Kaszab Zoltán: Guruló dollárok: a magyar szuverenitás a tét
Napról napra derülnek ki egyre meredekebb dolgok a baloldal kampányfinanszírozási botrányában, a guruló dollárok ügyében. A valódi probléma mégis az, amiről egyelőre kevesebb szó esik.
Már az igencsak borzolta a magyar néplelket, amikor egy forró nyári napon – talán a meleg miatti dekoncentráltságból adódóan – Márki-Zay Péter elszólta magát és elmondta, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) több, mint 1 milliárd forintot kapott Amerikából a kampányra, annak finanszírozására. Ezek után a magyar titkosszolgálatok is vizsgálni kezdték az ügyet a Nemzetbiztonsági Bizottság kérésére, a vizsgálatokból pedig az derült ki, hogy a botrány sokkal súlyosabb annál, mint amilyennek elsőre tűnt. Egyrészt az amerikából származó összeg eléri a 3 milliárd forintot, amelyből nemcsak az MMM-nek, hanem a DK-közeli Ezalényeg.hu portál kiadójának is jutott. Másrészt Rákay Philip leleplezése alapján szó sincs arról, hogy ezt a hatalmas összeget „mikroadományozóktól” szedték volna össze.
A részleteket tehát egyre pontosabban ismerjük, van ugyanakkor három dolog, amelyről egyelőre kevés szó esik.
Az egyik az maga a modell. Az amerikai összeg ugyanis nem a pártok, hanem egy civil szervezet és néhány cég számlájára érkezett, így nem is biztos, hogy bármilyen büntetőjogi tényállás megállja a helyét az esettel kapcsolatban. Valószínűleg ez sem véletlen és a rendszert eleve úgy találták ki, hogy óriási pénzek áramolhassanak benne úgy, hogy jogilag minden rendben legyen. Éppen ezért nehéz leleplezni és bizonyítani a tiltott külföldi finanszírozást még akkor is, ha a lóláb igencsak kilóg. Mert gondoljunk csak bele:
mennyire életszerű az, hogy egy DK-s, Jobbikos, vagy MSZP-s egyéni jelölt kampányába nem jutott az amerikai pénzből? Hogyan lehet ezt bizonyítani akár pro, akár kontra?
Sajnos valószínűleg most már sehogy. Ugyanakkor a rendszer maga nem volt új. Emlékezzünk csak vissza, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon hogyan is indultak el a baloldali jelöltek! Többségük – még akkor is, ha valójában pártpolitikus volt – egy civil szervezet logója mögé bújva vett részt a megmérettetésen, amelyet persze mindegyik párt támogatott. Az MSZP-s Nemény András Szombathelyen, vagy az akkor még Jobbikos Mirkóczki Ádám Egerben egyaránt „civil jelöltként” nyert polgármesteri széket.
Azt pedig azóta sem tudjuk, hogy ezekhez a civil szervezetekhez honnan és mennyi pénz vándorolt az akkori kampányban. Elképzelhető, hogy már az főpróbája volt a 2022-es akciónak?
A modellen túl van egy másik dolog is, ami mellett hajlamosak vagyunk szemet hunyni. Akármelyik baloldali politikust megkérdezi a sajtó a guruló dollárokról, úgy tesz, mintha még életében nem hallott volna róla. Sőt, a Nemzetbiztonsági Bizottság Jobbikos elnöke egészen odáig ment, hogy ez az egész Márki-Zay Péter ügye, amihez a pártoknak semmi közük nincs. Még ha el is fogadjuk, hogy a pénzekről csak Márki-Zay és közvetlen környezete tudott,
a baloldal akkor sem tehet úgy, mintha Márki-Zay nem a hat párt közös, konszenzusos jelöltje lett volna.
Persze érthető, hogy most igyekeznek minél nagyobb távolságot tartani tőle, de mondjuk ki egyértelműen: a hat baloldali párt, a DK, a Jobbik, az MSZP, az LMP, a Momentum és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje 2022-ben Márki-Zay Péter volt. Innentől kezdve pedig nincs helye mellébeszélésnek. Innentől kezdve nem lehet ez csak „Márki-Zay balhéja”. Politikai értelemben biztosan nem. Ez ugyanis tipikus esete annak, hogy ha tudtak róla az is baj (értjük miért), ha viszont nem tudtak róla, az talán még nagyobb baj, mert gondoljunk csak bele, hogy
az esetleges kormányra kerülésük esetén micsoda dróton rángatott brigád lett volna ez, amelynek nagy része azt sem tudta volna, hogy mi miért történik vele, körülötte.
És itt érkezünk el a harmadik, legsúlyosabb problémához. Márki-Zay Péter ugyanis a Magyar Nemzet tudósítása szerint egy sajtótájékoztatón elismerte, hogy konkrét vállalásokat is tett a külföldi pénzekért cserébe. Ráadásul olyanokat, mint az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, vagy a gyes és a családi pótlék emelése. Ha pedig ez tényleg így van, akkor a támogatásért a baloldal miniszterelnök-jelöltje egyértelműen belügynek számító dolgok megváltoztatását ígérte. Ez pedig már egy nagyon komoly szuverenitási kérdés. Ahol nem csak az az érdekes, hogy ez az ember kis túlzással aprópénzért eladta az országot.
Legalább ennyire fontos lenne tudni, hogy pontosan milyen érdekkörök és milyen célból kérték ezt Márki-Zaytól?
Kik azok, akiknek megért (legalább) 3 milliárd forintot az, hogy őt juttassák hatalomra? És vajon azok, akik nem sajnáltak ennyi pénz erre a célra, milyen eszközökkel próbáltak kormányt váltani a múltban? És ami még ennél is fontosabb: hogyan próbálják ezt megtenni a jövőben? Mert ne legyenek illúzióink: a támogatások mögött álló körnek nem ez volt az első és nem is az utolsó próbálkozása arra, hogy politikai változást idézzen elő Magyarországon. Ettől kezdve pedig súlyos nemzetbiztonsági érdek és szuverenitási kérdés hogy kiderüljön: kik voltak a „nagylelkű” adományozók?
A címlapképen Márki-Zay Péter, az Egységben Magyarországért miniszterelnök-jelöltje sajtótájékoztatót tart, miután leadta szavazatát az országgyűlési választáson és gyermekvédelmi népszavazáson a Hódmezővásárhelyi Szent István Általános Iskolában kialakított szavazókörben 2022. április 3-án. Forrás: MTI/Rosta Tibor
