Molnár Miklós atya: „Ezért”
A Szentírásban található egy érdekes összefüggés annál az esetnél, amikor Keresztelő Szent János és a farizeusok tanítványai böjtölnek. Bár az eredeti görög szöveg pusztán tényként közli, hogy voltak ezek a tanítványok, akik böjtöltek akkor és eljöttek Jézushoz és mondták a panaszukat, mégis a szöveg utal az ok-okozati összefüggésre, vagyis, hogy mivel ők böjtöltek, ezért számonkérik Őt, hogy miért nem teszik ezt a tanítványai is. Márk evangéliumának ez a 2. fejezetében (2,18) szereplő esemény fontos tanulsággal szolgál nekünk, keresztény embereknek! Legyen ez az „ezért” most az elmélkedésünk tárgya!
Az elmúlt hónapokban végig vettünk pár dolgot, ami a vallásgyakorlatunkat hivatott tisztítani. Most egy olyan jelenséget nézünk meg, ami sokkal inkább a többi emberrel való kapcsolatunkat javíthatja. Amikor Jézust számonkérik, miért nem böjtölnek, a kiindító ok egyszerű: „mi böjtölünk, ti miért nem”. Előfordul, hogy vallásgyakorlataink hátterében kényszerűség, vagy valamiféle szorongás áll. Azért cselekszem így, mert félek másként tenni. Mint pl. a tékozló fiú bátyja, aki nem mer otthonról elmenni, de irigykedik az öcskösre, hogy az elbulizza a vagyonát. Amikor a hitünkben nincs meg a szabadság, a szeretet gyakorlása, bizony sokszor csak feladat lesz. Ebből, pedig elvárás születik a másik ember felé: „ha nekem nehéz, ő mit szórakozik ott”.
Ezzel megszületik bennünk az „ezért” lelkülete.
Mivel nekem nehéz, ezért tőled kérem számon, hogy miért nem jössz ezen az úton. Az egész világunk története éppen úgy, mint a személyes útjaink, mind-mind arról szól, hogy kapcsolatban legyünk Istennel. Szeretetkapcsolatban. A szeretethez azonban szabadság kell. Nem véletlen vállalta a veszélyét Isten a teremtéskor, hogy szabadakarattal is megajándékoz minket! Hiszen a saját képére való teremtés elsősorban éppen azt jelenti, hogy képessé tett a szeretetre. Nem arra az ösztönös hálára, ami a legaranyosabb kiskutyát is emberivé teszi a szemünkben, és önzetlenné, miközben nem is igazán tudna másként cselekedni! Nem, hanem arra az igazi szeretetre tett képessé, amely akár az ellenséggel szemben is képes megváltoztatni a viszonyulásunkat. Ha pedig a szeretet minden törvény foglalata és célja, sőt a természetünk végső értelme, akkor bizony a törvény a szabadságra is kell, hogy neveljen, akárcsak Krisztusra (vö.: Gal 3,24). Itt, a Galata levélben a hit, természetesen az istenkapcsolatot jelenti, nem egy filozófiai gondolattal való azonosulást. Ez különbözteti meg az ószövetségi törvényfelfogást az újszövetségitől. Az ószövetséginél a törvény a bűn ereje lett (vö.: 1Kor 15,56), míg itt már a szeretetben értelmezzük a törvényt, hiszen Krisztusban magyarázzuk azt.
Így az „ezért” lelkülete egészen idegen Istentől.
Nem azért kell jónak lenni, mert mások azok, vagy mert törvény van rá. (A törvény sokkal inkább megtanít minket, hogyan kell jónak lenni.) Hanem azért, mert megismerjük Isten szeretetét és az minket is lángra lobbant! Nem érzelmi szinten csupán, mégis egyáltalán nem idegen tőle az érzelem. Az elmúlt hónapok ismeretei alapján, amikről a cikkekben gondolkodtunk, már világosan látszódhat, hogy amikor megjelenik bennem az „ezért” lelkülete, az gyanúsan rólam szól és nem a másikról, akinek szegezem a kifogásaim! Inkább azt mondja el, belőlem mi hiányzik, mint azt, hogy mim van. Különben könnyen a farizeusok hibájába eshetek és már sorolom is, kiknél vagyok jobb! Ha mégis érzékeljük ezt magunkban, jó megállni és tisztázni, miben kell fejlődnöm!
Ugyanakkor, ahogy már többször írtam, az Isten nagyvonalú velünk. Azért, mert valamit kényszerességből, vagy félelemből, vagy kissé torz kötelességtudatból teszek, azért még az Úr kedves áldozatként fogadja el tőlem, mert tudja, hogy miből formált és tudja, hogy hol tartok az egyéni fejlődésemben. Vannak, akik úgy képzelik, hogy Isten sértődékeny, ha nem egészen tiszta a cselekedetem, vagy a hitem, és féltékeny a sikereinkre. De ezzel Isten dicsőségét és nagyvonalúságát degradálom. Büszke, akár egy szülő a gyermekére, ha valamit önerőből is elér, s az én sikereimben a saját sikerét is meglátja. Ettől még az Ő kegyelme végtelent hidal át.
Végül le kell tisztáznom, hogy eléggé önkényesen csak egy szűk jelentését használtam az „ezért” szónak.
Természetesen, van olyan, hogy jogos az ezértünk. Ha azt mondom, hiszek, ezért cselekszem a jót, máris találtam egy ilyet. Vagy, hogy szeretem az Urat, ezért ha nehéz is, kitartok mellette, szintén jogos. A kitartás szinte az egyetlen, amit hozzá tudunk tenni Isten végtelen ajándékaihoz. De, talán érthető volt a szándékom, hogy érdemes a belső szabadságunkból fakadóan, jókedvűen tenni azt, amit helyesnek látunk, s érdemes gyanakodni, amikor az jön a számra: „ezért most te is tartozol ennyivel”. Nem a viszonzásért, nem a háláért váltott meg minket Krisztus, hanem azért, mert szeret. Ha mi másért tesszük a jót, akkor nem krisztusi módon cselekszünk.
A címlapkép forrása: Pixabay
