Diszlexia és diszgráfia – kiemelten fontos a kortársak érzékenyítése

Ha a diszlexiára gondolunk, akkor legtöbbeknek a „makogó” olvasás ugrik be, azonban nemcsak az olvasás folyékonysága, pontossága, hanem az olvasott szöveg megértése is komoly nehézséget okozhat az érintett személyeknek. Koncz Angéla logopédus szakértővel arról beszélgettünk, mi a különbség a diszlexia és a diszgráfia között, s hogy miért fontos a kitartó gyakorlás, célzott kezelés – mert bizony komoly akadályokat okozhat az iskolai előmenetelben, ha mindez nem történik meg. Azt is megtudhattuk, hogy milyen segítség elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki szép eredményeket érjen el a kezdeti nehézségek ellenére.

– Először is érdemes tisztázni a fogalmakat: mi a különbség a diszlexia és a diszgráfia között? Előfordul, hogy mindkettő egyszerre jelentkezik, vagy egyik generálja a másikat? Egyszóval van-e, és ha igen, mi a kapcsolat a kettő között?

– A diszlexia és a diszgráfia is az írott nyelvi zavarok körébe tartozik. A diszlexia olvasási zavart jelent, mely az olvasás elsajátítása, azaz olvasástanulás közben jelentkezik. Ezt fejlődési diszlexiának nevezzük, melynek fontos kritériuma, hogy az érintett gyermek normál (vagy afölötti) intelligenciával rendelkezik. Ettől meg kell különböztetnünk a diszlexia szerzett formáját, ami valamilyen agyi sérülés (pl. stroke) következtében alakul ki. Ebben az esetben az illető személy már megtanult olvasni, azonban az agyi történés miatt elveszíti ezt a képességét és újra kell tanulnia.

Ha a diszlexiára gondolunk, akkor legtöbbeknek talán a „makogó” olvasás ugrik be, azonban nemcsak az olvasás folyékonysága, pontossága, hanem az olvasott szöveg megértése is komoly nehézséget okozhat az érintett személyeknek.

A diszgráfia az írás kivitelezésének zavarát jelenti. Tehát rendezetlen, nehezen olvasható írásképet kell elképzelnünk, melynek hátterében legtöbb esetben valamilyen finommotoros probléma áll. A két állapot nem feltétlenül jár együtt, hanem az ún. diszortográfia, azaz a helyesírás zavara az, ami a legtöbbször együtt jár a fejlődési diszlexiával. Hiszen hogyha nehezen megy az olvasás, az a helyesírás megtanulására is negatív hatással lesz várhatóan.

– Napjainkban elég sokan ismerik ezeket a kifejezéseket, benne vannak a köztudatban, de mi a tapasztalat: felismerik az érintett gyermekek szülei, illetve tanárai (pedagógusai), ha ilyen jellegű problémáról van szó?

– A tanítók természetesen igen, észlelik, hogyha egy gyermek olvasástanulása, szövegértése nem a szokásos mederben halad. Ilyen esetben a logopédus az a szakember, aki megfelelő terápiában tudja részesíteni az érintett gyermeket.

A tapasztalatok szerint a tanítók tájékozottak abban, hogy az olvasás zavara a legtöbb esetben együtt jár a helyesírás zavarával, vagyis a korábban említett diszortográfiával. Amikor a hosszú, alapos gyakorlás sem javít a helyesíráson, akkor szintén segítséget jelenthet a logopédus bevonása.

Az olvasás megsegítésével párhuzamosan javul a helyesírás is, ez azonban hosszú folyamat, a logopédiai terápia egymásra épülő, apró lépésekből áll. Tehát általában a szülők a tanítók, a logopédus által realizálják gyermekük állapotát.

A diszgráfia pedig már az írástanulás kezdetekor megmutatkozhat, ha a gyermek görcsösen fogja a ceruzát, nem tudja szépen kerekíteni a betűket, kimegy a vonalközből. Egy gyakorlott pedagógus azonban tudja, hogy ez az állapot az írástanulás kezdetekor még több gyermekre is jellemző lehet, majd szépen feloldódik a görcsösség. Viszont, ha több hónapig is fennáll ez az állapot, akkor érdemes lehet valamilyen mozgásos fejlesztésben gondolkodni.

– Mik azok a jelek, amelyek felhívják a figyelmet a problémára, ami miatt mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni? Mikor lehet legkorábban diagnosztizálni  a diszlexiát és a diszgráfiát?

