Évente 200 milliárd forintba kerül az elhízás a magyar társadalomnak

Az egyik legsúlyosabb, ráadásul recidiváló, azaz visszatérő népbetegségünk az elhízás, amely közvetlenül és közvetve – szövődményei által – rengeteg életidőt emészt fel, életeket olt ki vagy rövidít meg és nemcsak az érintettek, de az egész társadalom számára is költséges. Egészségvédelmi, környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontból is legalább annyira fontos téma, mint a klímaváltozás vagy az inflációs nyomás, és bár sokat cikkeznek róla, úgy tűnik, nem eléggé hatékonyan ahhoz, hogy a fogyás helyes útjára terelje az érintettek többségét. Dr. Bedros J. Róbert miniszterelnöki főtanácsadó, a Dél-budai Centrumkórház-Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatója, a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapítója és elnöke, obezitológiai tanszékvezető elemzi a helyzet súlyosságát.

– Egyre több hír lát napvilágot a fogyással és a fogyókúrákkal kapcsolatos anomáliákról. Legutóbb az inzulinrezisztencia kezelésére szolgáló gyógyszer hiányáról számolt be a sajtó, mondván, hogy azért nem kaphatók bizonyos készítmények, mert a fogyókúrázók felvásárolják. Milyen készítményeket írhat fel az orvos fogyókúrázóknak és ezek pontosan hogyan hatnak a fogyni vágyók szervezetére? 

– Kicsit pontosítanám a hírt: a 2-es típusú cukorbetegségben és elhízásban használható hatóanyagokról van szó. Az Európai Unióban és hazánkban kétféle, korábban cukorbetegek kezelésére használatos injekciós készítmény kapott engedélyt az elhízás kezelésére is. Ezek közül nálunk csak az egyik, a naponta adandó injekció van forgalomban elhízottaknak. Ezen kívül létezik egy évtizedek óta kapható orvosság, illetve egy másik tablettaféleség is, amelyek szintén adhatók elhízásban. Az elhízás kezelésére is alkalmas injekciós készítmények hatóanyagukban ugyanolyanok, mint a cukorbetegségben használatosak, a különbség az adagolásban rejlik.

– Lehet-e csupán gyógyszerektől várni a fogyást? Létezik-e olyan stádiuma az obezitásnak, amikor már gyógyszer nélkül nem lehet fogyni vagy a gyógyszeres kezelést leginkább az obezitással összefüggően kialakuló betegségek miatt írja fel az orvos? 

– Az elhízás valóban betegség, de a gyógyszer önmagában nem hatásos, csak kiegészítő szerepet játszik, mivel az életmódbeli utasításokat, változtatásokat ekkor is be kell tartani. Ezek nélkül a gyógyszer sem elég.

Fogyni csak az tud, aki „fejben” ott van: tudomásul kell venni, hogy ha nincs meg egy erős elhatározás a fogyásra és utána a súlytartásra, akkor siker sincs.

– Ideje tiszta vizet önteni a pohárba a fogyókúrával kapcsolatos tévhitekről! Melyek a leggyakoribb és a legkárosabb tévképzetek a fogyással kapcsolatban és ezek miért károsak? 

– A testtömegcsökkentéssel kapcsolatban nagyon sok tévhit, csodavárás kering, ezerféle módszert ajánlanak a neten és persze mindegyik gyors sikerrel kecsegtet, akár a fotelben süteményt eszegetve is. A legtöbb tévképzet abból adódik, hogy sokan képtelenek reálisan felmérni a bevitt kalóriamennyiségüket – ők azok, akik saját énképük szerint a „levegőtől is híznak”.

Az első lépés ezért a reális szembenézés, a második pedig az állapotfelmérés – jelentős túlsúly esetén az obezitológiai szakrendelésen. Fogyni csak megfelelően összeállított étkezési- és mozgásprogramra épülő életmódváltással lehet, amelyhez bizony nagyobb önfegyelem, odafigyelés és szervezettség kell. 

– A divatfogyókúrák Mekkájában élünk, mégis egyre kövérebbek vagyunk. Miért nem sikeresek ezek a fogyókúrák?

