Uniós pénzekből folyik az „abortuszra mint alapvető jog”-ra való érzékenyítés – Interjú Schittl Eszterrel

Ijesztő és egyben visszafordíthatatlannak tűnő folyamatok zajlanak Európában. Miközben az Egyesült Államokban nemrég semmisítették meg a Roe kontra Wade precedens értékű ügy ítéletét, addig Európában éppen emberi jogot akarnak csinálni az abortuszból. Hogy mindez rideg valósággá vallhat-e, arról Schittl Esztert, a CitizenGO kampányigazgatóját kérdeztük, aki azt is elárulta, hol a mi felelősségünk ebben a húsba vágó kérdésben.

– Az Egyesült Államokban nemrég semmisítették meg a Roe kontra Wade precedens étrtékű ügy ítéletét, amely eddig arra felé vitte az amerikai egészségügyet és igazságszolgáltatást, hogy alapvető emberi jogként kezeljék az abortuszt. Európában most éppen ezzel ellentétes folyamatok zajlanak?

– Az abortuszlobbi, a genderlobbihoz hasonlóan, egyre radikálisabb célokat tűz ki maga elé Európában és világszerte. Míg korábban a szexuális és reproduktív jogok mögé bújtatták a céljaikat, mára nyíltan hirdetik, hogy úgynevezett „abortuszjogokat” követelnek.

Már nem elégszenek meg a bármilyen indokkal legálisan elvégezhető abortusszal, ha annak időbeli korlátja van. Nem elégszenek meg azzal, hogy hozzájuthatnak, ha van még olyan orvos, aki visszautasítja az életet kioltó beavatkozás elvégzését. Az sem elég számukra, hogy a kórházakban elérhető, hanem otthoni abortuszokat, orvosi látogatás nélkül felírt, postán szállított abortusztablettákat követelnek. Ezeket a célokat pedig a WHO is támogatja!

A 2021-ben elfogadott Matic-jelentésben egészen nyíltan kimondja az Európai Parlament, hogy a várandósság egész idejére ki akarják nyitni az ajtót az ingyenes, bármilyen indokkal elvégzendő abortuszok előtt Európában! Emellett

le akarnak számolni mindenhol a tagállamok egy részében elérhető krízisben lévő várandós nőknek nyújtott tanácsadással és várakozási idővel, amely során segítséget kaphatnak az anyák e visszafordíthatatlan döntés meghozatala előtt.

A jelentés ugyanis szorgalmazza az abortuszhoz való „hozzáférés akadályainak” megszüntetését. A szövegben ilyen akadályként jelennek meg a „korlátozott időtartamok és az abortuszhoz való hozzáférés indokai”, a „várakozási idők”, „az orvosi ellátás személyes meggyőződésen alapuló megtagadása”, a „kötelező tanácsadás” és a „ felmerülő költségek”.

Tavaly január 19-én Emmanuel Macron dobta be először Strasbourgban az eddigi legradikálisabb európai életellenes ötletet arról, hogy az abortusz bekerüljön az Európai Unió Alapjogi Chartájába. Az abortusz uniós alapjoggá minősítésének célkitűzésével nyíltan az életellenes erők élére állt ekkor az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő francia köztársasági elnök.

Ez lehet a legújabb bizarr támadás az emberi élet és a tagállami szuverenitás ellen. Ennek az elborzasztó törekvésnek az a célja, hogy az Európai Unió valamennyi tagállamát az abortusz széleskörű legalizálására, finanszírozására és erkölcsi támogatására kényszerítse, itt különösen Máltára és Lengyelországra gondolok, az életvédelem két végső európai bástyájára.

Az ötlet mindeközben fényévekre van az alapító atyák Európáról alkotott elképzelésétől. A születendő gyermekek életének kioltása semmiképpen nem az Európai Unió alapvető joga.

– Hol tart ez a javaslat? Van rá esély, hogy komolyan foglalkozzon vele az Unió és a döntéshozók?

