A háziorvoshiány és ami mögötte van
Ma a háziorvosok átlagos életkora 60 év, ez a következő években 65-re fog emelkedni. Azaz a háziorvosi korfa drasztikus romlása várható – mondta dr. Soós Zoltán, a Magyar Orvosi Kamara területi szervezetének elnöke, akivel a háziorvoshiányról és annak hátteréről beszélgettünk.
– Az Országos Kórházi Főigazgatóság statisztikái alapján sok háziorvosi praxis betöltetlen Magyarországon, de valóban háziorvoshiányról beszélhetünk?
– Az úgynevezett háziorvoshiány területenként nagyon változó. Az országnak vannak olyan részei – kiváltképpen a keleti országrész peremterületei – ahol valóban jelentős a betöltetlen praxisok száma, máshol viszont ez egyáltalán nem jellemző. A betöltetlen praxisok döntően a kistelepülésekre jellemzőek, ott, ahol az élet más területein is hiányosságok tapasztalhatók: ahol egyébként is rosszabb szociális és gazdasági helyzetben él a lakosság. 
– Mi történik azokon a településeken, ahol nincs állandó háziorvos?
– Szeretném hangsúlyozni, hogy minden településen, ahol betöltetlen praxisok vannak, ott is megoldott helyettesítéssel az állampolgárok alapellátása, azaz
ma minden magyar ember számára biztosított a háziorvosi ellátás.
Ugyanakkor arról is szólni kell, hogy ahol nincs mindennapos orvosi jelenlét, ott a krónikus betegségek gondozása nem lehet ugyanolyan hatékony. A magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás és annak szövődményei gyakorta a helyiek egészségvesztéséhez vezetnek.
– Miért nem vonzó ez a munkakör a falvakban?
– Egyrészről jellemzően a betöltetlen körzetek rosszul megközelíthetőek, a városoktól, a központoktól távol helyezkednek el. Ráadásul egy ilyen esetben meg kellene oldani azt is, hogy az orvos párja is képzettségének megfelelő munkalehetőséghez jusson a környéken.
Másrészről az esetenként átgondolatlan körzetkijelölés miatt, amivel az önkormányzatok eleve életképtelen praxisokat hoznak létre.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy egy 500 fős falu polgármestere dönthet úgy, hogy egy önálló orvosi praxist akar létesíteni. Ennek megteremtik a lehetőségeit, majd megpróbálnak a településre egy háziorvost találni. Ez azonban az esetek döntő többségében nem fog sikerrel járni. Senki nem akar ugyanis egy olyan praxist magának hosszú távon, amelynek a finanszírozása lényegesen rosszabb, mint egy átlagos 1500 fősé. 
– Budapesten és egy kistelepülésen ugyanannyit fizet egy beteg után az állam?
– Ha a praxisnak a korösszetétele és a létszáma nagyjából azonos, akkor a finanszírozásuk is hasonló. Van területi szorzó a falvak esetében, amelyek megnövelik az ottani finanszírozást, illetve ott vegyes körzetek vannak, hiszen a gyerekek száma is beletartozik a praxisokba. Mindezen kompenzációk ellenére sem tudják kellőképpen ellensúlyozni ezeknek a körzeteknek a hátrányait.
– Mindaz, amit elmondott, nem túl biztató a fiatal háziorvosok számára. Milyen megoldások lehetnek, amik vonzóbbá tehetnék a falvakban a háziorvosi praxisok betöltését?
– Több pályázati program is indult, ahol a háziorvosi praxis betöltéséért cserébe további juttatásokat, letelepedési támogatásokat kaphatnak az orvosok. Ennek az összege akár a 20 millió forintot is elérheti.
– Ez jó hír, de mennyire sikeresek ezek a programok?
– Korlátozottan ugyan, de az ország egyes területein valóban sikerült így néhány praxisba háziorvos kollégát találni. Önmagukban azonban ezek a programok és pályázatok nem fogják megoldani a problémát.
Az egyszeri támogatások ugyanis nem ellensúlyozzák azt a tényt, hogy ezeken a csökkenő lélekszámú településeken kevesebb finanszírozásra számíthatnak az orvosok.
A telemedicinális ellátás, a távkonzultáció lehetősége, a praxisközösségi együttműködés általánossá válása lehet még az a kitörési pont, aminek segítségével a peremterületek orvosai sem érzik magukat izolálva, szakmai fejlődésük biztosított lehet. Persze amennyiben extra finanszírozással ismerjük el az ezen területeken dolgozók nehezebb munkakörülményeit, az is vonzó lehet a fiatal kollégák praxisválasztása során. 
– Az elmúlt években a falvak kisebb praxisát kívánták ellensúlyozni a praxisközösség létrehozásával. Ez eredményesnek tekinthető a gyakorlatban?
– A praxisközösségi együttműködés gyerekcipőben jár, sok helyütt az érdemi együttműködés fél éves múltra tekint csak vissza, még kialakulóban van a prevenciós gyakorlat. Korábban is hangsúlyoztuk, hogy a praxisközösségi együttműködés nem fogja megoldani a betöltetlen körzetek kérdését, inkább az együttműködés adta lehetőségek, az annak révén bevonható plusz források lesznek azok, amelyek vonzóbbá teszik az adott betöltetlen praxist.
– Az elmondása alapján úgy tűnik, hogy a háziorvoshiány csak a kisebb településeket érinti. Akkor az ország döntő többségében nincsenek ilyen kihívások?
– Ez nem teljesen igaz, hiszen van betöltetlen körzet Budapesten is. Ugyanakkor Magyarországon belátható időn belül új problémák fognak adódni. Ma a háziorvosok átlagos életkora 60 év, ez a következő években 65-re fog emelkedni. Azaz a háziorvosi korfa drasztikusan fog romlani. Már most is, a Ratkó-korszakban született – a hetvenes éveikben járó – háziorvos kollégáknak is nagy hálával tartozunk.
Gyakorta ők biztosítják az ellátást azokon a településeken, ahol a nyugdíjba vonulásuk miatt nem lenne háziorvos.
Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy a koronavírus-járvány alatt a 65 év feletti háziorvosokat ki kellett vonni a rendszerből. Ekkor az ő betegeik ellátása jelentős kihívás elé állította a szakmát. Sajnos törvényszerű, hogy ezt a generációt a gyakorlatban egy évtizeden belül el fogjuk veszíteni, így ennek a kihívásnak az áthidalására már most fel kell készülni.
A címlapkép illusztráció. Forrás: Freepik.com
