Schmidt Mária: Mi lett veled, Németország?

Angela Merkel kijelentése, miszerint eszük ágában sem volt a kelet-ukrajnai helyzet békés rendezését elősegíteni, pusztán időt akartak nyerni Ukrajnának, hogy felkészülhessen a háborúra, egybecseng François Hollande egykori francia köztársasági elnök még régebbi kijelentéseivel – írta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a Látószögblogon.

Az igazgató elmondta, egyetért az amerikai és az európai vezetőkkel, miszerint Putyin 2022. február 24-i háborús cselekménye megsértette a nemzetközi jogot, vétett a szabályokon és a jogon alapuló nemzetközi rend ellen.

De mi a helyzet akkor Merkellel és Hollande-dal, akik a fentiek szerint szintén megsértették, sőt semmibe is vették a nemzetközi jogot, hiszen a minszki megállapodásokat 2015-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2202. számú határozatával nemzetközi jogi aktussá tette? 

– tette fel a kérdést a Terror Háza Múzeum főigazgatója. Megjegyezte, a helyzetet súlyosbítja, hogy az Európai Unió az oroszok ellen 2014 után bevezetett szankciókkal kapcsolatban kijelentette, hogy azokat a minszki egyezmények teljes betartása esetén feloldja. Most, hogy már tudjuk, hogy az Európai Unió két legfontosabb országának a vezetője rosszhiszeműen és megtévesztésből írta azokat alá, a többi európai vezető hitelességén is súlyos csorba esett. 

A második világháború után politikusgenerációk dolgoztak azon, hogy a németek és az oroszok között helyreálljon a bizalom. Konrad Adenauer tette meg az első lépéseket, Willy Brandt, Helmut Schmidt, Helmut Kohl és Gerhard Schröder a továbbiakat. Fülükben csengett a nagy Bismarck intelme, hogy Németország jövőjének záloga a jó viszony Oroszországgal. Angela Merkel azonban hosszú időre ellehetetlenítette a két nép közötti bizalmat. Árulásán nem lesz könnyű túllépni

– fejtette ki Schmidt Mária.  Kiemelte, Merkel nagy erényeként emlegették, hogy fizikus, a számok embere, aki a reálpolitika alapjain áll.  De reálpolitikus sem volt, hiszen irracionális döntések sorát hozta – helyesbített. Emlékeztetett, minden számítást mellőzve promt bezáratta az atomerőműveket, hogy a szél-, illetve napenergiákra állítsa át országát. Ehhez sem gazdaságossági, sem az energiamixre vonatkozó számításokat nem végeztetett, vagy ha igen, azok eredményeit semmibe vette. Nem fejlesztette a német infrastruktúrát, nem fordított sem elég figyelmet, sem elég pénzt az információs társadalomnak megfelelő hálózatok kiépítésére.

Schmidt Mária hangsúlyozta, Németország demográfiai katasztrófát él meg. Ez veszélyezteti jóléti identitását, aláássa szociális- és nyugdíjellátó rendszerének fenntarthatóságát és megkérdőjelezi iparának működőképességét. A német nők nem szülnek, a német fiatalok nem vállalkoznak, nem dolgoznak.

Azért, mert a németek túlságosan elkényelmesedtek, és mert az újraegyesülés óta semmilyen hivatásuk, feladatuk nem maradt. A jólét és a biztonság tunyává, felelőtlenné és érdektelenné tette őket

– emelte ki a Terror Háza Múzeum főigazgatója, majd megemlítette, hogy szerinte Merkel számára kényelmesebb és egyszerűbb volt a feladatot ráhagyni az amerikai megszállókra, hiszen a németek biztonságának és a védelmének szavatolása úgy is rájuk hárult. A szabadság hiánya majdnem teljesen megszüntette a német kultúrát és a tudományt, az országot ma belengi a fásultság, a közöny és az unalom. Az Északi Áramlat csővezeték amerikai felrobbantásáról Schmidt Mária azt írja, ezzel Németországgal szemben beállt a hadiállapot.

Hiába játssza azt a német elit, hogy nem is történt hadüzenet, kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy meg lett támadva, el lett árulva és hogy szövetséges nélkül maradt. Nem csoda, hogy kétségbeesetten és tehetetlenül kapálózik. Most kezdi csak kapiskálni, hogy Washington iránti elkötelezettsége erősen egyoldalú maradt. Az USA nem rá, hanem Londonra, Varsóra és Kijevre tett

– magyarázta, hozzátéve: jogosan tart attól, hogy további büntetésekkel is számolnia kell azért, mert összebútorozott Moszkvával és Pekinggel.

Amikor 2013. szeptember 22-én, választási győzelme után Merkel a kezébe adott német zászlót félredobta a kukába, nyilvánvalóvá vált, hogy neki Németország felszámolása a feladata. Alapos munkát végzett

– írja Schmidt Mária. A Terror Háza Múzeum főigazgatója Alain de Benoist novemberi felszólalását idézte:

Egyetlen európai országnak sem fűződött megvédendő nemzeti érdeke az ukrajnai háborúval kapcsolatos állásfoglalásához. Ebből pedig egyenesen következik, hogy az Uniónak békeközvetítőnek kellett volna ajánlkoznia. Meg kellett volna próbálnia a tűzszünet és a béke kieszközlését ahelyett, hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyek meghosszabbítják a háborút. Végül pedig értekezletet kellett volna tető alá hoznia Oroszország és Európa részvételével egy olyan új kollektív biztonsági rendszer kidolgozása céljából, amely minden fél érdekeit tiszteletben tartja. Az Európai Unió ehelyett csatlakozott az Atlanti-óceán túlpartján autoriter módon elrendelt szankciókhoz, holott ezek ellentmondanak az európaiak ipari és energetikai érdekeinek, olyannyira, hogy Európa lett a szankciók első áldozata. A népeket a szankciók bevezetésének szükségességéről nem kérdezték meg, a szankciók árát viszont ők fogják megfizetni. A szankciók kapcsán Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy „az európai gazdaság tüdőn lőtte magát”. Pontosan ez történt.

Az írást teljes terjedelmében a Látószög oldalán olvashatják.

Forrás: Látószög

A címlapképen Angela Merkel, az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltő Németország kancellárja látható az EU tagállami vezetőinek videokonferenciája után tartott berlini sajtóértekezleten 2020. november 19-én. Forrás: MTI/EPA/DDP pool/Andreas Gora