Kaszab Zoltán: Egyre közelebb sodródik a Nyugat a háborúhoz
Kiemelt jelentőségű volt az idén Orbán Viktor miniszterelnök évértékelője, hiszen a kormányfőnek egy olyan helyzetben kellett beszélnie, amikor a szomszédunkban háború dúl. Az, hogy Magyarország továbbra is a békét hangsúlyozza, óriási fontossággal bír, főleg annak fényében, hogy a Nyugat folyamatosan provokálja az oroszokat.
Ilyen provokációnak tekinthető Joe Biden amerikai elnök hétfői, kijevi látogatása is. Ezzel ugyanis a nyugati szövetség vezetője, a NATO fő erejének első embere háborús földre lépett, még egy szimbolikus lépéssel közelebb hozva a NATO országokhoz a háborút. A látogatásnak ugyanis semmilyen olyan gyakorlati jelentősége nem volt, amely miatt mondjuk Zelenszkij ukrán elnök ne utazhatott volna Varsóba, ahová egyébként eredetileg látogatott volna Joe Biden.
A kitérő üzenete Moszkvának szól és egyértelmű: ez a mi területünk, itt mi vagyunk az urak.
A történelem sajnos túl sokszor megmutatta már, hogy a háborúk általában azért törtnek ki, mert a felek kényszerpályára kerülnek és nincs visszaút. És bár mindig hangsúlyoznunk kell, hogy ezt a háborút Oroszország indította, ki kell jelentenünk azt is, hogy az ilyen lépések, mint ez a látogatás a további eszkaláció irányába hatnak. A cél ugyanis ezzel az erődemonstráció volt, amelyet Moszkva könnyen értelmezhet megalázásként is. Azt pedig nem kell részletezni, hogy egy tekintélyt kivívni próbáló, mégis megalázott hatalom mire lehet képes.
Biden látogatása mellett pedig továbbra is napirenden van az Ukrajnának szánt vadászgépek ügye. A napokban már arról is szóltak hírek, hogy az amerikai elnök hamarosan bejelenti az F16-osok ukrajnának szállítását. Giorgia Meloni, olasz miniszterelnök pedig arról beszélt, hogy országa hajlandó lenne harci repülőket adni az ukránoknak, de nem elsőként.
A nyugati álláspont tehét egyre engedékenyebb a vadászgépek ügyében. Ha pedig visszagondolunk arra, hogy a nehézpáncélosok küldése előtt mennyi nyilatkozatot olvashattunk arról, hogy az vörös vonal, szinte biztosak lehetünk abban, hogy hónapokon belül Kijevbe repül a modern európai légierő egy része.
Persze ne legyenek kétségeink: ez csak a háború további eszkalálódását eredményezi majd. A fő cél, Ukrajna területi integritásának a visszanyerése így sem érhető el. Egyre több amerikai katonai szakértő is felhívja ugyanis a figyelmet arra, hogy a Krím-félsziget visszaszerzése szinte lehetetlen küldetés. A több fegyver pedig csak a vérontást hosszabbítja meg. Miközben az alapvető célról szinte mindenki elfeledkezik.
Ami pedig az volt, hogy Oroszország egyrészt ne ússza meg büntetlenül Ukrajna lerohanását, másrészt ne jelentsen fenyegetést a NATO tagországaira. Napok múlva lesz egy éve, hogy a háború elkezdődött és látva az orosz hadsereget, nyugodtan kijelenthető, hogy a második cél biztosan teljesült. Ahogyan arra Orbán Viktor is utalt évértékelőjében, az orosz hadsereg nincs olyan állapotban, hogy szembeszálljon a NATO haderejével. Főleg nem egy támadó háborúban. Azt ugyanis Moszkvában is pontosan felmérik, hogy egy NATO eleni támadás esetén nem néhány tank és légvédelmi fegyver állna szemben az orosz haderővel, hanem a teljes európai és Európában állomásoztatott amerikai fegyverarzenál nézne farkasszemet az orosz haditechnikával. Moszkva sokszor elszámolta már magát ebben a háborúban, de ennyire nem fogja.
Van viszont még egy dolog, amit nagyon is az eszében kellene tartania minden nyugat-európai politikusnak. Mégpedig azt, hogy a NATO alapvetően egy védelmi szövetség és azzal a céllal jött létre, hogy a tagjai közösen védjék meg egymást egy közvetlen fenyegetés esetén.
Ezt az Ukrajnának szánt fegyveradományokról szóló döntések esetén sem árt tudomásul venni. Mert bár azokat a tagállamok küldik és nem a NATO és elvileg védelmi célra, de mégiscsak a szövetségi rendszer tagjai a feladók és nincs kontrolljuk afelett, hogy Ukrajna mire használja majd ezeket.
Jól látjuk tehát, hogy napról napra újabb és újabb vörös vonalak és tabuk dőlnek meg, a világ pedig úgy sodródik egy mélyebb konfliktus felé, hogy észre sem veszi azt. Mert ami tegnap még elképzelhetetlennek tűnt, holnap már természetes lesz. Ebben a helyzetben pedig kiemelt jelentősége van annak, hogy a magyar álláspont több, mint egy éve következetesen békepárti. De illúzióink se legyenek: ahogyan eszkalálódik a helyzet, úgy lesznek egyre erősebbek azok a hangok, amelyek minket is a háborúba sodornának. Nem véletlen tehát, ahogyan Orbán Viktor fogalmazott: 2023 a rendszerváltás utáni legveszélyesebb év lesz.