– A divatfogyókúrák jellemzői, hogy mind azt ígérik, hogy minden erőfeszítés nélkül nagyon rövid idő alatt sok-sok kilótól szabadítják meg a fogyni vágyókat. Jellemző, hogy ebbe a csapdába azok sétálnak bele, akik már túl vannak néhány sikertelen fogyókúrán, és mástól várják a csodát, vagyis a súlyvesztést. Ők valójában nem akarnak túl sok energiát beletenni – ezért is vallottak kudarcot korábban –, ugyanakkor súlyos összegekkel váltják ki az akaraterő hiányát. Ami talán ennél is rosszabb, az a villámfogyókúra, amely nem hoz tartós eredményt. Rövidtávon a drasztikus kalóriamegvonás az izomtömeg jelentős csökkenését eredményezheti, mivel nem onnan fogyunk, ahonnan kellene és arányaiban a zsírvesztés nem lesz jelentős. A villámfogyókúra után villámgyorsan és „kamatostul” jönnek vissza a leadott kilók – ezt nevezzük jojó effektusnak, ami külön is megterheli a szívet, nemcsak a túlsúly maga. Tapasztalataink szerint hosszabb távon a sikertelen gyors fogyókúrákkal nagyon jól meg lehet hízni, ezért a tartós megoldás csak az életmód változtatás lehet. Ráadásul az még a jobbik eset, ha a csodakúrák csupán a beígérteket nem teljesítik: találkoztunk már súlyos egészségkárosodást szenvedett betegekkel, de előfordult haláleset is. 

– Milyen káros hatásai lehetnek egy villámfogyókúrának? 

– Sokan nem tudják, de a vény nélkül, még rosszabb esetben az interneten beszerezhető fogyókúrás tabletták gyakran vízhajtó hatóanyagot tartalmaznak, amelyek felboríthatják a szervezet vízháztartását és ionegyensúlyát – ez szív- és érrendszeri betegeknél nagyon kockázatos lehet. A szakorvosi segítség nélkül radikális fogyókúrába kezdőknél gyakran jelentkezik fáradékonyság, gyengeség, alvászavar, hajhullás, bőrproblémák – mindez már jelzi, hogy rossz úton járnak. Súlyosabb esetben felléphetnek szívpanaszok, epegörcs, nők esetében kimaradhat menstruáció, sőt, tartós hormonális zavarok is előfordulhatnak. Problémás lehet az ásványi anyagok hiánya is, például ha alacsony a szervezet káliumszintje, az okozhat hányingert, vagy izom- és szívműködési zavarokat. 

– Milyen fokozatai vannak az elhízásnak és melyik stádiumban mi történik a szervezetben? Mikortól nevezzük betegségnek a súlygyarapodást?

– Az elhízásnak három fokozata létezik, ezeket a testtömegindex-szel (TTI) jellemezhetjük. 30 kg/m2 feletti TTI már elhízást jelent.

• 30 – 34,99 I. fokú elhízás
• 35 – 39,99 II. fokú elhízás
• 40-től III. fokú (súlyos) elhízás. 

Minél kifejezettebb az elhízás, annál nagyobb a kockázat az elhízással összefüggő betegségek kialakulására.

Elhízásban emelkedik a vérnyomás, rosszabbodik a szénhidrát-anyagcsere, kifejezett hajlam alakul ki a cukorbetegségre, emelkedik a vérzsírszint, fokozódik a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. 

– Az orvostudományon belül ma már külön szakterület, az obezitológia foglalkozik az elhízás kezelésével. Mikor – milyen stádiumban – érdemes/kell obezitológushoz fordulni?

– Bármikor. Már egészen korai szakaszban is érdemes beutalót kérni és felkeresni akár a Dél-budai Centrumkórház – Szent Imre Egyetemi Oktatókórház szakrendelését is; a lejtő elején könnyebb megállni, mint a szakadék szélén. Persze legtöbb esetben akkor keresik az obezitológust, ha már minden próbálkozás kimerült, azaz a sok-sok sikertelen fogyókúrát követően. De attól mindenkit óva intek, hogy jelentős túlsúly leadására szakszerű segítség nélkül vállalkozzon!

– Amennyiben nincs szervi vagy hormonális probléma a hízás hátterében, mi a fogyás optimális folyamata, üteme az egyes stádiumokban? Mit kell tenni annak érdekében, hogy a fogyásunk tartós legyen?