– Mindkét állapotnak lehetnek jelei már az óvodában is. Ha a gyermek nem érdeklődik a mesehallgatás iránt; nem tud megtanulni rövid mondókákat, verseket; nem tudja elmondani, hogy miről szólt a hallott mese; vagy nehezen megy számára az, hogy meséljen egy képről; esetleg nehézkesen találja meg két alakzat között az apróbb különbséget; vagy gyenge a rövidtávú memóriája – ez mind intő jel lehet a jövőbeni olvasáselsajátítás szempontjából. Emellett már az ovisoknál is meg lehet figyelni, hogy milyen a ceruzafogás (akkor jó, ha nem feszes, görcsös), illetve azt, hogy színezéskor mennyire tud a gyermek a vonalon belül maradni és a különböző vonalvezető feladatokban hogyan teljesít. Természetesen azt kihangsúlyoznám,

hogy ha az ovis gyermekünk nem szeret verset tanulni, vagy épp nem a kedvence a színezés, az nem jelenti, azt, hogy diszlexiás vagy diszgráfiás lenne. Ennek megállapítása a logopédus feladata, melyhez különböző vizsgálati anyagok állnak rendelkezésre.

Klasszikus értelemben diagnosztizálni csak iskoláskorban tudjuk ezeket az állapotokat, azonban vannak úgynevezett diszlexia-veszélyeztetett gyermekek, akiket a logopédus szűr ki a kötelező 5 éves logopédiai szűrésen. Ebben a szűrővizsgálatban olyan nyelvi készségeket vizsgálunk, melyek megléte elengedhetetlen a sikeres olvasás- és íráselsajátításhoz.

– Milyen segítséget lehet és kell igénybe venni ezekben az esetekben?

– Ahogy már említettem, logopédushoz kell fordulni. Ideális esetben már az óvodában észlelik az óvodapedagógusok a fent említett intő jeleket és felveszik a kapcsolatot az óvoda logopédusával. Az a leghatékonyabb, ha már iskoláskor előtt fejlesztésbe kerülnek a diszlexia-veszélyeztetett gyermekek, de természetesen akkor is szépen támogatható az olvasástanulás, ha a gyermek már iskolás. A logopédiai terápia tartalmaz mozgásos elemeket is, de érdemes emellé még valamilyen mozgásos fejlesztést, tornát is beiktatni.

– Létezik teljes „gyógyulás”, vagy csupán fejleszteni lehet azt az állapotot, amit ezek a problémák okoznak?

– A diszlexia nem betegség, hanem egy olyan állapot, melynek hátterében feltételezhetően valamilyen megváltozott agyi működés áll. Mai napig nem tisztázott egyébként, hogy miért alakul ki pontosan ez az állapot. Ebből adódóan a „teljes gyógyulás” állapota nem elérhető, azonban szakszerű fejlesztéssel gyönyörűen kialakíthatók azok a stratégiák, módszerek, melyek segítségével a gyermek megtanul működni az írott nyelv világában és külső szemlélő számára gyakorlatilag tünetmentessé válhat.

– Milyen akadályokat okozhat a diszlexia és a diszgráfia az iskolai előmenetelben?

Az iskolai előmenetelben sajnos súlyos problémákat is okozhat a diszlexia. Ez abból adódik, hogy társadalmunkban nélkülözhetetlen az olvasás és az írás ahhoz, hogy információhoz, tudáshoz jussunk. Így nemcsak az iskolában, hanem a mindennapi életben is hátrányt okoz, hogyha valaki nem tud jól olvasni, nem tudja értelmezni az olvasottakat. Amiben nehézséget okozhat még a diszlexia az az idegennyelv tanulás.

A diszgráfia ebből a szempontból kevesebb gondot okoz hosszú távon, hiszen az iskolán kívül már elég keveset írunk kézírással. Ebben a tekintetben meghatározó a pedagógus attitűdje is: mennyire fontos az számára, hogy gyöngybetűkkel írjanak a gyerekek?

A helyesírás zavara, tehát a diszortográfia nyilvánvalóan megnehezíti azt, hogy egy gyermek jó eredményt érjen el egy felvételin, vagy akár az érettségin. De, mint korábban említettem, az olvasás fejlesztésével legtöbb esetben a helyesírás is javulni fog.

– Tud olyan pozitív példát, biztató üzenetet (híres diszlexiást, vagy saját tapasztalatot) említeni azoknak a szülőknek és gyermekeknek, akiknek az életét jelenleg megnehezíti ez a probléma?

– Csak biztató, pozitív esetekről tudok beszámolni. Nagyon fontos a megfelelő szakember(ek) felkeresése és a kitartó munka. Személyre szabott, holisztikus fejlesztéssel nagyon szép eredményeket lehet elérni. Fontos a párbeszéd a gyermek-szülő-pedagógus-logopédus között, hogy egymással összhangban történjen a gyermek fejlesztése. Illetve kiemelten fontos a kortársak érzékenyítése, hogy az érintett gyermek ne legyen gúnyolódás tárgya, mert ez lelki sérüléseket is tud okozni. A diszlexiás gyermek nem buta, csupán máshogy gondolkodik!

Azt gondolom, hogyha azt mondom, hogy Albert Einstein is diszlexiás volt, akkor az megnyugtató lehet: diszlexiásként is lehet maradandót alkotni a tudomány világában! 

A címlapkép forrása: Koncz Angéla magángyűjteménye