Moses Gwanube muzulmán családba született 1990-ben. Kapcsolata a katolikus egyházzal akkor kezdődött, amikor 14 évesen egy vasárnapi iskolánál árult kenyeret az ott tanuló gyerekeknek. Olyan jól ment az üzlet, hogy a katolikus templom „kereskedelmi központjává” vált.

Rendszeresen visszajárt oda, és egyre jobban érdekelte, mi folyik a templom falain belül. Olyannyira, hogy egy idő után elkezdett a templomba is bejárni.

„A katolikus templom szerencsére távol van az otthonunktól, ezért amikor úgy döntöttem, hogy a keresztény hitre térek, örültem, hogy a szüleim nem tudják, hová megyek. És nem is tudták meg, hogy templomba járok, mindaddig, amíg el nem mélyült annyira a hitem, hogy megtérjek.”

A fiatal pap elmondta az ACI Africának, hogy a családban nem ő az első, aki keresztény lett. Két féltestvére is keresztény férfihoz ment hozzá, és felvették férjük vallását. Ez azonban nem dühítette fel annyira Moses apját, mint az ő megtérése, mert Nigériában – Moses szerint – a nőknek nem igazán alakulhat ki saját hitük. Abban hisznek, amiben a férjük. Moses viszont saját maga döntött úgy, hogy elhagyja az iszlám vallást a kereszténységért, ami miatt sok támadás érte.

Miután családja rájött, hogy más hitre tért, sokkal nehezebb lett az élete.

hirdetés

„Mielőtt templomba mentem, a bátyám minden alkalommal alaposan megvert” – mesélte.

Az összes barátja elfordult tőle, az anyja pedig nem egy alkalommal éheztette őt.

„Emlékszem, egyszer bezártak egy szobába, mert egy katolikus karizmatikus programra készültem. De Isten megsegített, és kiszöktem az ablakon” – idézte fel.

A konfliktus a muzulmán környezettel akkor csúcsosodott ki, amikor az egyik szomszéd azzal fenyegette meg, hogy a fiatalkorúak börtönébe viszi.

„Azt az éjszakát soha nem felejtem el, amikor apám azt mondta a zuhogó eső közepette, hogy hagyjam el a házat.”

Ekkor lelki vezetőjéhez ment, aki segített neki elhagyni a várost, és szemináriumba küldte, ahol végül 2012-ben lediplomázott. Itt döntötte el, hogy pap szeretne lenni.

Papi tanulmányai során jó kapcsolatot alakított ki növendéktársaival és oktatóival is. Idén február 25-én szentelték pappá. A szertartáson szülei is jelen voltak, akik végül megbocsátottak fiuknak.

„Örültem, hogy a szüleim részt vettek a szentelésemen. Ez megmutatta számomra, hogy az áldozatom nem volt hiábavaló.”

Moses azóta boldog, és hálás Istennek, hogy ebbe az irányba terelte, de beszélt arról is, hogy Nigériában nem csak papnak, de kereszténynek lenni sem könnyű.

„A keresztényüldözés ma is valóság Nigériában, bár nem mindenhol” – kezdte. „Vannak olyan területei az országnak, ahol a keresztények nem imádkozhatnak büntetlenül. Biztonsági okokból nem nevezhetem meg ezeket a területeket” – mondta, és hozzátette, hogy több területen a keresztények sok mindenből ki vannak zárva.

Nem kaphatnak meg bizonyos munkákat, nem vehetnek földterületeket, sőt, gyakran nem is tartózkodhatnak egy területen a muzulmánokkal.

A katolikus pap szerint a béke kulcsa az lenne, ha mindkét vallás képviselői békében gyakorolnák hitüket, elfogadva a másikat.

„Az embereknek nem kéne Isten helyett gondolkodniuk és harcolniuk. Isten tud harcolni magáért, ha szükségét érzi” – mondta, és hozzátette, hogy szerinte fokozatosan kell törekedni a békére.

Azoknak, akik szeretnének megtérni, de nem mernek, azt javasolta: gondolják végig, hogy mit is szeretnének, és legyenek készek mindent feladni azért, akár az életüket is.

„Hiszen Krisztus is feladott mindent értünk, és arra hívott, hogy hagyjunk hátra mindent, és kövessük őt.”

Forrás: ACI Africa

Címlapkép: Idris Moses Gwanube. Forrás: Facebook/Universal Keys