– Nem kellett rá sokat várni, hogy Macron szavai után az Európai Parlament is elkötelezze magát e cél mellett. 2022. július 7-i állásfoglalásában az Európai Parlament azt javasolja, hogy foglalják bele az abortuszhoz való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájába!

Bár most nem menne át a Tanácson ez a radikális javaslat, a veszély, hogy ez az elkövetkező években, évtizedekben megtörténhet, reális.

Azzal pedig, hogy ez a cél be lett dobva a köztudatba azt jelenti, hogy uniós pénzekből folytathatják az „abortuszra mint alapvető jog”-ra való érzékenyítést, agymosást, politikai lobbit, vagy ahogy ők hívják, párbeszédet.

– Hogyan tudjuk befolyásolni ezt a döntést? Van egyáltalán ráhatásunk, illetve minden országot érinthet a kérdés?

– Fontos a saját döntéshozóink felé nyilvánvalóvá tennünk, hogy az ellenállásunkba ütköznének, ha belemennének egy ilyen döntésbe. A CitizenGO például azonnal petíciót  indított Franciaországban Macron bejelentése után. Fontos a szakmai, érdekvédelmi szervezeteknek összeülniük, és rámutatni a javaslat képtelenségére:

Emberölésből emberi jogot kreálni? Teljesen abszurd!

Erre jó példa a One of Us (Egy közülünk) életvédelmi szövetség és a San Pablo CEU Egyetemi Alapítvány hetekben szervezett konferenciája, amiről a Vasárnap is írt. Itt a résztvevők különböző szakmai szempontok szerint megerősítették, hogy az abortusz mint „emberi jog” semmiképp sem összeegyeztethető az Unió Alapjogi Chartájában és minden fontos emberi jogi egyezményben szereplő élethez való alapvető joggal.

E rendezvényről szóló beszámolójában a Vasárnap idézte a San Pablo CEU Alapítvány elnökét, Alfonso Bullón de Mendozát, aki arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy ha „az abortusz kérdése dogmává válik – olyasvalamivé, amit nem lehet megkérdőjelezni anélkül, hogy kiközösítetté váljon, aki beszélni mer róla – törvényen kívüli lesz, aki csupán más vagy eltérő véleményt vall.” Tehát „egyértelműen olyan eszmék erőltetéséről van szó, ahol minden nézeteltérést el kell nyomni. Egy totalitárius követelésről van szó”.

Ezzel nagyon egyetértek.

Nem tűrik az ellenvéleményt. Egyre több helyen tilos megközelíteni az abortuszklinikákat, mert egyfajta védett övezetté nyilvánítják őket. Angliában és Amerikában már a sokadik életvédőt tartóztatják le amiatt, mert tiltakoztak vagy csak csendben imádkoztak az abortuszklinikák előtt. Franciaországban törvény tiltja, hogy az életvédő szervezetek eljuttassák a válságterhességgel küzdő nőkhöz az abortusszal kapcsolatos hiteles információkat, és figyelmeztessenek annak visszafordíthatatlan következményére és kockázataira.

Ugyanúgy, ahogy az LMBTQ-törekvéseknél, az ellenzőket itt is megbélyegzik. Hogy eltereljék a figyelmet az abortusz nyilvánvalóan erőszakos voltáról – hiszen egy védekezni képtelen ember életének szívógéppel, fogóval vagy méreggel való kioltásáról van szó – azt állítják, hogy az emberi élet méhen belüli jogi védelme, tehát az abortusz bármiféle tiltása a „nemi alapú erőszak egyik formája” és „az emberi jogok megsértése”.

Az Európai Parlament a Matic-jelentéssel pedig már az abortuszt megtagadó életvédő orvosok ellen is támadást indított. Az Európai Parlament ugyanis „sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban olykor bevett gyakorlat lehetővé teszi az orvosok, és bizonyos esetekben egész egészségügyi intézmények számára, hogy megtagadják az egészségügyi szolgáltatások nyújtását az úgynevezett lelkiismereti záradék alapján, ami a terhességmegszakítás vallási vagy lelkiismereti okokból történő megtagadásához vezet”. Továbbá az abortusz visszautasítását „orvosi ellátás megtagadásaként” szükséges kezelni, „nem pedig az ellátás lelkiismereti okokból történő megtagadásaként”.

