboldali kormány alakult Svédországban. Ezek ugyanazok a baloldalra réges-régen elhajlott kamukonzervatívok, amilyeneket szép számmal találunk az Európai Néppártban is. Hiába támogatják kívülről a kormánykoalíciót a Svéd Demokraták, akik sokkal jobban kedvelnek minket, mint a mainstream, kamujobbos svédek  — sajnos sokat nem tudnak tenni ügyünk érdekében. Gondoljanak bele, a svédeknél azt is meg lehetett csinálni, hogy ugyan a Svéd Demokraták futottak be a tavalyi választásokon a második helyen, kormányt mégis a harmadik helyezett kamujobbosok alakíthattak, és a második helyezett a koalíció tagja sem lehet. Ilyen mélyen van a demokrácia ezekben a felvilágosult országokban. Hiszen magától értetődő, hogy egy parlamentáris rendszerben nem a népfölség elve érvényesül elsősorban — értsd, azok vezessék az országot, akik több voksot kapnak —, hanem inkább azok, akiket a felemelt ujjú szakértők arra érdemesnek találnak.

A finneknél meg eleve balosok kormányoznak.

Amondó vagyok, nosza, tegyük fel akkor a megfelelő kérdéseket! Olyan modorban és határozottsággal, ahogy minket szoktak leckéztetni a svédek és finnek elvtársai. Tessék mondani, miért nincs Finnországban alkotmánybíróság? Hát milyen jogállamisági norma ez? Nahát, erőteljesen növekszik a svédországi antiszemitizmus! Mit szeretnének tenni azért, hogy ez a szégyen ne befolyásolja az országuk megítélését? Ebbe a klubba, a NATO-ba, bizony csak makulátlan pedigrével lehet csatlakozni. Tudják, pont olyan pedigrével, amit tőlünk is nap mint nap elvárnak.
Aztán ha ezeket a kérdéseket feltettük, független, szakértői, civil, természetesen Magyarországról küldött szervezetek majd jelentéseket készíthetnek és pár hónap múlva megnézzük, meddig sikerült eljutniuk az északiaknak.

Nem tetszik? Hát, így jártak. Hiszen a jogállamiságot nem lehet félvállról venni. Én annyira bízom benne, hogy így lesz!

A címlapkép forrása: Pixabay.com