– A közhiedelemmel ellentétben az elhízások döntő többségében nincs hormonális eltérés. Ugyanakkor sokszor tapasztaljuk azt, hogy emiatt keresnek meg minket a betegek. Az alacsony pajzsmirigyműködés valóban vezethet túlsúlyhoz, de ez csak néhány százalékban tapasztalható. Sokan szinte „reménykednek” benne, hogy valamilyen hormonális betegséghez köthető elhízásuk, hiszen ekkor vétlenek, úgymond nem tehetnek az állapotukról és arra is számítanak, hogy gyógyszeres „beállítással” kvázi magától „elmúlik” a túlsúly. Ugyanakkor ez az esetek csak kis százalékéban mondható ki és – ahogy azt már korábban is hangsúlyoztam – az életmódváltoztatást nem lehet megúszni, hiszen ha visszatérünk a korábbi étkezési szokásainkhoz, akkor visszajönnek a leadott kilók. A fogyás optimális üteme a heti 0,5-1 kilogramm: ehhez a szervezet is alkalmazkodik és hosszabb távon is fenntartható.

– Társadalmi szinten milyen mértékben érinti a magyar lakosságot az elhízás problémája?

– A hazai felnőtt lakosságot a túlsúly problematikája kifejezetten érinti, mivel a lakosság mintegy 60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott.

Megfordítva ez azt jelenti, hogy a felnőtt lakosságban a normál súly van kisebbségben!

– Életkorbeli bontásban hogy néz ki jelenleg a túlsúllyal küzdők megoszlása?

– Az életkor növekedésével szaporodnak a kilók, amely azt jelenti, hogy minél idősebb lesz valaki, annál nagyobb lesz az esélye a túlsúlyra vagy az elhízásra. A kilók legtöbbször szinte észrevétlenül gyarapodnak, és sokszor nem is veszünk róla tudomást. Kijjebb eresztjük az övet, kicsit nagyobb derékbőségű ruhát veszünk és reménykedünk a csodában. „Majd nyárra leadom”, „több időm lesz odafigyelni magamra, ha elkezdődik az iskola a gyereknek”, „ha jó idő lesz, eljárok futni”, „ez most egy stresszesebb időszak” – ki ne ismerné ezeket a frázisokat?

– Mi okozza a gyermekkori elhízást? Genetikai vagy inkább életmódbeli tényezők állnak a háttérben, esetleg a negatív minta?

– A gyermekkori elhízás jelentős probléma világszerte. Ennek megelőzését már a terhesség előtt meg kell kezdeni, hogy ne legyen túlsúlyos vagy elhízott a leendő anya. A szülést követően a szoptatás nagyon fontos a csecsemőkori elhízás megelőzésében, mivel az anyatej a csecsemő részére szükséges összes tápanyagot tartalmazza, de tápszeres tápláláskor vagy az anyatej kiegészítésekor könnyebben kialakulhat a túltáplálás. Kritikus időszak még a serdülőkor a túlsúly szempontjából. A szülő, mint minta szerepe is nagyon fontos: sajnos elhízott szülőknek gyakran elhízott lesz a gyermeke is. 

– A túlsúly problémája a nemek közül nálunk nagyobb mértékben érinti a férfiakat, ugyanakkor azt is látjuk, hogy éppen a férfiak körében alacsonyabb az átlagéletkor. Ez a két adat összefüggésben van egymással? A túlsúly valóban képes megrövidíteni az életet?

– Az elhízás valóban fokozza a halálozást. Nemzetközi felmérések szerint 80 százalék az esélye annak, hogy egy normál súlyú egyén megérje a 70. életévét. Másodfokú elhízásban ez 60, míg extrém elhízásban 50 százalékra csökken. A túlsúly és az elhízás férfiak 66 százalékát, míg a nők 61 százalékát érinti. Nyilván ez is szerepet játszik a férfiak alacsonyabb várható élettartamában, ugyanakkor ezen kívül számos más tényezővel is számolnunk kell. 

– Ha térképre vetítjük az elhízottak előfordulásának arányát, jelentős regionális különbségeket látunk – ez világviszonylatban is igaz, nemcsak Magyarországon. Nálunk mi okozza a területi különbségeket? Milyen mértékben tekinthető szociális problémának az elhízás?

– A hazánkban is megfigyelhető területi különbségeket lényegében az életmódbeli és az iskolázottság közötti különbségekben kereshetjük. A KSH adatai szerint legtöbb elhízott Dél-Dunántúlon (26 százalék), míg a legkevesebb Budapesten (19 százalék) él. Túlsúly vonatkozásában Nyugat-Dunántúl vezet (37 százalék), míg itt is a budapestiek vannak a legjobb (32 százalék) helyzetben.