-Mit mond a magyar Alaptörvény és mit az Unió Alapjogi Chartája? Létezhet olyan kiskapu, amely mégis beengedheti azt az elképzelést, hogy alapvető emberi jog legyen az abortusz akár az EU-ban, akár hazánkban?

-Az Alaptörvény kimondja, hogy „Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Sajnos viszont ennek Alaptörvénybe foglalása nem változtatott a már meglévő, az abortuszt a 12. hétig bemondásra engedélyező liberális jogszabályokon.

Az Alapjogi Charta 2. cikke ugyanígy kimondja, hogy minden embernek joga van az élethez. Az pedig, hogy a magzat ember, biológiai tény, hiszen a fogantatáskor létrejön a teljes, egyedi, emberi génállománya.

A kérdés második felére válaszolva, bárcsak azt mondhatnám, hogy ki van zárva, hogy az élet elvételét valaha alapvető joggá tegyék, hiszen ez nyilvánvaló őrültség! Figyelve a politikai és társadalmi folyamatokat viszont azt látom, hogy

nyilvánvaló félrenézés és valóságtagadás történik az abortusz kérdésében mind a politikusok, mind a döntéshozók, mind a média, mind a nagy tömegek részéről világszerte. Ezért el tudom képzelni, hogy a következő évtizedekben ilyen hajmeresztő dolgok történjenek.

Ha nem rázzuk fel magunkat, és nem köteleződünk el az életvédelem mellett, a legszomorúbb ebben az lehet, hogy nagyobb ellenállás nélkül sikerülhet véghez vinni ehhez hasonló dolgokat, a társadalom csöndes asszisztálásával. Ha viszont mi értékvédők összefogunk, és fáradságot nem kímélve odatesszük a magunk részét, ha az élet védelmének előmozdításához nap mint nap Isten segítségét kérjük, akkor van remény. Akkor akár még vissza is fordíthatjuk ezeket az élet- és családellenes folyamatokat.

– Milyen következményei lehetnének annak, ha egy ilyen döntés kötelező érvényű lenne az EU-ban? Amerikai mintára korlátlanul hozzá lehetne férni az abortuszhoz bármilyen terhességi korban?

– Isten ments, hogy idáig eljussunk! Az biztos, hogy beláthatatlan és hosszú távú morális és gyakorlati következményekkel kellene számolnunk, tekintve, hogy egy olyan generáció nőne fel, amelyiknek azt tanítják, hogy az ártatlan ember életének elvétele egy jó, védendő dolog.

Ennek a morális válságnak, a halál kultúrájának (a találó kifejezés Szent II. János Pál pápától származik) még több emberáldozata lenne, gondolok itt az abortált magzatokra, illetve az abortusz által tönkretett nők, férfiak, családok életére.

A legnagyobb problémát abban látom, hogyha ez egyszer bekövetkezik, az azt jelentené, hogy mi, Európa népei hagytuk mindezt megtörténni. Látnunk kell, hogy az effelé vezető lépések már most folynak. Ahogy a beszélgetés elején érintettük, csak az elmúlt 10 évben jelentős radikalizálódáson mentek át az abortuszpárti törekvések. Nekünk felelősségünk most, a jelenben van. Most a jelenben veszti nap mint nap több tucat születendő gyermek az életét az abortuszban Magyarországon. Meg kell állítanunk, és vissza kell fordítanunk ezeket az életellenes folyamatokat, és építenünk kell az élet kultúráját, a saját személyes életünkkel elkezdve. Ha ezt most megspróroljuk, nem lesz, aki hatékonyan küzdjön az életért, amikor ilyen radikális döntésekre kerül sor.

Kiemelt képünk forrása: Schittl Eszter, a fotót Vermes Tibor készítette.