Francesca Rivafinoli: Előre az LMBT bölcsődések egyenlőségéért

„Gazdagítsa München tartományi fővárost óvodákért és bölcsődékért felelős (férfi/női/diverz) LMBTIQ+ koordinátor*nőként!” – szól a felhívás, melynek értelmében határozatlan idejű részmunkaidős állást kínál a város egy bármilyen nemű tapasztalt genderésznek. A feladat „az LMBTIQ+ témájának a gyermekgondozási létesítményeken belüli szakmai irányítása”, valamint egyebek mellett a hálózatépítés és az adatgyűjtés lesz, a kisgyermekek egyenlőségének „LMBTIQ+ összefüggésben történő előmozdítása” mellett.

Részletesebben sajnos nincsenek kifejtve a teendők, pedig érdekes lenne tudni, hogyan képzeljük el például az adatgyűjtést.

Odakuporodik a nembináris LMBTIQ-koordinátor a kis Maximilianka mellé azzal, hogy mondd csak, Maxi, miként identifikálod magad: meleg, biszexuális vagy queer, vagy esetleg cisz vagy-e?

(Száz ovisból vajon hányat zavarna össze, és hányat erősítene meg egy efféle kérdés?) Vagy a dadusoknak kellene évente jelentést benyújtaniuk a hivatalhoz, hogy a körjátékok alatti megfigyelések alapján mennyi a potenciális transznemű a Csillag csoportban?

Az a gyakori érv mindenesetre mindenképp megdől, hogy itt csupán a másság iránti általános és egyben ártalmatlan érzékenyítés a cél – ha ugyanis minden másság iránt szeretnék érzékenyíteni, akkor nem állítok külön genderkoordinátort. Vagy legalább állítok mellé minimum egy testalkat-koordinátort is, aki az átlagostól eltérő testtömeg-indexű gyerekek óvodai jóllétéért felel, különös tekintettel a ducik gyakori népszerűtlenségére, illetve a vézna, gyönge gyerekek focipályán felmerülő esetleges kudarcaira. Ilyen állásajánlatnak azonban furamód nincs nyoma.

Mint ahogy megdől az az érv is, hogy a kicsinyeket csupán tájékoztatják a genderek sokféleségéről annak érdekében, hogy adott esetben (jóval később) felismerjék saját identitásukat.

A különböző jellemvonásokról és kulturális szokásokról is van szó az ovikban, valamiért mégse tartja szükségesnek München, hogy jellemügyi vagy szokásügyi koordinátort alkalmazzon.

Még jó, hisz minek kellene ezzel kapcsolatban külön „hálózatot építeni” és „stratégiákat kidolgozni”. Ha tehát az „LMBTIQ+” témájának vonatkozásában erre mégis szánnak az adófizetők pénzéből (heti 20 óra munkáért) havi 2200–3100 euró összegű bért, talán megállapíthatjuk, hogy messze nem egyszerű ismeretterjesztésről van szó.

Miközben a 0 és 6 év közötti „LMBTIQ+” kisgyermekek egyenlőségéért harcolni eleve kényelmes meló: L, M, B, T és Q bölcsis például nyilvánvalóan nem létezhet (aki szerint egy két-hároméves kisded minden befolyástól mentesen, határozottan és tudatosan vallhatja magát homoszexuálisnak, az mielőbb kezeltesse perverzióját); maradnak tehát az interszexuálisok.

Tudományos becslések alapján 2000–4500 születésből egynél fordul elő valamiféle atipikus biológiai nemi jellegzetesség – ezen arányokat az intézményi férőhelyek számával összevetve megállapítható, hogy a 47 müncheni önkormányzati bölcsődébe együttvéve legfeljebb 0,5–1 interszex gyerek jár (azt a felet kellene a koordinátornak gondosan koordinálnia szakmailag), egy városi óvodára pedig átlagosan 0,03 interszexuális gyerek jut, akinek interszexualitása egyébként számos esetben nem is látszik, tehát (a kancsalsággal ellentétben) nemigen eredményezhet csúfolódást és megkülönböztetést. De majd jön a koordinátor és a stratégia és a hálózat, hogy jól megoldja ezt a kérdést.

„Nem tudom, hogy van-e LMBT-lobbi. Azt tudom, hogy vannak a gendernél sokkal fontosabb témák, amelyekkel a gyerekek vonatkozásában foglalkozni kellene” – hallatszott a népszavazás előtt többfelől.

Erre itt van ez a magyar népszavazást elítélő München, a szivárványos focistadion városa, és mit látunk? Most, hogy bolygónk állítólag már évek óta a huszonnegyedik óra utolsó perceiben vívja haláltusáját és ezért a legkisebbekre eleve sivár jövő vár (aminek jegyében most megszórjuk a világ tengereit még néhány tucat Greta-szomorító tartályhajóval, hogy a demokráciabajnok Katarból érkezhessen a gáz), és most, hogy a mai bajor kiscsoportosok gyakorlatilag a maszk–karantén–rettegés háromszögében szocializálódtak (hogy azután fellélegzés helyett az „atomháború” szóval ismerkedjenek), külön koordinátor és külön stratégia segítségével veti bele magát a város a biszexuális bölcsisek és ovisok nemi egyenlőségi problémáinak kezelésébe.

Mázli, hogy nincs semmiféle óvodai genderlobbi – hol tartanánk, ha lenne?

 

Címlapkép: Pixabay.com