Kaszab Zoltán: Égbekiáltó brüsszeli kettős mérce

18 milliárd euró, vagyis 7200 milliárd forint. Leírva, kimondva, hallva, mindenképpen elképesztő összeg. Ennyi pénz az, amelyet jövőre az Unió Ukrajna megsegítésére fordítana. És még csak nem is az újjáépítésre, hanem a működési költségekre.

A brüsszeli tervek alapján Kijev 12 havi részletben kapná meg az összeget, vagyis minden hónapban másfél millárd eurót utalnának át méghozzá azért, hogy az ukrán kormány fizetni tudja a nyugdíjakat, a fizetéseket és hogy egyáltalán: működőképes maradjon az állam. Óriási összegről van szó, de vajon tudják-e Brüsszelben, hogy kinek is adják és pontosan mire? Sajnos ne legyenek illúzióink:

a háború nem tette Ukrajnát egy jól működő, demokratikus, korrupciómentes országgá.

Azok a problémák, amelyek tavaly fennálltak, idén is megvannak sőt, még lehet, hogy súlyosbodtak is. Éppen a Lengyelországba csapódott ukrán légvédelmi rakéta ügyének kezelése mutatja meg a legjobban Kijev valódi arcát. Amikor is már mindenkivel szembemenve még mindig állította, hogy az oroszok lőtték ki a fegyvert. Ennek következtében pedig már magasrangú NATO tisztek is arról beszéltek, hogy Ukrajnában nem lehet bízni. Ezek után nem túlzás kijelenteni, hogy szinte teljesen ellenőrizhetetlen, hogy vajon pontosan mire költenék Kijevben ezt a hatalmas összeget és kinek a zsebét gazdagítaná pontosan?

Természetesen Ukrajnát segíteni kell, de ahogyan azt a magyar kormány is teszi, humanitárius és kétoldalú alapon.

Nem a háborút kell finanszírozni, hanem meg kell segíteni a bajban lévő milliókat, akiknek otthon kell a fejük fölé, a tél közeledtével pedig melegre és élelemre van szükségük. Nekik kellene az elsődlegesnek lenniük és nem a háború további finanszírozásának.

A körülmények és a sors ráadásul fura játékot játszik: Magyarországtól ugyanis nagyjából akkora összeget tart vissza Brüsszel, amelyet most odaadna Ukrajnának. És míg Budapesttel az EU legnagyobb baja, hogy nem tett elegendő erőfeszítést a korrupció ellen és mindenféle demokratikus deficitről beszél, addig ezek a dolgok Ukrajnában egyáltalán nem zavarják. És éppen ezzel buktatják le magukat a brüsszeli elefántcsonttoronyban ülők. 

Magasról tesznek ők ugyanis a demokráciára. A pénzek visszatartása, vagy odaítélése ugyanis teljes mértékig politikai alapon történik.

Semmilyen mindenkire vonatkozó standard, vagy követelményrendszer nincs arra vonatkozóan, hogy kinek adnak pénzt és kinek nem. Homályos, folyamatosan változó kritériumok vannak, amelyek alapján ezek szerint Ukrajna most éppen demokratikusabb, mint Magyarország. 

Az Uniós intézményrendszer pedig egyre jobban hasonlít a FIFA-ra: ott is „úgy gondolták” – jó sok pénz hatására -, hogy Katar jobb helye lesz a 2022-es világbajnokságnak, mint az Egyesült Államok.

Persze van még egy szempont az Ukrajnának szánt támogatással kapcsolatban, amiről még nem beszéltünk, ez pedig az, hogy Brüsszel ezt hitelből finanszírozná. És a kutya jó eséllyel itt van elásva. Mert ki jár jól ezzel a hitellel? Nem az EU, nem az EU tagállamai és polgárai és ne legyenek kétségeink, sajnos nem is a háború miatt szenvedő ukrán emberek. Sokkal inkább az, aki ezt a hitelt adja. Vagyis azok a pénzügyi körök, amelyeknek ugyanúgy érdeke a háború folytatása, mint az Uniós hitelfelvétel, a kölcsönt ugyanis kamattal kell visszafizetni. Nehéz időket élünk, tisztán kell látni a valós szándékokat, hogy vissza tudjuk verni a végső soron a szuverenitásunkat is támadó próbálkozásokat.

A címlapkép az Európai Bizottság brüsszeli épületéről készült 2019. november 26-án. MTI/EPA/Olivier Hoslet