– Önnek köszönhetően tavaly óta a Pécsi Tudományegyetem és a DBC-SZIOK együttműködésében, az ön által vezetett önálló egyetemi tanszéken oktatják az elhízástudományt. Úgy tűnik, az elhízás népbetegség: az egészségügyi ellátórendszer mely pontjait kell jobban felkészíteni az elhízással kapcsolatos problémák kezelésére? Kikből lehetnek obezitológusok? Kinek kell a beteget obezitológushoz irányítania, ha a páciens nem közvetlenül ilyen szakemberhez fordul?

– Igen nagy lépést tettünk az elhízástudomány hazai elismertsége érdekében az Obezitológiai Tanszék létrejöttével, amellyel régi álmom vált valóra. Ez ráirányíthatja a medikusok figyelmét is az elhízás fontosságára, de leginkább ennek megelőzésére.

Az obezitológus olyan, licenc vizsgával rendelkező orvos, aki megalapozott ismeretekkel rendelkezik az elhízástudomány területén, és elhízott betegek kezelésében nyújt segítséget egy szakemberekből álló csapat vezetőjeként.

A licencképzésben már szakvizsgával rendelkezők vehetnek részt, ezek közé tartozik a belgyógyászat, a kardiológia, az endokrinológia vagy a gyermekgyógyászat.

A hazai ellátórendszer alappillérei a háziorvosok. Nagyon fontos lenne, hogy minden ott megjelenő pácienst mérjenek meg, számítsák ki az elhízás diagnosztizálására alkalmas testtömegindexet és a haskörfogatot. Az elhízás diagnózisa esetén próbálják meg a beteg érdeklődését felkelteni a testtömegcsökkentés irányába, hogy megelőzhetők legyenek az elhízással kapcsolatos súlyos kísérő betegségek. Az obezitológushoz történő beutalás jöhet a háziorvosok vagy az adott beteg ellátásával foglalkozó szakorvosok részéről is. 

– Az elhízás egyéni egészségügyi problémából társadalmi és gazdasági problémává nőtte ki magát. Miközben rengeteget költünk fogyókúrákra, egyre kövérebbek vagyunk, és ez az államnak is egyre többe kerül. Hol mutatkoznak meg az elhízás gazdasági hatásai?

– Valóban egyre komolyabb problémát okoz világszerte az elhízás.

Egyes becslések szerint hazánkban önmagában 200 milliárd forintot meghaladó kiadást generál évente az egészségügyben.

Ehhez társulnak még a beteg kiadásai: az elhízással összefüggő gyógyszerelés (pl. szívgyógyszerek) kiadásai, illetve azok az egyéb, de nem elhanyagolható problémák, mint a rossz életminőség, a gyakoribb betegeskedésből adódó munkateljesítmény kiesés és a korai halálozásból eredő veszteségek. 

– Hogyan lehetne társadalmi szinten visszaszorítani az elhízás mértékét? Jelenleg milyen programok és lehetőségek támogatják a hatékony életmódváltást Magyarországon? 

– Társadalmi szinten nagyon fontos lenne egy népegészségügyi program kidolgozása, amely kifejezetten az elhízás megelőzésével és hatékony kezelésével foglalkozna. A Szakmai Kollégium Belgyógyászat, endokrinológia, diabetológia és anyagcsere tagozata a vezetésemmel most dolgozza ki a felnőttkori elhízás kezelésének hazai irányelveit. Ennek gyakorlatba történő átültetése sokat lendíthet majd az elhízottak kezelésében és gondozásában. Már2007-ben a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaságot (MOMOT) is azzal a céllal alapítottam, hogy az elhízást visszaszorítsuk az aktív testmozgással gazdagított életmód népszerűsítésével. Ezzel összhangban a tudományos kutatások eredményeinek mielőbbi gyakorlati alkalmazását is fő feladatunknak tartjuk, ugyanakkor nagy figyelmet fordítunk az elhízás kísérőbetegségeinek felismerésére és megfelelő kezelésére is. Ennek megfelelően az elhízás multidiszciplináris, azaz több tudományterületet érintő megközelítésére van szükség. A MOMOT elismertségét jelzi, hogy társaságunk tudományos rendezvényein a fővédnökséget eddig minden alkalommal Magyarország köztársasági elnökei látták el, míg a védnökséget az egészségügy miniszterei, államtitkárai, illetve a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vállalták el. A lakosság egészségének megőrzése érdekében nagy lépést jelent a hazai egészségügyben egy elhízástudománnyal foglalkozó obezitológiai tanszék megalapítása, mivel ez megfelelő súlyt ad mind az egyetemi képzésben, mind a posztgraduális oktatásban a témának.