Amikor a keresztény templom harangja együtt szólt a müezzin imájával
A Hungary Helps Program a magyar kormány kezdeményezésére jött létre az üldözött keresztények megsegítése érdekében. Célja, hogy főként a közel-keleti és afrikai országokban humanitárius projekteken keresztül segítse az ott élő keresztény kisebbségeket. Az elmúlt években több, mint 170 projekten keresztül támogatott a program rászoruló közösségeket annak érdekében, hogy saját szülőföldjükön tudjanak megmaradni. A számtalan projekt közül egyik a Hungary Helps Önkéntes Program, amelynek célja, hogy emberi segítséggel is hozzájáruljon a már megkezdett projektekhez, ezáltal is hatékonyabbá téve a támogatásokat.
A Jordánia fővárosától, Ammantól pár órára található római katolikus egyház által fenntartott gyermekotthonban önkénteskedtem. Az árvaház területén található egy iskola is, ahol nem csak keresztény, hanem muszlim gyermekek is tanulhatnak. A lurkók közül sokan az árvaházat vezető atya anyagi támogatásával tudnak részt venni a képzésben. A keresztény iskolát azért választja sok muszlim szülő gyermekének, mert az ország állami iskoláinál magasabb színvonalú képzést biztosít. 
A gyermekotthonban a nővérek egy külön épületben laknak azokkal a kisebb árvákkal és nagylányokkal, akik állandó jelleggel a itt élnek. A nagyobb fiúk és az atyák egy másik házban vannak elhelyezve, magam is ott lakhattam. Két itt élő atya Argentínából jött misszionáriusként, és mivel már egy ideje arab országokban élnek, meg is tanulták a nyelvet. Egyikük rendszeren tartott arabul misét, amire szinte minden nap elmentem. Mindig szürreális élményként hatott rám, amikor a keresztény templom harangja együtt szólt a müezzinnel.
Nagyon jó baráti kapcsolatba kerültem egy kispappal is, aki a Gázai övezetből jött Jordániába pár hétre. Innen Olaszországa utazott tovább, ahol 8-10 év alatt válhat majd belőle felszentelt pap. Ez a fiatalember lesz az első katolikus pap, aki a gázai övezetben született. Érdemes tudni, hogy a keresztények száma Gázában 100 körül van a 2 millió muszlim lakoshoz képest.
Az atyákkal közösen étkeztem, ami mindig jó hangulatban telt. Nem egyszer fordult elő a vacsora végeztével, hogy elkezdtünk közösen zsoltárokat énekelni. Én magyarul, ők pedig arabul. 
Az itt elő gyermekekkel sokat játszottam. Minden egyes gyermek, aki itt lakott, borzasztó körülmények közül került ide. A nővérek és az atyák támogatása nélkül nem tudnának elindulni az életben. Mivel a kicsi árvák a nővérekkel laknak együtt, amikor először találkoztak velem, mint fiú önkéntessel, ujjongva fogtak. Szavakkal nem leírható az a szeretet, amit önkéntesként a gyermekektől kaptam.
Sajnos az iskola a koronavírus járvány miatt bezárt, ezért az itt tanuló diákokkal nem tudtam találkozni. Ennek a váratlan helyzetnek a következtében sokat tudtuk az árvaházban takarítani, valamint igyekeztük felkészíteni az iskolát a gyermekek fogadására. Emellett a papokat angolul tanítottam, hiszen többen nem igazán beszélték a nyelvet.
A gyermekotthont vezető atyával rendszeresen látogattunk meg helyi keresztény családokat, akik döntően a templom közelében laknak. Meghökkentő volt azt látni, hogy a keresztények által lakott utcák mennyire rendezettek. Végtelenül mókás és egyben előremutató beszélgetéseket folytattunk a helyiekkel. Többen tudtak angolul is, emiatt a kommunikációs problémát könnyen át tudtuk hidalni.
Az egyik keresztény család, akinél jártunk, kifejezte háláját a magyar kormány segítségéért. Hangsúlyozták, számukra felemelő érzés azt látni, hogy Magyarország támogatja a keresztény közösségeket a világ minden táján. Sokat beszéltek nekünk arról, hogy milyen egy muszlim többségű országban 5%-os keresztény kisebbségként élni és megmaradni.
Több, a helyi keresztények számára fontos helyszínre tudtunk ellátogatni. Az atyák elvittek bennünket többek között a Jordán folyóhoz (The Baptismal Site of Jesus Christ), ahol jelenleg egy katolikus templom épül, részben a Hungary Helps támogatása révén. Az atyák tartottak egy misét a folyó partján. Közülük többen vizet is vittek haza a Jordánból. Ebben a folyóban keresztelte meg Keresztelő Szent János Jézus Krisztust, emiatt a keresztények számára a folyó komoly jelentőséggel bír.
Több napra meglátogatott bennünket egy argentin misszionárius atya a Gázai övezetből. Megosztotta tapasztalatait arról, hogy milyen nehézségekkel kell nekik minden nap az országban szembesülni. Sokszor nincs se víz, se áram az övezetben, valamint napi szinten élik át azt, hogy a fejük felett bombák repülnek el. Ugyan az izraeli haderő nem támad keresztény létesítményeket, mégis előfordul az, hogy alkalomadtán a keresztény templomok, iskolák, épületek is megsérülnek.
Mindig csodálkoztam azon, hogy amikor a fallal körülvett árvaház területét elhagytuk és kiléptünk az utcára, mekkora szegénység és elhanyagoltság fogadott minket. Az önkéntes magyar lányok az esetek nagy részében el kellett, hogy takarják a hajukat, hogy ne tegyék ki magukat az utcán esetleges inzultusnak. Ugyanis egy arab férfi számára mindig különleges élmény fehér európai nőt látni, főleg olyan helyen, ahol turista nem igazán jár.
Mivel éppen a tél derekán voltunk kint, így a várakozásaimmal ellentétben rendkívül hűvös volt az idő. Voltak olyan napok, amikor a gyermekekkel hóembert is tudtuk építeni. A gázai kispap még meg is említette nekem, hogy most lát életében először havat. 
Hálás vagyok a Hungary Helps-nek, hogy a program hírnöke és önkéntese lehettem a jordániai misszióban. Soha nem fogom elfelejteni ezt az egy hónapot. Nagyon nagy hatással volt rám minden, amit ott láttam és átéltem. Élménybeszámolómat egy közel-keleti keresztény gondolattal szeretném zárni: „Akinek szíve van, annak reménysége is van, s akinek reménysége van, annak megvan mindene.”
Hámori Dávid Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi gazdaság és gazdálkodás mesterképzés hallgatója
Címlapkép: Hámori Dávid Balázs
