Kaszab Zoltán: Meghallják-e Brüsszelben a magyarok hangját?

A 2010 utáni Orbán-kormányok egyik legfontosabb törekvése az, hogy a hazánk életét meghatározó legfontosabb ügyekben nemzeti konszenzust, pártpolitikán átívelő kapcsolódási pontokat keressen. Ennek egyik eszköze a nemzeti konzultáció: így derülhetett ki, hogy a magyarok túlnyomó többsége egyetért a családok támogatásával, vagy az is, hogy elutasítja a brüsszeli szankciókat. Az pedig népszavazáson derült ki, hogy nemzeti konszenzus van a genderpropaganda elutasításában és gyermekeink ettől való megvédésében, valamint az illegális migráció elutasításában is. Utóbbi kapott most egy újabb megerősítést, kérdés Brüsszelből milyen reakciót vált ez ki?

Lapunk is beszámolt ugyanis arról a közvélemény-kutatásról, amely szerint a magyarok négyötöde úgy látja: Brüsszelnek valamilyen formában meg kellene fizetnie a magyar határkerítés árát, vagy legalább annak egy részét. Ráadásul ha a kérdést pártpolitikai színezet szerint vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az ellenzéki szavazók 62%-a, vagyis majdnem kétharmada is ezen az állásponton van. Erre mondják azt, hogy nemzeti konszenzus. Egyébként a tét is óriási, hiszen

határvédelemre a magyar kormány az elmúlt 7 évben nagyjából 650 milliárd forintot költött, körülbelül annyit, mint amennyibe a pedagógusok béremelése kerülne. Brüsszel pedig eddig ennek az összegnek csupán 1,5%-át(!!!) volt hajlandó megtéríteni.

A Nézőpont kutatásából jól kiolvasható, hogy a magyarok értik azt, amit Brüsszelben nem. Átlátják, hogy a magyar határkerítés nemcsak hazánkat, hanem a teljes Európai Uniót védi az illegális migránsok tömegétől, akik így jóval kisebb számban jutnak be ellenőrizetlenül az Unió területére. Így pedig már csak a tisztesség is azt kívánná, hogy vegyék ki a részüket a költségekből is. Most már csak az a kérdés, hogy Brüsszelben vajon meghallják-e a magyar emberek hangját és megtérítik-e a határvédelmi költségek 1,5%-nál szemmel jobban látható részét? Aki a múlt hét végi EU-csúcs után bizakodott, azt sajnos el kell, hogy keserítsem: a helyzet nem túl rózsás. De mi is történt az állam- és kormányfők csúcstalálkozóján?

Még múlt héten írtunk róla, hogy az EU egy sorsdöntő találkozó előtt áll, amelyen végre fordulat jöhet többek között a migrációs politikában is. Akik erre számítottak, azoknak azonban csak részben lett igazuk. A zárónyilatkozat, valamint a Tanács és a Bizottság elnöke is hangsúlyozta ugyanis a határvédelem fontosságát és annyi bizonyosan igaz, hogy

az EU mostantól több pénzt ad határvédelmi eszközök, például őrtornyok, gépjárművek vásárlásának támogatására. Azt viszont Brüsszel határozottan elutasította, hogy kerítések építésére, vagy fenntartására adjon közvetlen forrásokat.

Persze ez már egy fordulat, amelyet lehet pozitívan is értékelni, ahogyan Karl Nehammer osztrák kancellár tette, aki arról beszélt, hogy ha az érintett országoknak kevesebbet kell a fent említett dolgokra költeni, akkor több nemzeti forrás marad a kerítések építésére, üzemeltetésére. Ez persze igaz, az EU ugyanakkor továbbra is annak a PC politikának a foglya, amely egyszerűen nem hagyja, hogy nevén nevezze a dolgokat. Emlékezzünk csak vissza! Ursula von der Leyen bizottsági elnök mandátuma kezdetén létre akarta hozni az európai élet védelméért felelős biztosi pozíciót. Persze a tiltakozások, a sajtóból és az NGO-k részéről érkező nyomás hatására végül nem ez lett a végső elnevezés. Az akkori hiszti és az arra adott reakció ugyanakkor tűpontos lenyomata volt annak, amit azóta is látunk. 

Ha véletlenül a józan ész felülkerekedne a brüsszeli bürokrácián és az azt behálózó szélsőségesen liberális deep state-en, akkor máris megvan az a sajtómunkásokból, NGO aktivistákból és zöld, liberális politikusokból álló kör, amely hadjáratot indít.

Éppen ez az, ami miatt hiába látják egyre többen Brüsszelben is a korábbi migrációs politika kudarcát, nem mernek, vagy csak nagyon lassan mernek elfordulni ettől. Még akkor is így van ez, ha az emberek közben homlokegyenest mást szeretnének, mint amit az Európai Uniót fogságában tartó szűk kör. Mert abban is biztosak lehetünk, hogy az európaiak többsége velünk, magyarokkal ért egyet akár a migráció, akár a gender, akár a szankciók témájában. Csak nyugaton már annyira érett a demokrácia, hogy elfelejtik őket megkérdezni arról, hogy miről mit gondolnak.

A címlapképen határvadász látható szolgálat közben a magyar-szerb határon, Röszke közelében 2022. szeptember 28-án. Forrás: MTI/Rosta Tibor