Magyarország nem eshet Nyugat-Európa hibájába
Mi magyarok nem eshetünk abba a hibába, hogy olyan példákat követünk, melyek már bizonyították demográfiai eredménytelenségüket – nyilatkozta lapunknak Benda József szocializáció kutató a demográfiai válság okairól.
– Az előző beszélgetésünkben arról számolt be, hogy a szocialista időszakban a nők munkába állítása volt az egyik fő ok, amely a népességcsökkenéshez vezetett. Mi történt a rendszerváltozás után?
– A nők munkaerőpiaci szerepe az 1990-es években átmenetileg – a privatizáció és a vállalati bölcsődék megszűnése miatt – visszaesett, de ma már szinte teljeskörűnek mondható, amit több intézkedés is célul tűzött ki. Magyarországon is – a foglalkoztatás és a gazdasági érdek mellett – van egy társadalmi réteg, amelyik a munkaerőpiacon szeretné önmagát megvalósítani. Ezt meg is teheti, mert minden támogatást megkap hozzá (pl. gyed extra, adókedvezmények, kismama szövetkezetek stb.), és ez sikeresnek mondható – munkaerőpiaci szempontból.
Azonban látnunk kell azt is, hogy ha egy kismama a lehető legkorábban visszamegy a munkahelyére dolgozni, akkor kisebb az esélye annak, hogy a testvérek is megszületnek.
Jelenleg a fenntartható fejlődéshez szükséges 2,1 termékenységet nem tudjuk elérni. 
– Van erre a termékenységi rátára európai példa?
– Európában nincs. A skandináv országokban, akikre hivatkozva korábban azt hirdették, hogy a nők munkaerőpiaci részvételének támogatása növelheti a gyermekvállalást – bár ők sem érték el soha a kívánatos szintet –, már megindult a termékenység csökkenése. Ezen most csodálkozik néhány demográfus.
Észre kellene venni, hogy az emberi jogok, az „egyenlőség” jelszavai mögött a pénzkapitalizmus láthatatlan gazdasági érdekcsoportjai húzódnak meg.
Ma már ők is a bevándorló sokgyermekes családok átnevelésében reménykednek. A gyermeknevelés munka: időt, pénzt, képességeket igényel.
– Franciaországot szokták Nyugat-Európában példaként emlegetni…
– Lehet hivatkozni különböző magasabb aránytermékenységű országokra, például Franciaországra, de ott sem éri el a 2,1 százalékot a termékenység, vagyis nincs jó példa Nyugat-Európában. Franciaország termékenységi mutatójának viszonylagos magasságában – a bevándorlók magasabb termékenysége mellett, töredékes ismereteim szerint – mégis van néhány megfontolást érdemlő elem. Ezek közé tartozik a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása. Ennek lényege az, hogy a kieső munkabért az állami költségvetés fedezi, tehát nem a munkahely vagy a család, mint nálunk. Ez fontos és jelentős gyermekszám-növelő tényező lehet.
Nálunk – más országokhoz képest – azért olyan alacsony a részmunkaidős foglalkoztatások száma, mert egy fél fizetésből nem lehet gyermeket eltartani.
Tehát a marketing mellett – több évtizedes igénye ez a munkáltatóknak és a családoknak – meg kell teremteni a feltételeket.
Európa és Franciaország is bajban van, ezért igyekszik migrációval feltölteni lakosságát. Az emögött meghúzódó végső cél igazából nem más, mint a munkaerőhiány csökkentése és a versenyképesség megtartása.
A GDP növelése, a versenyképesség szempontjából a termékeny korban lévő generációk támogatása a gyermekvállalásban, kockázati tényező.
– Mégis mintha idehaza is a teljes foglalkoztatás lenne a cél, az igazi eredményesség mutatója?
A munka nagyon fontos, az emberi kiteljesedés eszköze és eredménye. A gyermeknevelés a legértékesebb munka, szakrális feladat, ami túlmutat a megélhetésen, a szórakozáson, vagy a haszonszerzésen. Nem helyezhetjük a haszonszerző munka mögé, a második sorba, hiszen mi magunk is ennek vagyunk az eredményei.
Ha édesanyánk, szüleink, nagyszüleink nem áldoztak volna számolatlanul időt, energiát, szeretetet ránk, nem olvasná Ön sem ezt az írást.
Szüleink munkája generációkon keresztül termi gyümölcsét. 
Mi magyarok nem eshetünk abba a hibába, hogy olyan példákat követünk, melyek már bizonyították eredménytelenségüket. Nemzetünk fennmaradása érdekében meg kell találnunk az egyensúlyt az azonnali haszonszerzés és a jövő építése között.
Az az ország, amely nem tudja a reprodukcióját biztosítani, kiszámolható időn belül leépül.
Bárhogy fáj, az elmúlt tíz év 90 ezres születésszáma nagyjából egy 6,5 milliós ország utánpótlását fedezhetné, és idén még kevesebbre számíthatunk.
– Az idei év valóban mélypont a gyermekvállalásban. Nem lehet ez a koronavírus-járvány hatása?
– Van, aki így gondolja, sajnos én ebben nem egy egyedi esetet látok, hanem egy több évtizedes társadalomtörténeti folyamatot, amelyekről korábban is beszéltünk. Az 1950-es évek nemzetpolitikai intézkedései jelenünk részét képezik. 1954 óta lefelé mennek a demográfiai mutatók.
– Mit lehet tenni?
– A kormány felismerte a fenyegető demográfiai krízist, különböző programokat hozott létre, hogy ösztönözzék a gyermekvállalást, hogy támogassák a családokat. Ilyen például a gyermekek után járó szabadság, a csecsemőgondozási díj megemelése, az anyasági támogatás, a diplomás GYED, az első házasok kedvezménye, a diákhitel-tartozások könnyítése és természetesen ott van a babaváró hitel és a CSOK is.
A probléma ott van, hogy ezek az intézkedések mégsem voltak eléggé ösztönzőek.
A Nemzeti Bank elemzése kimutatja, hogy az európai országok összehasonlításában Magyarországon magas a családok támogatására elkönyvelt GDP arányú összeg, a termékenységi rátában azonban messze nem vagyunk annyira elöl, mint olyan országok, akik kevesebbet könyvelnek el családtámogatásra. Az MNB szakértői is megfogalmazták, hogyan lennének tartalékok.
Hogy melyek lennének ezek és milyen lehetőségek állnak Magyarország előtt, az Benda Józseffel készült interjúk következő részéből kiderül.
Tóth Gábor
Ez a lejtmenet az egész magyar nemzet sorsát meghatározhatja
Ez a lejtmenet az egész magyar nemzet sorsát meghatározhatja
„Kísérletezésre nincs idő, különben hatmilliós ország leszünk!”
Címlap Pixabay.com
