Trombitás Kristóf: Kifulladóban a balos tüntetések

Szépen és lassan érdektelenségbe fulladnak a legfrissebb, balos tüntetések is. Mire is gondolok? Mindazokra, amelyeket az elmúlt hetekben-hónapokban tartottak. Emlékezhetnek rá, a legkorábbiak még nyáron indultak, visszafogott habzással, csúcspontra jutottak október 23-án, pár tízezer fővel, azóta pedig nagyjából és nagyon maximum pár ezres létszámmal pörögnek tovább.

Hadd szögezzem le, hogy ezekkel a tüntetésekkel az égvilágon semmi gond sincsen. Magyarország egy demokratikus ország, ahol mindenki szabadságjogait garantálja az állam. Ezen szabadságjogok közé tartozik a véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadság is. A békés tüntetés egyenesen érdeke minden olyan országnak, ahol a maguk valójában léteznek ezek a jogok.

Önök fel tudnak idézni egyetlen olyan alkalmat is az elmúlt 12 évből, amikor a magyar hatóságok gátolták volna a résztvevőket abban, hogy éljenek alkotmányos jogaikkal?

Hát olyat, amikor valamennyire is erélyesnek nevezhető módon felléptek volna, még akkor is, ha éppen felmerült a lehetősége bizonyos erőszakos cselekedeteknek? Gondolok itt még sokkal régebben a Fidesz Lendvay utcai székházának ostromára, pár évvel ezelőtt pedig arra, amikor egy karácsonyfa mellett gyújtogattak szánkókat a tüntetők vagy amikor a Momentum akkori elnöke, azóta parlamenti képviselő, Fekete-Győr András – saját állítása szerint – egy füstgyertyát ejtett a rendőrökre?

Tudják, ilyenkor az emberben azért felmerül a kérdés, tisztában vannak-e azzal a szervezők és a megjelenők, hogy ha és amennyiben politikai szövetségesük, Gyurcsány Ferenc lenne ma hatalmon, aki egyébként a bőven legerősebb ellenzéki pártot irányítja, milyen intézkedésekkel szembesülhettek volna?

Elképzelik akár csak egy pillanatra is, hogy most ugyan jóleső nevetgéléssel telik a Demokratikus Koalícióval történő demonstrálás, de ha utóbbiak lennének hatalmon, könnyen véresen végződhetne egy hasonló összejövetel?

Nehogy egy pillanatra is félreértsük egymást. Nagyon jó, helyes és alapvető, hogy ilyen most nem történhet és teljesen biztos vagyok benne, hogy ameddig nemzeti kormány irányítja Magyarországot, addig ilyen elő sem fordulhat.

De talán, egyszer-egyszer felmerülhetne a most nagy ellenzéki ellenállók fejében, hogy 2010-ig bizony nem volt ilyen egyszerű kimenni az utcára. És akkoriban, ki tudja miért, Brüsszel nem látott jogállamisági problémát abban, hogy a rendőrök békésen demonstrálókat vertek véresre. Nem, ha baloldali kormány van, lásd még akár bármikor Franciaországot is, az a dolgok természetes lefolyása.

Jogállamisági probléma akkor van, ha a Klubrádió nem kap frekvenciát.

Visszatérve a balos megmozdulásokra, van azért egy különösen gusztustalan részük is. Konkrétan az, ahogy a pedagógusokat húzzák magukra, valószínűleg pár emberrel elhitetve, hogy ők valóban a tanárok érdekeit képviselik. És sajnos pont ezek az emberek nem veszik észre, hogy erről szó sincs. A baloldal mindig egy gazdatestet keres, amelyre ráakaszkodhat, majd ha már éppen nem lát több fantáziát az addigiban, keres egy másikat.

Árulják el nekem, önök szerint a pedagógusok akceptálható igényeit mennyiben fejezi ki az, hogy a noÁr művésznévre hallgató közéleti provokátor, aki egyébként annyira elnyomott, hogy színészként az elmúlt években sok százmilliós állami támogatású művekben játszott fő- vagy főbb szerepeket, fennen átkozódik és ocsmánykodik egy színpadról, Petőfit parafrazálva, roppant hamisan és antipatikusan? Hát az, hogy egy megvezetett, bármelyik pillanatban eldobható – mennyi ilyet láttunk – tinédzserlány a társa ebben? És ketten összefogva, telefonról olvasnak fel, kis híján káromkodásokat?

Ez hol találkozik a béremelés kérdéskörével? Sehol, mert ez semmi egyéb, csak a megszokott, ezerszer látott, balos provokáció.

Közelítenek a nagy hidegek, a lelkesedés is apad. Még a legkitartóbb balos szimpatizánsok közül is egyre többen veszik észre, hogy újra olyan lóra akarják őket ültetni a balosok, amelyen csak a leghangosabb potentátoknak jut hely és nekik is csak önös, politikai céljaik miatt.

Semmilyen szakpolitikai kérdésről sincs itt szó.

A címlapképen az abortusz korlátozása nők elleni erőszak – Tüntess velünk! tüntetés. Forrás: Vasárnap.hu/Szennyes Krisztián