Advent negyedik vasárnapján fellobban az utolsó gyertya is a koszorún, ami jelzi, hogy az Üdvözítő közel van. Már csak napok kérdése és beköszönt az a csodálatos éj. Mária és jegyese már úton vannak az összeírásra Betlehem felé. Nem véletlen, hogy a mai evangéliumban József kerül a középpontba.

A hős férfi, a jegyes, aki fontos része a nagy isteni tervnek. Az Atya úgy akarta, hogy Jézus embertől szülessen, Máriától, de azt is tudta, hogy szüksége lesz egy földi édesapa jelenlétére is. Máriát nem hagyta magára az Úr. Már hónapokkal vagy akár évekkel korábban az Isten beleoltotta József szívébe a szerelem ajándékát. Szerelmes volt Máriába, hiszen csak így volt elég ereje ahhoz, hogy végig tudja csinálni mindazt, ami rá várt. Persze a szerelem mellett szükség volt az angyali megerősítésre, támogatásra: 

József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. (Mt 1,20)

A családban és a gyermekek nevelésében szükség van az apák jelenlétére. A fizikai védelemre, a biztos háttérre, a férfi vonások továbbadására, a férfiúi gondolkodásra és világszemléletre. Az anyák és apák együtt képesek olyan generációt felnevelni, amelyeknek vannak biztos értékei, látásában sem korlátozott. Úgy működik az ilyen család mint az emberi tüdő, hagyni kell, hogy a mind a két fele működjön és a test erős legyen. Szükségünk is van az erőre. Karácsony közeledtével minden olyan feszültté, türelmetlenné válik. A fogyasztói szokásaink rabjaivá válunk és feláldozzuk a piac oltárán az ünnepet. Pár napra akarjuk szűkíteni a jóság és a szeretet gyakorlását. Túlcsorduló örömmel bombázzuk mosolyunkkal, finomságainkkal a környezetünket, ami furcsává és persze frusztrálttá teszi annak elszenvedőit. Tessék szépen a lényegre figyelni! Pár napunk van eljutni Betlehemig. Kövessük a Szent Család útját és ne engedjük, hogy mások eltereljék a figyelmünket a lábnyomoktól, az istálló egyszerűségétől.

A címlapkép forrása: Pixabay

hirdetés