Ferenc pápa: Isten nem csodajelekkel jön, ott rejtőzik mindennapi életünkben

November 27-én, advent első vasárnapján a Szentatya az Úr érkezésének módjáról elmélkedett a déli Úrangyala elimádkozását megelőző beszédében. Utána pedig többek között nők elleni szexuális erőszak széles körben elterjedt jelensége ellen emelte fel szavát. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását a Magyar Kurír közölte, melyből itt olvashatnak részleteket.

Kedves testvéreim, jó napot és áldott vasárnapot kívánok!

A mai liturgia evangéliumában egy gyönyörű ígéretet hallunk, amely bevezet bennünket az adventi időszakba: „Eljön a ti Uratok” (Mt 24,42). Ez reménységünk alapja, ez az, ami életünk legnehezebb és legfájdalmasabb pillanataiban is megtart bennünket: Isten eljön! Isten közel van, és érkezik! Ezt sose felejtsük el!

Az Úr mindig jön, az Úr meglátogat bennünket, az Úr közel van, és az idők végén visszatér, hogy ölelésébe fogadjon bennünket.

Amikor halljuk ezt a szentírási igét, feltesszük magunknak a kérdést: hogyan jön az Úr? Hogyan ismerjük fel és fogadjuk be? Időzzünk el röviden ennél a két kérdésnél!

Az első kérdés: hogyan jön az Úr? Sokszor hallottuk már, hogy az Úr jelen van utunkon, kísér bennünket, és beszél hozzánk. De talán mivel annyi minden elvonja a figyelmünket, ez az igazság csak elméleti marad számunkra; igen, tudjuk, hogy az Úr eljön, de nem éljük meg ezt az igazságot, vagy azt képzeljük, hogy az Úr feltűnő módon jön el, esetleg valami csodajel kíséretében. Ezzel szemben Jézus azt mondja, hogy ez úgy történik majd, „mint Noé napjaiban” (vö. Mt 24,37). És mit csináltak az emberek Noé napjaiban? Egyszerűen élték az élet normális, szokásos, mindennapi dolgait: „ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek” (Mt 24,38). Tartsuk észben: Isten ott rejtőzik az életünkben, mindig ott van, ott rejtőzik életünk legmegszokottabb és leghétköznapibb helyzeteiben.

Ő nem rendkívüli eseményekben jön, hanem a hétköznapi dolgokban, a mindennapi dolgokban nyilvánul meg.

Van azonban egy másik kérdés is: hogyan ismerjük fel és fogadjuk be az Urat? Ébernek kell lennünk, figyelnünk és virrasztanunk kell! Jézus óva int bennünket: fennáll a veszélye annak, hogy nem vesszük észre jövetelét, és nem vagyunk felkészülve látogatására. Máskor is idéztem már, amit Szent Ágoston mondott: „Félek, hogy az Úr észrevétlenül elmegy mellettem” (Serm. 88.14.13), vagyis félek attól, hogy elmegy mellettem, és nem ismerem fel! A Noé korabeli emberekről Jézus ugyanis azt mondja, hogy ettek és ittak, „semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat” (Mt 24,39). Figyeljünk erre: semmit sem sejtettek! El voltak foglalva saját dolgaikkal, és nem vették észre, hogy közeledik a vízözön. Jézus ugyanis azt mondja, hogy amikor ő eljön, „ha ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják” (Mt 24,40). Mi a különbség kettejük között? Egyszerűen az egyik éber volt, várakozott, képes volt észrevenni Isten jelenlétét a mindennapi életben; a másik viszont szétszórt volt, „elvolt, mint a befőtt”, semmit sem sejtett.

Testvéreim, az adventi időszak rázzon fel bennünket tompultságunkból, és ébredjünk fel álmunkból!

Kérdezzük meg magunktól: tudatában vagyok-e annak, amit átélek, odafigyelek-e, éber vagyok-e? Próbálom-e felismerni Isten jelenlétét a mindennapi helyzetekben, vagy szétszórt vagyok, és csak sodródom az eseményekkel? Ha ma nem vesszük észre jövetelét, akkor nem leszünk felkészültek akkor sem, amikor az idők végén jön el. Ezért, testvéreim, maradjunk éberek!

Várjuk az eljövő Urat, várjuk a közeledő Urat, mert ő itt van! Éberen várakozzunk rá!

A Szentatya teljes beszédét a Magyar Kurír oldalán olvashatják el.

Forrás: Magyar Kurír

A címlapképen Ferenc pápa hagyományos vasárnapi Úrangyala (Angelus) imádságot mond vatikáni lakosztályának a Szent Péter térre néző ablakából 2022. november 27-én, advent első vasárnapján. Forrás: MTI/EPA-ANSA/Riccardo Antimiani